Sok mindent ne várj, csak developálnak a viharfelők, azt megtetszett:
Just clouds from Gabor Penoff on Vimeo.
Monthly Archive for June, 2010
A feladat: digitális fényképezőgéped LCD képernyőjénél nagyobb felületen ellenőrizni az elkészült kép minőségét, lehetőleg úgy, hogy a kamerát ne kelljen egy computerhez hozzádrótozni.
A megoldás elmélete: WiFi kell a kamerába és már megy is.
A probléma hardware-es feloldása
Monitor funkciónak használjunk ezúttal iPhone-t, vagy iPad-et és nézzük a kamera oldalát. Az alábbi lehetőségekről tudtam ma hajnalig:
- Eleve WiFi-vel integrált kamerát használsz.
- Eye-Fi SD kártyát teszel az SD kártyát fogadni képes kamerádba, amely WiFi-t ad a kamerádnak a storage funckió mellett.
- CompactFlash-only DSLR-hez a szelén árával vetekedő WiFi adaptert vásárolsz (5D Mark II esetén ez >200kHUF - WTF?), már ha a DSLR-edhez kapható ilyen egyáltalán.
Vegyük ebből a legrosszabb esetet: CompactFlash-only DSLR-be kell WiFi-t hegesztenünk. Erre kínál megoldást a SynchroTech CFMulti CompactFlash Type II to Eye-Fi™ + Multi-Card Adapter, ami CF-nek mutat egy belerakott SD kártyát, ráadásul sikeresen tesztelték vele az Eye-Fi kártyáit is. Ha 2010 június 30-ig rendeled, itt egy 4 USD-t érő kupon: 1259098824. Vas kipipálva, már csak WiFi tethering alkalmazás után kell néznünk.
Az "App"
ShutterSnitch-nek hívják a varázslatot, ami egy 6 EUR-ba kerülő iPhone/iPad alkalmazás.
Az app az RGB hisztogramos review funkció mellett email/FTP integrációt, eltérő beállításokra figyelmeztető triggereket, valamint szerkesztési lehetőségeket kínál.
Sajna 63 USD a legolcsóbb FedEx posta a CF adapter kütyüre, de Jofkovék valószínűleg olcsóbban meghozzák.
Preface: az alább leírt "fegyverek" kizárólag kültéri bevetésre készültek. Ez ugyan mindegyik manualjában/dobozán szerepel, de én is szeretnélek figyelmeztetni, hogy nem alkalmasak beltéri használatra. A beltérben maradj a szúnyogháló / légycsapó / illatgyertya / konnektoros párologtató combonál!
Angelday postjában az indoor a fókusz - katt át, ha arra is kíváncsi vagy (érdemes, gyűlik a sok hasznos kontent a commentekben).
Aki kis hazánkban él, az tudja, hogy a nagy esőzés miatt keletkezett rengeteg pangó vízben szúnyogok csilliárdjai kelnek ki naponta. Ez mondjuk a békáknak tök jó, de én nem kétéltűből vagyok, úgyhogy nekiálltam ellenük megoldást keresni. Erről szól ez a post.
A fotó a Wikipedia képtárából származik.
Mondok magának egy érdekes adatot
孫子 (=Szun Cu) "A Háború Művészete" című művében azt írja:
Ismerd meg az ellenséged és ismerd meg önmagad – száz csatában sem kerülsz veszélybe.
Ennek tükrében először nézzünk meg pár érdekes adatot ezekről az utálatos dögökről:
- Az általunk szimplán szúnyognak titulált vérszívó dögöknek mintegy 3500 (!) faja ismert - ebből nálunk nagyjából 3 honos.
- Csak a nőstények csípnek, a hímek nem. A hímek növények nedveit szívogatják, akár el is lenne a világ velük, ha nem kellene nőstény a szaporodásukhoz (lásd békák vs szúnyogok).
- A szúnyog a vért szíváskor egy pufferbe tolja és később onnan kezdi el megemészteni, azaz mohón raktározva zabál és nem figyel a vonalaira.
- A nőstények egyszerre csak egyet csípnek, de ezzel az egy csípéssel megduplázzák (!) saját testsúlyukat.
- A nőstények is eszik a növényi nedveket, de nekik minimum egyszer emlősvér is kell, mivel abban van annyi power, hogy az általuk lerakott petéket kikelésig táplálja - innen ered tehát a gonosz vérszívó ösztön.
- Az áldozat hőjét, szagát, de leginkább a kilélegzett szén-dioxidot veszik legjobban észre, s így találnak ránk.
- A nőstény 30-300 petét rak, ezekből pár nap alatt lárva lesz, akikből 4-7 nap alatt kelnek ki a szúnyogállatok.
- A hímek pár napig élnek, szex után végük.
- A csípést egyáltalán nem érzed. A viszketést az okozza, hogy a szúnyog beléd köp egy, a mi szervezetünktől idegen véralvadásgátló fehérjét, ami kiváltja az emlősben az immunreakciót. Ez nagyjából úgy megy, hogy odamennek a falósejtek az idegen fehérjéhez, jól felzabálják azt meghalnak.
A fehérvérsejteket a csípés helyén felszabaduló hisztamin "hívja oda" (btw sokszor ebből van kevés az impotens pasiknak). A csípés helyén azt a "búbot" az érfalból kilépő extra folyadék hozza létre, a piros szín is a hisztamin miatt kitágult erektől jelenik meg és szintén ez az anyag birizgálja a környező idegvégződéseket, ezért viszket az egész. A csalán szőreiben is ez a hisztamin húzza az ívet, mikor hozzáérsz (abban van még fincsi hangyasav, szerotonin meg acetilkolin is, de az egy másik mese).
Ha már megtörtént a "baj"
Ha nem untad el a fenti utolsó érdekes adatot, akkor már fejben van, hogy nekünk a szúnyogcsípés a hisztamintól nem igazán jó. A kis gonosz hisztamint Antal nevű rokona gyógyítja, ennél fogva a szúnyogcsípés tüneteit minden olyan készítmény enyhíti, ami antihisztamint tartalmaz. Szun Cu tanácsát követve azonban lépjünk egy fokkal előrébb és nézzük meg, hogy mitől jön a sok hisztamin - hát a megjelent idegen fehérjéktől. Na mit nem szeret még nagyon a fehérje úgy általában? A forróságot (gondolj csak a tojásfőzésnél koaguláló fehérjekupacra). Persze az nem megoldás, hogy egy adag lobogó forró vízzel öntsünk le minden szúnyogcsípte bőrdarabot - léteznek erre sokkal lokalizáltabban ható spéci kis kütyük. Ezek elemmel működő eszközök, melyek kb 1 cm² felületet fűtenek fel 50-70 Cº hőmérsékletűre. A forró felületet a csípésre nyomva kicsaphatjuk az idegen fehérjék egy részét, így a viszketés enyhülni fog. Eleink ezt anno egy csepp forró viasz csípésre cseppentésével oldották meg és az is működött - gyertya meg biztos van nálad is otthon.
Riasszunk
A szúnyogriasztó módszerek mind a dögök szaglására apellálnak - valami olyan illatanyag kell, amit ők nem "csípnek". A boltban kapható rovarriasztószerek legtöbbje dietil-toluamidot és/vagy pikaridint tartalmaz. Ezek megjelenése előtt a diófalevél lefőzött levétől kezdve a savas gyümölcsbe szurkált szegfűszegig sokféle hagyományos módszer volt ismeretes. Számos cimborám esküszik a citromfű és a paradicsompalánta illatának visszatartó hatására is. A nagy bagósok kipárolgása és a durva lábszag is taszítja a vérszívókat, de pusztán ezért ne válj láncdohányossá és moss lábat is rendesen - helyette keressünk emberhez méltó fegyvert.
Csatába!
A fenti hatalmas kanyar után jöjjön a lényeg, ami meglökte a postíró triggert. A geek fejemmel találtam pár hardware-t, nézzük ezeket sorjában.
ThermaCELL Outdoor Lantern - ~9000 HUF
Ez a kütyü a konnektorba dugható szúnyogriasztókhoz hasonlatos, csak nem kell hozzá 230V. Ugyanúgy egy lapkát párologtat, csak a párolgáshoz szükséges hőt egy mini gázégő termeli. Az eszköz létezik övre csatolható, illetve asztalra pakolható változatban is. Ez utóbbi lámpás formájú, az aljába 4 db AA elemet pakolva LEDek világítanak benne. A lapka 4 órán át párolog - a gyártó 21 m² szúnyogmentes területet ígér. Múlt hétvégén teszteltük az övre csatolt verziót egy szúnyogos teraszon és működött.
Amplecta AMT 100 - ~100 EUR
Ez a cucc az igazi 230 V-ról üzemelő csatakanca: a szúnyogpopulációk rettegett terminátora. Az eszköz tetején egy párologtató kocka van, mely 4 hónapig tolja ki magából a csaliszagot. E mellé áll csatasorba a 360 fokban látható UV fény, mely további csábítást jelent a szúnyogok számára. S ha mindez nem lenne elég, rákapcsolhatsz egy CO₂ palackot is, melyből lassan adagolja az így már kilélegzett levegőnek látszó fullos csalit.
Az UV lámpa alatt egy nagy átmérőjű ventillátor található - ez hoz létre egy olyan szívóhatást, amely becuppantja a csapda közelébe repülő dögöket a csapda aljában található kb. 1.5 literes hálóba. Az eszköz dobozára nyomtatott marketing bullshit 1500 m² lefedettséget ígér.
A hálóban semmiféle méreganyag nincs, a csapda azt a nagyszerű tényt használja ki, hogy a vérszívóknak 2 órán belül nedvesség (vér vagy növényi nedv) kell, különben elpusztulnak. Brilliáns!
Természetesen őt is beteszteltük. A "harcos" 24 órára beállt a kertben a diófa alá. Másnap annyi halott szúnyogot öntöttünk ki belőle a halaknak a kerti tóba, amennyi simán fedezte volna egy standard marhapárizsis zsemle húsigényét (igen, a marhapárizsiban van hús).
Pusztán hő és CO₂ alapú (=vegyszermentes), az előző fegyverhez hasonló elven működő elektromos csapda. A beszippantott vérszívókat alacsony feszültséggel azonnal megöli. Nagyon szimpatikus benne, hogy szakaszosan működik, illetve igény szerint egy fotocella segítségével a nappali periódusban szünetelteti az eszköz működését (a szúnyogok szürkülettől hajnalig aktívak, a napsütést nem szeretik annyira).
Sajna ez a kütyü jelenleg nem kapható.
Mosquito Magnet - ~136000 - 556000 HUF
Az Mosquito Magnet gépek propán elégetésével termelnek CO₂-t, továbbá Octenolt használnak kémiai csalinak. Az előző két csapdához hasonlóan egy ventillátorral vákumot képezve gyűjtőhálóba szívják a vérszívókat. A palack és a kémiai betét 3 hét non-stop üzemelést tesz lehetővé.
Előzzünk
Végül, de nem utolsó sorban létezik egy módszer a vérszívó dögök szaporodásának gátlására: a Bacillus thuringiensis nevű baci meggátolja a lárvák kifejlődését. A "fegyver" tabletta formájában kiszerelve kerül forgalomba. Egy tabletta 2-4 hétig hatásos és kb. 200 liter vízre elegendő. Létezik olyan magyar város, ahol a tablettát a szúnyoginvázióra való tekintettel az önkormányzat ingyen osztja a polgároknak. Ha a Te városodban ilyen akcióról még nem hallottál, akkor is érdemes megkérdezni a hely ÁNTSZ-t.
A mai mese arról fog szólni, hogy hogyan készítem el egy-egy postba a szép felgörbült szélű thumbnailes képeket, mint amilyen ez a kovászos uborka itt alant:
A Mac recept
Hozzávalók:
- Acorn - image editor Gus Mueller billentyűzetéből. Puritán, letisztult, szeretem.
- JSTalk - script bridge, szintén Gustól. Segítségével a scriptelhető OS X alkalmazásokhoz JavaScriptes vagy Objective C-s stílusban írhatsz scripteket.
- TextExpander - (akár) scriptelhető text makrózó tool, mely számos változó használatát (dátum és idő, clipboard tartalom, kép, kurzorműveletek) engedi meg.
- WordPress FancyZoom plugin - Cabel Sasser JavaScriptben írt remeke. Ő állítja elő az oldalba pakolt img HTML tag-ekhez a zoom effektet, amikor a thumbnailre klattyolsz.
A workflow
A dolog onnan indul, hogy a kívánt képet 1280x1280 max méretre cropolom, majd lementem jpg formátumban. Az így előkészített képet bedobom az Acorn-ba, majd lefuttatom a Framer fedőnevű JSTalk scriptet, aki előállít egy 500 pixel széles smallDoc.png thumbnail image-et a beledobott képből.
A két képet feltöltöm a WordPressbe, majd egy TextExpander makró segítségével berámolom a postba a thumbnailhez és az alatta levő image-hez szükséges HTML kódot.
Nézzük meg a JSTalk scriptet és a TextExpander snippetet, aztán jöhet a kovászos ubi receptje. Elsőként itt a script - ehhez túl sok közöm nincs, Gus csomagolta a JSTalk példák közé, nekem meg nagyon megtetszett az eredménye. Persze lehetne ez egyszer CSS3, de amíg nem, addig jó ez így is, hardcoded módon:
var acorn = [JSTalk application:"Acorn"]; // var doc = acorn.open_("/path/to/SomeImage.jpg"); var doc = [[acorn orderedDocuments] objectAtIndex:0]; // scale our image down [doc scaleImageToWidth:492]; var image = [[[NSImage alloc] initWithData:[doc dataRepresentationOfType:"public.png"]] autorelease]; // close the doc, since we've already got the data we need. [doc close]; var bitmap = [image bestRepresentationForDevice:nil]; var extent = NSMakeRect(0, 0, [bitmap pixelsWide], [bitmap pixelsHigh]); var xOffset = 5; var yOffset = 35; var curveHeight = 15; var imageYOffset = 10; var whiteBorderWidth = 4; var doubleBorderWidth = whiteBorderWidth * 2; var newSize = NSMakeSize(extent.size.width + (whiteBorderWidth * 2), extent.size.height + imageYOffset + (whiteBorderWidth * 2)); var newImage = [[[NSImage alloc] initWithSize:newSize] autorelease]; [newImage lockFocus]; [[NSGraphicsContext currentContext] saveGraphicsState]; var shadow = [[NSShadow alloc] init]; [shadow setShadowColor:[[NSColor blackColor] colorWithAlphaComponent:.6]]; var shadowOffset = NSMakeSize(0, -(yOffset + 5)); [shadow setShadowOffset:shadowOffset]; [shadow setShadowBlurRadius:5]; shadow.set() // make a curved path, at the bottom of our image. bezierPath = NSBezierPath.bezierPath(); [bezierPath moveToPoint:NSMakePoint(xOffset, 40 + yOffset)]; [bezierPath lineToPoint:NSMakePoint(extent.size.width - (xOffset) + doubleBorderWidth, 40 + yOffset)]; [bezierPath lineToPoint:NSMakePoint(extent.size.width - (xOffset) + doubleBorderWidth, 10 + yOffset)]; [bezierPath curveToPoint:NSMakePoint(newSize.width / 2, curveHeight + yOffset) controlPoint1:NSMakePoint(extent.size.width - (xOffset), 10 + yOffset) controlPoint2:NSMakePoint(newSize.width *.75, curveHeight + yOffset)]; [bezierPath curveToPoint:NSMakePoint(xOffset, 10 + yOffset) controlPoint1:NSMakePoint(newSize.width *.25, curveHeight + yOffset) controlPoint2:NSMakePoint(xOffset, 10 + yOffset)]; [bezierPath fill]; // get rid of our shadow [[NSGraphicsContext currentContext] restoreGraphicsState]; // draw a white border [[NSColor whiteColor] set]; [[NSBezierPath bezierPathWithRect:NSMakeRect(0, imageYOffset, newSize.width, extent.size.height + whiteBorderWidth * 2)] fill]; // draw our gray border around the white border [[NSColor lightGrayColor] set]; [[NSBezierPath bezierPathWithRect:NSMakeRect(.5, imageYOffset + .5 , newSize.width - 1, (extent.size.height - 1) + (whiteBorderWidth * 2))] stroke]; // NSImage takes into account dpi of the image. So we force it's size, to avoid small images. [image setSize: extent.size]; // draw our image [image drawAtPoint:NSMakePoint(whiteBorderWidth, imageYOffset + whiteBorderWidth) fromRect:NSMakeRect(0, 0, extent.size.width, extent.size.height) operation:NSCompositeCopy fraction:1]; [newImage unlockFocus]; var smallDoc = [[acorn sharedDocumentController] newDocumentWithImageData: [newImage TIFFRepresentation]]; [[smallDoc dataRepresentationOfType:"public.png"] writeToFile:"/Users/fns/Desktop/smallDoc.png"]; [smallDoc close];
Ez pedig a TextExpander snippet:
<a href="http://fns.csokolade.hu/files/%Y/%m/%clipboard.jpg"><img src="http://fns.csokolade.hu/files/%Y/%m/%clipboard.png" alt="" title="%clipboard"/></a>
A TextExpander snippetnél mindössze annyi dolgom van pluszban, hogy a kép nevét a clipboardba másoljam. Ez meg OS X alatt egy Enter a filenéven, majd ⌘C és Sanyi.
A kovászos ubi recept
Egy 5 literes befőttes üvegbe kb. 3 kiló uborka fér. Az üveget forró vízzel kimosom, majd elfektetem, hogy könnyebb legyen bele pakolni.
Az uborkák két végét levágom, hosszában 4-5-6 vágást ejtek rajtuk. Nekiállok úgy bepakolni az uborkákat, hogy függőlegesen álljanak majd az üvegben, mikor érleli őket a Nap.
Egy réteg uborka után egy nagy adag kaprot teszek be az üvegbe (persze csak akkor, ha épp nem Pappitonak készül a cucc :)), majd megint ubi és ez így megy addig, amíg meg nem telik a bödön.
Óvatosan felállítom az üveget, majd 2 púpos evőkanál sót teszek a tetejére. Felforralok 3-4 liter vizet és egy merőkanállal rákanalazom az uborkákra, amíg tele nem lesz az üveg.
A végén egy szelet kenyeret nyomok a tetejébe, letakarom az egészet egy tányérral és megy ki a Napra, 3-4 napig. Mikor a lé már zavaros, leszedem a kenyeret, de 1-2 napot adok még neki a melegen, hadd érjen össze.
Ma futottam bele egy invalid GIRO számlaszámba - ennek az eredménye a lenti forrás, ami egy bankszámlaszám checksumjait ellenőrzi.
A checksum a nyolcas blokkok 8. digitje, ezt kell kiszámolni. Verbózul ez úgy van, hogy a három nyolcas számblokk 1.-7. karaktereit szépen karakterenként összeszorozzuk sorrendben 9, 7, 3, 1, 9, 7, 3 számokkal (azaz az 1. digitet 9-cel, a 2.-at 7-tel, etc.), majd a szorzatok összegét 10-zel osztva, s az így kapott maradékot 10-ből kivonva áll elő a checksum digit.
