Egy sör az első korrekt válasz jutalma, a rövidítéseket helyesen kifejtőnek egy piros pontot is rajzolok a sörére:
Update:
Monthly Archive for March, 2010
Egy rakat dolog kavarog a fejemben amiket elmondanék és meg kellene próbálnom őket valahogy egy tegnap naplemente körül látott fa képéhez kötni, hogy egy frappáns átvezetéssel a postba csempészhessem a szerintem csodás látványt, de már túl fáradt vagyok a körmönfontsághoz, úgyhogy sallangmentesen itt a fa, tessék, remélem tetszik:
Tagnap olvastam Handrásnál, hogy elszánta magát 2 db SSD installra. Én is megtettem ezt nemrég, íme a történet.
A csábítás
Még 2009 novemberében olvastam Eric Cheng blogján egy bejegyzést a MacBook Pro-ban stripped RAID0-ba kötött SSD-ről, ami elindította az agyamban a kattogást. Rengeteget olvastam SSD ügyben míg megszületett a döntés: Intel X-25M kell nekem, 160 gigás, 2 darab. Upo cimborám emlegette, hogy a Kingston M sorozatú SSD-i gyakorlatilag az Intel X-25M-ek átcimkézve és picit olcsóbban jutok így hozzá, így esett rájuk a választás.
Eric elég sokat lamentál a postjában azon, hogy milyen SSD-t érdemes választani - nem véletlenül. Kétségtelenül nagy profitú a piac, a gyártók csak úgy szórják a sokszázmega/sec R/W varázsigéket a levegőbe, de vásárlás előtt mindenképp alaposan utána kell olvasni az adott típusnak. Egy biztos: az Intel X-25 sorozat lett _a_ referencia, amelynek darabjai minden összehasonlító elemzésben visszaköszönnek majd, ha kutatni kezdesz.
Az install
A beépítéshez az Eric által javasolt MCE OptiBay keretet használtam én is - teljesen korrekt, precíz darab. Az MCE a beépítő keret mellé küld egy elsőre tollnak látszó csavarhúzót (!) a szereléshez és egy külső, USB-s házat is a gépből kioperált DVD meghajtód számára. Puritán, fekete, lapos ház, Y USB madzaggal (azaz a külső táp szerepét a 2. USB csatlakozóról jövő 5 Volt látja el), teljesen korrekt. Az USB-n mountolt DVD-t a Mac ugyanúgy látja, mint amikor a SATA portján lakott a meghajtó a notebook belsejében.
Az egész szerelési procedúra nekem, a lapátkezű codernek is csak cirka 30 percét vette igénybe.
A stripped RAID0 tömb összerakását az OS X install diszk bootolása után a Disk Utilityben lehet megtenni: létre kell hozni a RAID setet és belecibálni a két lemezt, beállítani a blokkméretet (én 64k-t adtam neki) azt Sanyi - a többi megy magától. A végén az OS X egy darab meghajtónak látja a 2 lemezed:
Empirikum
Ax XBench teszt szép számokat mutat, de önmagában ez kit érdekel - inkább mesélek a személyes enduser élményről. Az SSD installálása után tud ráébredni az embergyerek, hogy mennyire durván szűk keresztmetszetet jelent a hard disk egy mai konfigurációban. Mintha 2012-ből hoztam volna egy Mac-et: elképesztő az a sebesség, ahogy a GUI és az alkalmazások reagálnak a parancsodra!
A Spotlight adatbázis mintha a RAM-ban lenne, az alkalmazások ikonja többnyire egyet ugrik és indulnak, a VMware Fusion virtuális gép 6 (!) másodperc alatt teszi le suspendedbe az aktuális Windows XP-t, a tömörített file-ok kicsomagolása elképesztő sebességgel történik.
Az akksi teljesítményének alakulásáról sajna nem tudok beszámolni, mert nálam a notebook javarészt asztali gépet játszik (utálom is az Apple-t, hogy 6 madzagot kell minden mozgatásnál külön-külön cibálni).
A tömb sebessége az ismételt XBench tesztek szerint a használat során valamennyit csökkent (jelenleg kb. félig van kihasználva a rendelkezésre álló ~310 GB). Fontosnak érzem kiemelni azt, hogy mindezt az XBench mondja - a felhasználói élmény változatlan, a gép SSD-vel egy brutal de luxe vadállat!
Summary
Mindennek persze ára van, az SSD nem olcsó dolog, a nagy SSD még drágább, abból kettő meg hadd ne fokozzam (mert nem ez a cél). Egy dolgot biztosan leszögezhetek: 1988 óta van ilyen-olyan computer a kezeim alatt, de soha, ismétlem, _soha_ egyetlen egy hardware beruházás sem hozott ilyen kézzelfogható teljesítménynövekedést. Ha munkára használod a gépet és össze tudod spórolni az SSD árát akkor rajta, csináld, nem fogod megbánni!
Naszóval a HOWTO:
Olívaolaj a serpenyőbe, vöröshagyma üvegesre pirít rajta. Serpenyő tűzről félrehúz, fokhagyma rádob, átkever, tengeri herkentyűk rádob, átforgat alaposan. Serpenyő tűzre vissza, herkentyű levet ereszt. Gomba + zöldpaprika rádob, gomba fonnyad és levet ereszt. Lassú tűzön kicsit összefőz, míg gomba és herkentyűk puhák nem lesznek.
Újhagyma rádob, átkever, picit rotyogtat. 2 deci főzőtejszín hozzáad, átkever, kóstol, sóz, borsoz, tovább rotyogtat.
Amint a szaft sűrűsödni látszik, rizs hozzáad, átkever, pirít. Mikor már csak puffogva ad gőzt a massza, petrezselyem hozzáad, átkever, 1-2 percig rotyogtat, leszed, megesz. Ribizlis vaníliás túrózselés fojtást sikerült kitalálnunk a végére, de erről a szekcióról inkább máskor.
A hozzávalók szép sorjában, balról jobbra olvasva:
- kisebb bödön előfőzött (<- ettől "lusta") rizs
- másfél-két kiló tengeri herkentyű
- fél kiló gomba, pár méregerős zöldpaprika szeletekre vágva
- egy egész fej fokhagyma késsel apróra vágva
- 4 csomó petrezselyem szintén miszlikben
- egy fej vöröshagyma kockásra-szálasra aprítva, ahogy épp sikerült
- hat szál hatalmas újhagyma karikázva
Mindehhez jönnek még fűszerek és pár nyalánkság, de azt csak holnap, ha már Ala barátommal beszegtük a készterméket. Most pedig azonnal mennem kell élvezkedni a konyhába!
A süti munkás részét és a tuningot Era tette bele, én csak összepakoltam a komponenseket:
Az eredeti HOWTO:
Egy és negyed kiló almát megpucolsz, lereszelsz. Fél liter vízzel és 20 deka cukorral puhára főzöd. 3 deci vízzel kikeversz 3 csomag főzős vaníliapudingot, majd hozzákevered az almához és addig főzöd őket együtt, amíg sűrű masszát nem kapsz (akkor jó, ha már úgy puttyog, mint a sártavak Rotoruán :)).
Egy méretes tepsi (Szilvi szerint a mennyiség egy 23x28-as tepsit ad ki, de mi több anyaggal csináltuk, így nem tudom igazolni) aljára szögletes háztartási kekszből raksz ki egy sort, erre ráöntöd az almaszószt, a tetejére még egy sor kekszet nyomkodsz, majd az egészet leöntöd egy kis gőzön felolvasztott tortabevonó csokival. Kész is vagyunk.
A tuning:
Era fahéjas cukrot és némi rumot is borított az almához, illetve tett bele egy adag meggyet, hadd legyenek savanykás meglepetések a hatalmas, zselésre dermedt almakrémben.
A tortabevonóba kevertünk egy kis tejet, hogy krémesebb állagú csoki legyen a süti tetején.
Az egész project legnehezebb része a várakozás: a sütinek egyrészt teljesen ki kell hűlnie ahhoz, hogy összeálljon, másrészt a keksznek nem árt, ha legalább egy napot érik az egész. Ezt kibírni kín-szenvedés, tekintettel a süti igen korrekt krém-tészta arányára.
A múltkori recept változatlan, csak ebbe beleborult kb. 30 deka darált mák is és a tetejére meggy mellett szilva és birsbefőtt került pluszban:
