Preface: a fotókat eFi búvár barátai követték el, amelyek közléséért ezúton küldenék nekik később élesre váltható, ám jelenleg még virtuális seritalt.
Feleim,
"Elhúzok egy hétre víz alá" - mindig ezt mondom, ha merülni megyek. Több kolegám szokott rácsodálkozni erre - ott csillog a szemükben a "de mi abban a jó?" kérdés, amit csak ritkán fogalmaznak meg. Ezért gondoltam arra, hogy mielőtt elmegyek, hat példán keresztül megmutatom, nekem mi ebben a jó - íme:
1. Relax
Amint a hajó kiér a nyílt vízre, a térerőnek annyi, garantáltan nem jönnek a support request hívások. A legfontosabb "dolgod" az, hogy csendben nézz, megfigyeld a víz alatti világot.
2. Más a fény
A vízalatti világban teljesen mások a fények. A felszín hullámzása a széltől függő intenzitással lengeti a Nap fénykardjait a mélykék felé. Ez valami olyan csoda, amit minden fotósnak látnia kellene élőben.
A víztömeg fokozatosan nyeli el a különböző hullámhosszú fényt - ~10 métertől nincs vörös, ~30-tól sárga sem, ~50-től minden kék. Van valami nyugtató az egyre kékülő mélyben.
3. A csend
Amint a füled is a vízbe ér, megszűnik a külső zajok nagy része és csak a kék marad, a fények, és benne a csend. Az egyetlen maradandó hangélményed a saját és társaid légzésének morgósan buborékoló zaja, mely merülésről merülésre szép lassan sztereotíp reflexszé alakul és azonnal kiváltja belőled a lassabb légzés - lassabb mozgás, nyugodt szemlélés viselkedésmintát, amint meghallod. Ez kell a búvárembernek, én mondom.
4. Zegzugok
A kíváncsi búvár mindenhova bekukkant a víz alatt. Na jó, kezdetben még nem, mert visszatartja a default félsz az ismeretlentől, de ahogy nő a gyakorlata, ez egyre inkább felszínre tör benne. Aki nem fél az üregektől, az előbb-utóbb bujkálós-merülés fanatikus lesz, legyen szó akár sziklaüreges merülőhelyről, akár egy belül is bejárható roncsról - mindegy, csak bujkálni lehessen egy kicsit.
Az én személyes kedvencem bujkálós merülés témában a Claudia reef - megnézed a tavaly ősszel készült klipet és megérzed, hogy milyen:
Egypt 2009/11 - Claudia from Gabor Penoff on Vimeo.
5. Nyugalom
Szinte teljesen mindegy, hogy a hajnalban felkelni készülő napot nézed, a víz fodrát bámulod, vagy a naplementében figyeled a hazainduló halászokat - az egész túrát átjárja egy máshol általam nem tapasztalt nyugalom. Testestől-lelkestől valóban pihensz: szabadnak érzed magad, friss levegőn vagy, a családod / barátaid között.
6. Fun faktor
Végül, de nem utolsó sorban a dilis búvárok sok olyan dologra képesek a víz alatt, amit nem kifejezetten a tanfolyamon oktatnak nekik. Az utolsó búcsúzós merülés még csak rátesz az egész túrára egy lapáttal.
Summa summarum, megyek, kipihenem az eddigi 2010-et egy kicsit, aztán jövök vissza friss élményekkel megpakolva. Stay tuned!
