Van bőven dolgom, de ez az eset régóta nem hagy nyugodni, s a ma kézhez kapott utolsó hivatalos dokumentum lökte bennem odáig az adrenalint, hogy letettem a kódot és nekiálltam leírni az egészet - íme:
Tavaly októberben a fiamtól ellopták egy krimóban az akkor 2 éves Nokia E51 telefonját. Feljelentést tettünk, ahogy kell. Cirka 3 hónap múlva jött egy határozat, melyben két dolgot közöl a hatóság:
- Bűncselekmény hiányában megszüntetik a nyomozást, mivel a telefon szakértőjük által megállapított értéke 2009 októberében 18000 HUF volt és 20000 HUF értékhatár alatt szabálysértést követett el a tolvaj. Ha nem értek egyet, 30 napon belül panasszal élhetek az ügyészség felé. Innentől kezdve a rendőrségnek természetesen semmi dolga az esettel.
- Megvan a tettes, név cím a határozaton a fiam nevével és címével együtt, amit megkap a sértett ÉS a tettes is (privacy WTF?).
Nekiállok 2010 februárjában, ~4 hónappal az eset után használt E51-et keresni a neten - 24000 HUF a legolcsóbb, amit találok. Ezen felbuzdulva körbejárom az összes bajai használt mobil kereskedőt - az eredmény ugyanaz: 24000-30000 HUF körül van használtan E51. Próbálok hivatalos árajánlatokat kérni az eladó használt készülékekre ahhoz, hogy csatoljam az ügyészségi panaszhoz, de ilyen célra nem kapok (WTF?).
Benyújtom a panaszt az ügyészségre, netes ajánlatokat csatolva, az általam tapasztaltakat leírva. Eltelik némi idő, majd március közepén jön a panasz elutasítása (Be. 195. § (5) értelmében további fellebbezésnek helye nincs), miszerint a nyomozóhatóság "aggálytalan igazolást" szerzett be az általa felkért szakértőtől és az innentől kőbe véste, hogy 2009 októberében egy 2 éves Nokia E51 18000 HUF-ot ért. Nota bene a szakértő is egy bajai használt mobil kereskedő cég (WTF?).
Pár nappal ezelőtt újabb határozat érkezik, ezúttal a nagybaracskai Polgármesteri Hivatal szabálysértési osztályáról (location WTF?), melyből az alábbiakat tudom meg:
- A tettest úgy találták meg, hogy a mobilszolgáltatók figyelték a körözött telefonról bonyolított forgalmat és a tolvaj volt akkora lúzer, hogy azt a saját SIM kártyájával használta.
- A tolvaj némi használat után 4000 Ft-ért adta el a telefont egy kereskedőnek, akiről a határozat ennél részletesebben nem tesz említést (orgazdaság WTF?)
- A tolvajt a szabálysértési hatóság 20000 HUF pénzbírsággal sújtja - a pénz természetesen az államé, nem a fiamnak szedik be szülinapi ajándékképpen (WTF?).
Ez itt a lopási történet vége - a magam módján szeretném levonni a konzekvenciákat.
- Miért valós a 18000 HUF értékhatár, ha én 4 hónappal a lopás után csak minimum 6000 HUF-fal drágábban találok ugyanolyan használt készüléket?
- Miért nem adtak nekem hivatalos árajánlatokat a nyomozóhatósággal szemben a városban árult használt E51-es mobilokról?
- Miért nem beszél senki arról a határozatokban, hogy mi lett a telefonnal?
- Miért csak a szabálysértési hatóságtól ismerem meg a történetet?
- Miért nem derül ki egyik hivatalos iratból sem, hogy az egyetlen módja a kártalanításnak, ha pár évnyi hosszúságú polgári pert indítok a tolvajjal szemben?
- Miért közlik a tolvajjal a sértett adatait?
- Hogy várják el, hogy mindezek után ne fajuljon egy ilyen eset önbíráskodássá?
Szummárium: ezúton hívom fel az általam kemény munkával megkeresett pénz adójából eltartott hatóságok szíves figyelmét arra, hogy hibásan működnek.
Turelem! Ket heten belul itten kerem szepen biztonsag lesz. Csak vard ki mig elkezdodik a ket het!
Szerintem a legnagyobb hunyó a "szakértő". Ha meglett volna a 20.000 forintos értékhatár, másképp alakult volna a történet. Sajnos ma, hiába ír baromi nagy ökörséget a szakértő, az ő szava a szent. Persze lehet bíróságra rohangálni, új szakértőt kérni, de a végén többe fáj neked az egész procedúra, mint amennyiből egy új telefont veszel.