Merüljünk érdekes adatokba #10 – a gályatartó halak [restored post]

Mai érdekes állatunknak többféle neve is van. Nekem gyerekkorom óta ismerős az első kettő, búvárként tanultam a harmadikat: bojtorjánhal, gályatartó hal, remora.

A nagyjából 10 féle gályatartó halfajt semmilyen más állattal nem téveszthetjük össze, köszönhetően a tetejükön lakó bazi nagy cuppantógépnek. Na jó, cuppantógépe a piócának is van, de azt meg csak nem keverjük hirtelen megpillantva egy remorával? Na ugye!
A “remora-cuppantó” fura egy szerkezet – az állat első hátúszója alakult át nem kicsi tapadókoronggá. A korong széle hajlékony, benne vízszintes, finoman fogazott harántredőket találni. Ezzel tudnak ők felcuppanni bármilyen élő vagy akár élettelen mozgó cuccra (innen a gályatartó-hal név), hogy azzal cipeltessék magukat:

Ez a cipeltetősdi egyedülállóan pofátlannak hangzik, amíg bele nem gondolunk jópár hasonló esetbe: pl. a kagylók nem ugyanilyen módszerrel hesszolnak szerencsétlen bálnákon, vagy mondjuk a maláriát okozó lázállatka nem cipelteti magát a trópusi szúnyoggal? Dehogynem, csak azokat a méretükből adódóan nem tartjuk annyira durvának / nem veszük annyira észre.

Több benszülött törzsnél figyelték meg, hogy a halászok a remorák különös tapadókorongját teknőspecának használják. Kifogják a gályatartó halakat, a farkuknál fogva megkötik őket, majd szépen leeresztenek belőlük kettőt-hármat a kisebb teknős közelébe, s miután azok mind felcuppantak a békés állatra, kicibálják őt az élő remora-pecájukkal.

Az állatok nem csak a potyautat nyerik a szállító járműként használt hajóktól és ragadozó halaktól: sokszor azok mellett a tengerbe hulló táplálékmaradékokból élnek.

A remorák szine a legtöbb hal fordítottja: a hátuk világosabb, a hasul sötétebb – az is igaz, hogy a hátukat alig mutatják, hiszen lusta úszók lévén ASAP tapadnak a náluk nagyobb *.úszó cuccra.

A cuppanós-sztorival úgy tűnhet, hogy ezzel ki is merült a remorák “érdekes adat” palettája – azonban a legmeglepőbb dologról még nem meséltem. Amikor a remora veszélyt érez, vagy a gazdaállat hasa alatt keres menedéket, vagy pedig annak kopoltyú, illetve szájüregébe bújik meg ijedtében. Tekintettel arra, hogy a remorák előszeretettel utaznak cápákon, furán hangzik a tény, hogy a beijedt remora bebújna egy cápa szájába – pedig így van, Brehm Az állatok világa c. művében több hasonló megfigyelést ír le a múlt század elejéről. Ugyanitt barrakudákra, holdhalakra, illetve bálnák és manták szájába tapadt, beömlő kaját leső maximálisan potyázó bojtorjánhalakról tesznek említést. Ismerek búvárt is, akinek sikerült az állatot magára csalogatnia és cipelnie egy darabig.
Fentiek bizonyítására elővesszük a XXI. század csodafegyverét, a Google Image Search-et és kiguglizunk pár proof-ot – voila!

Remora – manta:

Remora – cetcápa:

Remora – hosszúszárnyú bálna:

Remora – pecás:

Mivel a képeket kölcsönöztem, íme a források szépen sorban:

Remora sketch
Remora on Humpback whale
Remora on manta
Remora on Whale shark
Remora on man