Egyszerűbben leírva meg így néz ki:
#include <stdio.h> #include <stdlib.h> #include <string.h> #define INPUTLEN 27 int main() { char szlaszam[INPUTLEN]; int o, i, digit, sum, cs, cc; int mul[] = {9, 7, 3, 1, 9, 7, 3}; printf("GIRO számlaszám 00000000-00000000-00000000 alakban: "); fgets(szlaszam, INPUTLEN, stdin); for (o = 0; o < 19; o += 9) { sum = 0; for (i = 0; i < 7; i++) { digit = szlaszam[o + i] - '0'; sum += digit * mul[i]; } cs = szlaszam[o + 7] - '0'; cc = 10 - (sum % 10); printf("checksum: stored = %d vs calculated = %d -- %sVALID\n", cs, cc, ((cs == cc) ? "" : "IN")); } return 0; }
Van bőven dolgom, de ez az eset régóta nem hagy nyugodni, s a ma kézhez kapott utolsó hivatalos dokumentum lökte bennem odáig az adrenalint, hogy letettem a kódot és nekiálltam leírni az egészet - íme:
Tavaly októberben a fiamtól ellopták egy krimóban az akkor 2 éves Nokia E51 telefonját. Feljelentést tettünk, ahogy kell. Cirka 3 hónap múlva jött egy határozat, melyben két dolgot közöl a hatóság:
- Bűncselekmény hiányában megszüntetik a nyomozást, mivel a telefon szakértőjük által megállapított értéke 2009 októberében 18000 HUF volt és 20000 HUF értékhatár alatt szabálysértést követett el a tolvaj. Ha nem értek egyet, 30 napon belül panasszal élhetek az ügyészség felé. Innentől kezdve a rendőrségnek természetesen semmi dolga az esettel.
- Megvan a tettes, név cím a határozaton a fiam nevével és címével együtt, amit megkap a sértett ÉS a tettes is (privacy WTF?).
Nekiállok 2010 februárjában, ~4 hónappal az eset után használt E51-et keresni a neten - 24000 HUF a legolcsóbb, amit találok. Ezen felbuzdulva körbejárom az összes bajai használt mobil kereskedőt - az eredmény ugyanaz: 24000-30000 HUF körül van használtan E51. Próbálok hivatalos árajánlatokat kérni az eladó használt készülékekre ahhoz, hogy csatoljam az ügyészségi panaszhoz, de ilyen célra nem kapok (WTF?).
Benyújtom a panaszt az ügyészségre, netes ajánlatokat csatolva, az általam tapasztaltakat leírva. Eltelik némi idő, majd március közepén jön a panasz elutasítása (Be. 195. § (5) értelmében további fellebbezésnek helye nincs), miszerint a nyomozóhatóság "aggálytalan igazolást" szerzett be az általa felkért szakértőtől és az innentől kőbe véste, hogy 2009 októberében egy 2 éves Nokia E51 18000 HUF-ot ért. Nota bene a szakértő is egy bajai használt mobil kereskedő cég (WTF?).
Pár nappal ezelőtt újabb határozat érkezik, ezúttal a nagybaracskai Polgármesteri Hivatal szabálysértési osztályáról (location WTF?), melyből az alábbiakat tudom meg:
- A tettest úgy találták meg, hogy a mobilszolgáltatók figyelték a körözött telefonról bonyolított forgalmat és a tolvaj volt akkora lúzer, hogy azt a saját SIM kártyájával használta.
- A tolvaj némi használat után 4000 Ft-ért adta el a telefont egy kereskedőnek, akiről a határozat ennél részletesebben nem tesz említést (orgazdaság WTF?)
- A tolvajt a szabálysértési hatóság 20000 HUF pénzbírsággal sújtja - a pénz természetesen az államé, nem a fiamnak szedik be szülinapi ajándékképpen (WTF?).
Ez itt a lopási történet vége - a magam módján szeretném levonni a konzekvenciákat.
- Miért valós a 18000 HUF értékhatár, ha én 4 hónappal a lopás után csak minimum 6000 HUF-fal drágábban találok ugyanolyan használt készüléket?
