Mindenekelőtt kifőztünk egy adag tésztát al dente, aztán nekiláttunk a szósznak.
Egy nagy serpenyőben apróra kockázott jó húsos bacont pirítottunk, arra jött némi vastag csíkokra szelt laska, egy fél fej apróra vágott fokhagyma és egy pici olívaolaj, mert a bacon zsírját kevésnek láttuk.
Mikor a laska elgyengült, hozzáborítottunk egy fej kockára vágott hagymát. A hagyma is kapott egy kis időt megzizzenni, aztán tettünk bele pár karikára vágott hatalmas csípős zöldpaprikát.
Átkevertük, picit lesütöttük, majd borult bele a hámozott egész paradicsom, némi bazsalikomos pesto és egy kiskanál cukor, hogy kerekítse kicsit a paradicsom savát. Rotyogtattuk addig, míg a paradicsmok ellágyultak, aztán a vége előtt egy kurta perccel ment hozzá a nagy csomó gondosan metélt friss petrezselyemzöld – épp csak annyi ideig kevergett a szószban, hogy el ne veszítsen a frissességéből, de azért valamennyire átjárja a szaftot.
Ala barátom egy fél guriga füstölt trappistát reszelt hozzá az uborkagyalun durvára, aztán friss bazsalikommal a tetején Gorival hármasban betoltuk az egészet jól.
Röviden: a Quix egy okos kis Javascript bookmarklet, ami a sokféle search engine-t (és egy köbméter más JavaScript alapú toolt) fog össze egy kupacba, hogy azokat prefix keyword segítségével használhasd azonnal.
Ugyanezt adta korábban Input Manager hack-ként a KeywURL, illetve ezt tudja (sok egyéb extra mellett) a system wide proxyként települő GlimmerBlocker is. A különbség ez esetben annyi, hogy a Quinx kliens oldali JS bookmarklet a kereső kifejezésedből a saját server oldalát megszólítva állítja elő az adekvát URL-t. A Quinx nem települ sehova, csak az egy szem bookmarklet foglal 956 byte-ot a gépeden. Egy próbát megér:
Józsi evett a minap nálam ilyen sütit, jó adag nem túl édes birslekvárral nyakonöntve. Annyira megtetszett neki a recept egyszerűsége, hogy elhatározta: a hétvégén retry lesz belőle otthon. Hajrá, fátter!
A hugomnál kaptam tegnap ilyet. Gusztustalan fények voltak a konyhában, amiért ezúton kérek elnézést – Józsi képe a linkelt rokonpostban rendben van (update: Rivera mester húzott egy kicsit a fotón, ki is cseréltem)):
HOWTO:
Keresel egy nem túl nagy bögrét (én olyat találtam, amibe 30 deka liszt fért), aztán go mix ezt össze:
4 bögre liszt
2 bögre tej
2 bögre cukor
1 bögre olaj (én olívát használtam)
2 tojás
2 csomag sütőpor
Ezt összekevered, aztán kiolajozol egy 4-5 centi magas tepsit, öntesz bele morzsát, amit körbeforgatsz benne, beleöntöd a tésztát és a tetejére tolod a _rengeteg_ gyümölcsöt (hugi ott rontotta el, ahol majdnem én is: a tészta túl sok lett a gyümölcshöz képest).
Az egészet be egy 170 fokos sütőbe, aztán sütöd 30-40 percig, amíg a közepébe beleszúrt spéktűre már nem ragad cucc _és_ a teteje is szép barnás.
A 30 deka lisztre kalibrált bögrével nekem két emberes tepsi lett belőle. Szilvát és meggyet tettem a tészta tetejébe.
A v1.1 release már tuti olyan lesz, hogy nem csak a tetejét ijesztjük meg a gyümölccsel, hanem keverek a tésztába is bőven.
Még két jó tanács az eddigi bögrés meggyesek által szerzett tapasztalatból:
A meggy levétől minél jobban meg kell szabadulni, mivel a sütibe diffundáló szaft könnyen “szalonnássá” teheti a tésztát. Ez persze lassabb tűzön (~150 fokon) tovább sütéssel elmúlasztható (=szikkad a süti még egy kicsit anélkül, hogy elégne).
A tésztát célszerű vékony rétegben a tepsibe önteni. Így egyfelől megfelelő marad a meggy/tészta arány, másfelől gyorsabban készülhet el a süti és kisebb az esélye a szalonnásodásnak is.
1997-ben egy szűk fél évet éltünk Lowestoftban – Era dolgozott kint, a fiúk suliba jártak kicsit, én meg házibácsit játszottam (régi szép idők, ott kezdtem el Linuxul tanulni). Lowestoft egy 30-40ezer lakosú kis halászváros Nagy Britannia legkeletebbi pontján.
A mai napig jól emlékszem, amikor a cég által a reptérre elénk küldött sofőr, Kevin megszólalt a kocsiban: Erával rémülten néztünk egymásra, mert nem hittük el, hogy ez a faszi angolul beszél. Pedig azt beszélte, csak sullfolki akcentussal, á-zva, mint a jó palócok.
~13 évvel később ülök a gépem előtt, olvasom a Readerben a feedeket, iszom a söröm, s közben szembe jön egy Valentin napra előkészített vicces video, amit a Puma marketingesei követtek el. A videot nem kell ennél tovább magyarázni, hallani fogod benne Te is a suffolkit! Nézd meg százszor, ahogy én is tettem:
A dal egyébként a Savage Garden: Truly, Madly, Deeply c. száma. Ha rákaptál volna, itt a nagy alkalom, hogy túlüvöltsd a fiúkat:
Somáért mentem ki a buszhoz, mikor megfogott a brutális ködön átszűrődő nap fénye. Gyors hazamentem a kameráért és lett belőle pár kép. Klikk a képre és jön a többi:
Preface: úgy lesz jó a mozi a post alján, ha feltekered a volumét rendesen.
Az előző görbe úgy akadt be a fejembe, hogy rátaláltam a Requiem for a Dream c. film zenéjére, egész pontosan annak egy remixére. A track olyan “lovagosan katartikusra” van felépítve (nincs rá jobb szavam) és nagyon megfogott – szólt egy fél napig non-stop. Hallgatás közben aztán nagyjából ki is rajzolódott, hogy klipet fogok csinálni belőle – ehhez rajzoltam meg előző postban látható görbét, ami nagyjából a zene dinamikáját próbálja meg leírni egy százalékos skálán.
A klippel picit más terveim voltak eredetileg (=több alkotóra számítottam), de sajna amit elképzeltem ahhoz kevés az egyszemélyes szakács-operatőr csávó, így egyszerűsítettem egy kicsit és ez lett belőle:
A klip szedhető H.264-ben innen és OGG formátumban innen. Ha valamelyiktek igényli, szívesen lerenderelem 1080p-ben is – pár hétig még megtartom a nyersanyagot, addig lehet jelentkezni, ha HD paradicsmot néznél :)
Jó dologra akadtam az előbb és kotyvasztok belőle valamit. Nem mondok el több konkrétumot belőle, de remélem még ma este befejezem és akkor úgyis meglátod majd az eredményt itt, az eFi.blogon. Ízelítőnek legyen elég a pattern, ami miatt az egész belebújt a fejembe:
A fenti Excelnek látszó tárgy alapján commentben lehet találgatni, hogy mire készülök (nyugi, nem táblázatkezelés lesz belőle :)).
Az úgy volt, hogy elfogyott a kutyakaja, elindultam pótolni, aztán út közben a garázsban találtam egy csomó sört és hogy ne maradjon árván, vettem mellé még ezt-azt.