- Miért nem adtak nekem hivatalos árajánlatokat a nyomozóhatósággal szemben a városban árult használt E51-es mobilokról?
- Miért nem beszél senki arról a határozatokban, hogy mi lett a telefonnal?
- Miért csak a szabálysértési hatóságtól ismerem meg a történetet?
- Miért nem derül ki egyik hivatalos iratból sem, hogy az egyetlen módja a kártalanításnak, ha pár évnyi hosszúságú polgári pert indítok a tolvajjal szemben?
- Miért közlik a tolvajjal a sértett adatait?
- Hogy várják el, hogy mindezek után ne fajuljon egy ilyen eset önbíráskodássá?
Szummárium: ezúton hívom fel az általam kemény munkával megkeresett pénz adójából eltartott hatóságok szíves figyelmét arra, hogy hibásan működnek.
Preface: tegnap éjjel szántam el magam, hogy egy postsorozatot indítsak. Az ötlet régóta érik: olvastam már számtalan hasonló, HOWTO jellegű általános leírást, sok user review-t egy-egy felhasznált eszközről. Most jött el az ideje, hogy hetente legalább egyszer letegyek az asztalra egy "hogy kezeli az X problémát digitálisan az eFi?" típusú szösszenetet. Na ez lesz a Mac workflow sorozat, kicsit történetmesélősen, terjengősen - ha bírod az ilyet, akkor olvass tovább.
A mostani post onnan indult, hogy tegnap délután kimentem a kertbe és megéreztem az udvaron szinte mindenhol gazként burjánzó friss kapor illatát. Ez rögtön behúzta a "kapros-túrós sütit akarok" triggert, aminek nem sokkal később az alábbi eredménye született:
Tudni kell még, hogy a látszattal ellentétben nekem nem nagyon megy a süteményes világ - bármi más jön zsigerből, de az édességeket nagy lendülettel vagyok képes elrontani, s pont ezért ilyen esetekben sokszor 3rdparty receptekhez nyúlok. Így történt ez most is.
Nekiálltam hát a neten kapros-túrós pite receptet guglizni és a wiselady.hu blogon rá is találtam a nagyanyám pitéjére hajazó HOWTO-ra - ebből már csak bevásárlólistát kell rittyenteni, elmenni a cuccokért, majd összerakni az egészet.
eFi köztudottan programozó gyerek. Ez az állatfajta arról ismerszik meg, hogy 10 perc kézimunka kiváltására simán ír egy óra alatt magának algoritmust - ergo lusta, vagy legalábbis afféle szerzet.
Namármost a recept ott van digitálisan: ebből kell egyszer egy bevásárlólista, egyszer meg egy másolat a konyhába. Persze kézenfekvő dolog lenne nyomtatni, de környezettudatosak vagyunk, úgyhogy ez az opció ugrott... ezért jön a képbe a tegnap használt két alkalmazás, jelesül a Notational Velocity és a Simplenote.
A Notational Velocity egy vérminimalista note taking alkalmazás OS X-re, míg a Simplenote egy iPhone platformra fejlesztett hasonló jegyzettömb. Mindkettő ingyen van - a Simplenote némi hirdetéseket húzgál be a statusbar-ba ezért cserébe, de ez legyen a legnagyobb baja.
A Notational Velocity jelen esetben legnagyobb előnye, hogy Simplenote sync-re képes. Innentől már egyszerű az egész:
- Safariban recept kijelöl, bedob Notational Velocitybe, iPhone felmarkol, elmegy bolt.
- Boltban Simplenote indít, lista alapján bevásárol, hazamegy.
- Konyhában iPhone vagy iPad indít, recept alapján pite összerak, megesz.
A Notational Velocity szépségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: teljesen keyboard oriented, minimalista, tag supporttal rendelkező brilliáns note taking app. Mivel nem kerül semmibe, mindenképp javaslom a kipróbálását akár magában is. Amióta rátaláltam, eFi gastro HOWTO-i mind benne laknak:
