Category Archives: 3d print

3D nyomtatás: Craftbot (vendégpost)

Gábor, a 3D print rovat olvasója vásárolt magának egy magyar fejlesztésű 3d printer, a Craftbotot.

Erről a printerről mesél ma nekünk egy vendégposztban:

Augusztus óta eltelt egy kis idő, de a héten végre megjött a magyar CRAFTBOT printerem :)
Sok baja adódott a startup cégnek amíg eljutottak oda, hogy folyamatosan tudják kiszállítani a gépeket.
A végösszeg bruttó 160 000 körül alakult, mint támogatói díj.

Az első benyomásaim nagyon jók. Tiszta fém az egész berendezés, gyönyörűen összerakva. Tartozékként imbuszkulcs készlet, pendrive, vázra szerelhető filament tartó jár hozzá.
Azon lepődtem meg a legjobban, hogy olyan mint egy bármilyen elektronikai termék: megveszed a boltban, hazaviszed bedugod, és bekapcsolás után kinyomtatja amit betöltesz neki. Standalone módon a pendrive-ról, vagy másik USB-n gépről. Eddig amivel megetettem az kijött belőle.

Az első igazi használati tárgy a keverő asztalomhoz egy csatorna közösítő gomb lett, hogy két csatornán együtt tudjam mozgatni a toló potikat (elfogytak a sztereó csatornáim, így csináltam két monóból egyet). Az első tervezési hiba miatt nem lett tökéletes, mert mindkét oldalán voltak alátámasztatlan felületek és az alátámasztások kitörésének eredménye nem lett valami szép. Átterveztem és két összeilleszthető darabból készítettem el, így tökéletes lett.

A printerről ezt tudom írni:

Legnagyobb nyomtatható méret: 25x20x20cm
Max. felbontás: 100 μm
Pozicionálás: X/Y = 4 μm, Z = 2 μm
printerfej: 0.4 mm

Érintőképernyővel egyszerűen lehet kezelni, egy gyors kalibrálás után azonnal használatra kész.
Szóval elsőre azt mondom nagyon pöpec. A svájci Media Markt már rendelt is 400 db-ot.
A szoftver is frankó.

Az elrontott darabon kipróbáltam a lányok körömlakkjait, a csillámossal gyakorlatilag karácsonyfadísszé varázsolhattam volna. Gyorsan csináltunk is valakinek egy ajándék medált.

Most még elégedett vagyok, kíváncsi leszek hogy sikerülnek a nagyobb alkatrészek, és a több órás nyomtatások.

Annyit még írnék a printerről, hogy mindent beletettek a fiúk amit az eddigi technológiából meg lehetett ismerni.
Fej szilikonágyban, három ventillátor, két oldalsó tárgyhűtő bekapcsolása testreszabható a programból (hányadik rétegnél kapcsoljon be/ki). Tálca természetesen fűthető. A hőfok egyrészt leolvasható a kijelzőn, másrészt van egy hőre megjelenő "HOT" felirat, így kikapcsolás után is látszik, ha meleg a tálca. A tárgyasztal levehető, az alatta lévő részt kell kalibrálni, így nyomtatások között tetszőlegesen kivehető/betehető, teljes méretben fóliázott (gondolom kapton). A tárgyasztal mozog függőlegesen, nem a fej emelkedik. Van egy LED-es belső világítás (kikapcsolható). Extrudálni lehet automatikusan (motorral, panelről vezérelhető) vagy manuálisan a fejen egy áthajtható karral a extruder és a vezető görgő "szétnyitható". Ekkor kézzel lehet betolni, vagy kihúzni a filamentet. A menetközbeni anyagcserét még nem próbáltam, elvileg tudja. Nyomtatást azonban eddig csak újrakezdés miatt szakítottam meg, nem tudom mi történik a sima pause hatására.

3D nyomtatás: RepRap Industrial

Simon és Jonas Kühling két tesó, mechantronikai mérnöknek tanultak. 2012-ben gondolták úgy, hogy építenek egy nagy precízitású, akár ipari eszközként is használható RepRap 3D printert - ez lett a RepRap Industrial, ami azóta már az 1.1.0 változatban rendelhető tőlük, nem kevesebb, mint 6533.10 EUR-ért, melyben a majd 50 kg-os printer szállítási költsége még nincs benne.

Mivel a srácok a nyílt forrású RepRap printereket vették alapul és így készítettek kereskedelmi terméket, így az azokra vonatkozó GNU GPL licenc értelmében nyilvánosan elérhetően dokumentálniuk kell az egészet. Ennek messzemenőleg eleget is tesznek:

  • A github-ról bárki leszedheti a printer megépítéséhez szükséges összes file-t, a 3D nyomtatható STL komponensektől kezdve az azokat leíró OpenSCAD scripteken át a nyomtató házának és a tárgyasztal szilikon fűtőelemének kivágósablonját definiáló DXF file-okig.
  • Mivel a modellek GCODE-dá konvertálásához a szintén nyílt forrású Slic3r-t használják, így szintén a github-on publikálták a printerükkel kompatibilis Slic3r profilokat is.
  • Ezen felül a saját website-jukon tették letölthetővé a nyomtató üzemeltetéséhez írt minden egyéb dokumentációt.

Egyetlen dolog van, amire nem tudok magyarázatot, az pedig az, hogy vajon miért használnak T5 vezérműszíjat az ezzel szemben kifejezetten kétirányú lineáris mozgatásra tervezett GT2-es bordás szíjjal szemben. Számos helyen olvastam már arról, hogy a T5-ös szíjhajtásnál előfordulhat backlash, bár az is igaz, hogy míg a RepRap világ szinte kivétel nélkül 20 fogas GT2 alumínium csigákat használ a szíjak hajtására, addig a Kühling fiúk maguk gyártják ABS-ből a csigáikat.
A csigákat definiáló OpenSCAD file headerében ez a comment szerepel:

Derivative of:
	Parametric Pulley with multiple belt profiles
	by droftarts January 2012

http://www.thingiverse.com/thing:16627

	Based on pulleys by:
		http://www.thingiverse.com/thing:11256 by droftarts
		https://github.com/prusajr/PrusaMendel by Josef Prusa
		http://www.thingiverse.com/thing:3104 by GilesBathgate
		http://www.thingiverse.com/thing:2079 by nophead

	dxf tooth data from http://oem.cadregister.com/asp/PPOW_Entry.asp?company=915217&elementID=07807803/METRIC/URETH/WV0025/F
	pulley diameter checked and modelled from data at http://www.sdp-si.com/D265/HTML/D265T016.html

Summa summarum, a forrásba beleolvasva az embernek tátva marad a szája a német precízitás láttán és elhiszi a két fiatal mérnöknek, hogy pontosan tudják, mit csinálnak.

Mielőtt a TLDR effekt miatt elhúznál innen, gyorsan beágyazok egy videót a poszt tárgyát képező printerről működés közben, hogy az meghozza a továbbolvasási kedved:

Mindezek után nézzünk meg még néhány tulajdonságot, ami ezt a monstrumot igazán kiemeli a ma már óriási 3D printer mezőnyből:

  • A "H" alakú XY mozgatás szerintem a legstrapabíróbb és egyben a legprecízebb. A brutális tengelyek jól terhelhetőek, simán elbírják a két direkt extrudert (és bőven elbírnának egy proximity szenzort is).
  • Mindhárom irány végállásának detektálásához mágneses hall effect sensort használnak mechanikus endstop helyett, ami sokkal megbízhatóbb (=nem kopik el soha az életben).
  • Egy mechanikus mikrokapcsolóval detektálják az elfogyó nyersanyagot, a szoftver automatán paused módba állítja a nyomtatást és filament csere után megy tovább az egész.
  • Direct feed van, ami ismét nagy piros pont, ráadásul két hotendből, ami akár ugyanolyan anyaggal, de különböző átmérőjű fejekkel dolgozhat (=egy kis átmérő a külső héjnak, egy nagyobb térfogatáramú gyors az infillnek), vagy akár különbözőkkel is, ha esetleg több színnel kellene nyomtatni, vagy mondjuk vízoldható PVA-ból építtetnénk a supportot.
  • A félautomata print bed leveling megoldás fantasztikus: csináltattak egy custom alakú szilikon fűtőelemet, amin 3 lyuk van ott, ahol a print bedet alátámasztják (BTW a 3 pontos alátámasztásuk a build volume _belsejében_ van). A 3 rugós támasztékot csak lenyomatják a hotenddel, majd rögzítik 3 csavarral és máris abszolút pontosan van szintbe kalibrálva a tárgyasztal (persze ehhez a vezérlő szoftver tudja, hogy a print 0.1 mm-ről indul, de ez a legkisebb probléma). Ez egyszerűen annyira állat, hogy meg is kell néznünk:

  • Teljesen egyedi az övfeszítő mechanika is, amit eszköz nélkül lehet hangolni. A brutális németjei még azt is specifikálják a doksijukban, hogy 220 Hz-es hangot ad az optimálisra feszített bordás szíj és javasolják, hogy gitárhangoló hardverrel vagy esetleg erre írt mobil szoftverrel ellenőrizd :) Ez is zseniális:

  • Hűteni és fűteni is tudják a kamrát, ráadásul a 70 fokos állandóan keringtetett levegővel elérik, hogy egyrészt semennyi warping nem lesz, másrészt nem kell nekik a hotend mellé ventillátor, mert a belső jelentős légáram megoldja ezt a feladatot (hogy én mennyire utálom a fej melletti kis rohadék 40 mm-es sikító ventillátorokat!).
  • Tárgyasztalnak karbonszál erősítésű polieterimid (PEI) lapot használnak, ami 170 ℃-ig garantáltan hőálló (=216 ℃ a glass transition temp., ebből építik a repülők falát is) és valamennyire rugalmas is, így print után lehűlve egy picit meghajlítva azonnal leugrik róla a modell - tapasztalatból mondom, ez önmagában hihetetlen nagy dolog! Mikor elkezdesz 3D nyomtatni, akkor sokáig azzal küzdesz, hogy az ABS nem tapad rendesen - amikor meg eléred, hogy tapadjon, akkor azzal fogsz szenvedni, hogy egy darabban műtsd le a tárgyasztalról.
  • Az egész tárgyasztal egy roppant érdekes szendvics: egy fogalmam nincs miből készült fekete hőszigetelőhab után jön az alu szendvicslap (valami kompozit műanyag lehet ebben), azon megint a fekete hőszigetelő hab, arra a szilikon fűtőelem (gondolom 24 V-os, hogy kellően gyors legyen), azon egy üveglap és minderre a PEI plate. Az összes hő felfele megy az üveglap felé. Gondolom az üveg csak a sík felület miatt kell és azért, mert sem a szilikon, sem a PEI plate nem elég egyenletesen sima és merev.
  • Baromi tágas, jól belátható és legfőképp kényelmesen szerelhető az egész. Minden kábel csatornákban a helyén, az utolsó szegletéig minden szuperprecíz. A 10 collos touch screen, az ARM architektúra már csak mind-mind hab a tortán - a két német srác nagyon nagyon magasra tette a lécet.

Temperált nyomtatótérrel forgalomba hozni a printert meglehetősen bátor dolog volt. A Stratasys nevű gyártóóriás birtokolja a 3D nyomtatás hőkamra szabadalmát 2020-ig - ha egyszer ezek a srácok az útjukba kerülnek, csúnya jogi következménye lehet a dolognak. Drukkolok nekik, hogy ez sose következzen be.

3D nyomtatás: slicerek

Van egy téma, amiről idáig még nem meséltem, pedig legalább annyira fontos 3d print témában, mint maga a vas: ez pedig a szoftver, ami az STL modellünkből előállítja a nyomtató firmware-e által értelmezhető GCODE-ot. Most, amíg egy döglött printer porosodik mellettem az asztalon, ezt fogjuk pótolni.

Szóval megvan az STL formátumú modellünk. Az STL még csak a felület geometriáját definiálja, nem mondja meg, hogy a fizikai ojjektumunk hogy nézzen ki belül. Ezt a konverziót valósítják meg a "slicer" néven emlegetett alkalmazások. A "szeletelő" (=slicer) név elég találó: a programunk felszeleteli a nyomtatónk által kezelni képes rétegekre az STL modellt, kitalálja, hogy az adott réteg belül hogy nézzen ki, majd GCODE parancsokat generál, amik leírják a printernek, hogy melyik léptetőmotor milyen irányba mennyit mozduljon. Nem is olyan misztikus, ugye? Ha belegondolsz, ezzel meg is volnánk, hiszen a 4 motor (X, Y, Z, extruder) 2 irányba történő mozdításával már meg is rajzoltuk a modellünket.

Valóban ilyen egyszerű a dolog, illetve mégsem. A "szeletelőgépünknek" az alábbi paramétereket mindenképpen figyelembe kell vennie ahhoz, hogy az általunk kigondolt modellünket gyártassa le:

  • a modell külső felületének vastagsága
  • a tömör test belső kitöltöttségének mértéke és amennyiben nem teljesen tömör, akkor a kitöltés mintázata
  • a hotendből kilépő műanyagszál anyagvastagsága
  • a függőleges rétegek vastagsága
  • a nyersanyagfajtától függő hűlés során fellépő zsugorodás mértéke

Magyarul mondva egyáltalán nem mindegy, hogy egy vastagfalú vázát, egy minél könnyebb, zárt testet, vagy esetleg egy teljesen tömör alkatrészt akarsz készíteni ugyanabból a modellből.
Ezeket a paramétereket te konfigurálod a slicer algoritmus számára. Nem kell megijedni, a slicerek okosak, nem kell neked mindig mindent tuningolni, hacsak nem gerjedsz az ilyesmire :).

Általában 3 paramétert kell kézzel konfigurálnod, a többit a slicer kitalálja neked: anyagfajta, rétegvastagság, infill (=belső kitöltöttség %-ban). Vannak azonban helyzetek, amikor ezeken finomítanál, illetve vannak hozzám hasonló soha nem elégedett bolondok, akik folyton tuningolnának a "soha nem elég jó" outputon - na nekik a Nirvánát jelenti egy végtelenségig konfigurálható slicer alkalmazás.

A slicerek többsége összecsomagoltan érkezik a printert kontrolláló interfésszel (egy dolog a GCODE előállítása, meg egy teljesen másik dolog a GCODE kiküldése a printer buszára). Sok ingyenes slicer létezik: Pronterface/Printrun, Skeinforge,
Slic3r, az alapfunkcióit tekintve ingyenes KISSlicer, az Ultimakerekhez csomagolt ingyenes Cura, vagy épp a fizetős Simplify3D.

Én most csak eggyel fogok bővebben foglalkozni, aki még tegnap éjjel bekapcsolta bennem a posztíró gépet - ez pedig a Simplify3D.

A Simplify3D nem olcsó: 140 USD egy darab licenc, mégis átszoktam rá az ingyenes alternatívákról, mivel annyi hasznos plusz szolgáltatást nyújt, hogy csak pislogsz!

Kedvcsinálónak beszéljünk át pár tulajdonságot, amiben a Simplify3D kiemelkedik a slicer mezőnyből:

Régiókra szabható komplett slicer konfiguráció

A modelledet régiókra bonthatod és régiónként teljesen eltérő slicer konfigurációkat definiálhatsz. Így lehet pl. elérni, hogy egy modell talpa sűrűbb infillel készüljön.

Végletekig kifinomult támaszték (=support) struktúra generálás

Te állíthatod be a support kitöltöttségét, szabályozhatod, hogy a támaszték milyen távolságra készüljön a modelltől, definiálhatod, hogy +/- mekkora függőleges szögváltozás váltson ki support generálást. Ha több nyomtatófejed van, külön definiálhatod, hogy melyik fej készítse a supportot (a vízoldható polivinil-acetát (=PVA) azonnal értelmet nyer). Ha pedig mindez nem elég, kézzel szerkesztheted a slicer által generált támasztékot, eltüntetve az apró túllógások alá feleslegesen generált alátámasztásokat, amiket a printered még lekezel.

Raft, skirt, brim kezelése

A szoknya (=skirt) arra való, hogy a modell nyomtatásának indulásakor a nyomtatófej biztosan teljesen fel legyen töltve olvadt nyersanyaggal - ezért a modell rajzolása előtt "körberajzoljuk" azt.
A skirt tesója a karima (=brim), ami ugyanilyen körvonal, csak épp hozzáér a modellünkhöz. Ez akkor hasznos, amikor a testünknek apró részeinek kell a tárgyasztalhoz tapadni - a karima ezt a tapadást segít fokozni.
Végül a tutaj (=raft) a tárgyunk alá készülő, a tárgy alapjánál nagyobb talapzat. Ennek az az értelme, hogy egy elválasztó réteget képezve csökkentse az alsó rétegek hűlése során fellépő zsugorodás (=warping) mértékét. Természetesen a raftnak is megvan a maga tapadást segítő szerepe.

Mindhárom segédelemnek választhatunk itt is dedikált extrudert és számos offset definiálásával tudjuk egészen finomra hangolni a méretüket, kitöltöttségüket, illetve céltárgyhoz kapcsolódásukat.

Bed leveling wizard

Ha minden jól megy, nemsokára automatikus tárgyasztal kalibrálást kap a tetszhalott printerem, de ettől még nagyon fontos a Simplify3D jól átgondolt szintező algoritmusa: egyrészt képes arra, hogy az aktuális printelendő modell adatai alapján szintezzen, másrészt akár te is definiálhatsz neki tetszőleges számú szintezőpontot, amit ő sorra végigméret veled.
Ettől pedig semmi nem fontosabb: az első rétegnek tökéletesnek kell lennie.

A tegnap megjelent 2.2-es update a fentiekhez további elképesztően hasznos új paramétereket tett hozzá - ebből mutatok most hármat:

Falvastagítás

Ha csak ez az egy feature létezne a standard slicer funkciók mellett, már ezért megvettem volna az alkalmazást!

A vékony falú modellek általános problémája, hogy a slicerek csak pár párhuzamos vonallal rajzoltatják meg azokat. Ha a printer nem hajszálpontos, van egy minimális légáram print közben, a nyersanyagáram nem tökéletesen egyenletes vagy épp elfelejtettél print előtt fekete kakast áldozni teliholdkor, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy az egymás mellé rajzolt csíkok nem tapadnak össze, hanem a print végén gusztustalanul szétválva röhögnek ki, emlékeztetve arra, hogy megint kidobtál egy csomó nyersanyagot a szemétbe.
Ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor igazán megérdemelsz minderről egy fotót, amely a TepiDuzzog stáb jelenleg még csak elfuserált állapotában létező kameraállványáról készült:

thin-wall-slicer-problem

Erősebb infill

Gyatra anyagáramnál igazán hasznos tulajdonság a szimpla 1 vonalnyi vastagságnál vastagabbra rajzolt belső kitöltőminta.
A gyatra anyagáram simán jöhet abból, hogy:

  • koszos a hotend belül (mert mondjuk port hordott bele a műanyagszál, vagy mert túlhevítettél benne valamilyen nyersanyagot)
  • nem elég meleg a fej az adott nyersanyaghoz (mert mondjuk noname kínai szart vettél fele pénzért, ami egyenletlen minőségű)
  • nem egyelenes a nyersanyag átmérője (mert mondjuk noname kínai szart vettél fele pénzért, aminek az átmérője 0.05 mm-nél többet ingadozik)
  • a nyersanyag a tárolás során vizet szívott magába a levegőből (ezért kell vákumzártan csomagolt nyersanyagot venni, vagy egy jól záródó dobozban tartani a nyersanyagot egy vödör noname rizs társaságában, ami elvon minden párát a tárolótér levegőjéből)
  • túl gyorsan nyomtatsz és a hotend/extruder nem képes a nyomtatás tempójában megfelelő mennyiségű olvadt nyersanyagot biztosítani
  • nem áldoztál fekete kakast előző teliholdkor

Ilyen, amikor rendben van az infill:

infill-OK

És ilyen, amikor nincs rendben:

flow-problem

BTW az már régóta megy a Simplify3D-nek, hogy akár minden n. réteget tömörre nyomtasson, ezáltal is fokozva a belső struktúra merevségét.
Persze azért hacsak nem az van, hogy gyorsabban akarsz nyomtatni, akkor a fenti problémákat nem árt kiküszöbölni.

Változó sűrűségű támaszték

A support ot a slicerek általában konstans sűrűségűre generálják, ám annak igazán a talpán és a támasztott rész közelében a tetején kellene megfelelően sűrűnek lennie, a közbenső rész maradhatna ritkásabb, anyagot spórolva ezzel az endusernek. A Simplify3D-nél kódoló srácok pont ezt valósították meg most. Az alábbi ablakon látszik, amiről beszélek: ahogy közeledik a barnás színű support a támasztandó zöld területhez, úgy változik a struktúrája és válik egyre sűrűbbé:

Simplify3D-v2_2-variable-support-density

Nota bene a modell végén az a kékülés azt jelzi, hogy a slicer ott csökkenti a nyomtatási sebességet, mivel apró részletről van szó és finomra kell csinálni azt a darabot is :) Mindezt nem én definiálom, ők találják ki - ez aztán az attention to details!

Sok más apró finomítás érkezett még, a rengeteg új printer támogatásától kezdve a változtatható anyagáram mértékegységen keresztül a preview tárgyasztalra rajzolt grid vonalsűrűségének definiálásáig. A szoftver köré aktív közösség épült, a fejlesztő srácok nagyon figyelnek a felhasználók igényeire, a support pedig egyszerűen elképesztő - bármikor írok nekik, perceken belül jön a válasz. Így kell ezt csinálni!

3D nyomtatás: NaEzMi #5?

Rég volt már 3d print poszt, ennek az az oka, hogy mostanában nem vagyunk jóban én meg a printer, ami a nyomtató részéről abban nyilvánul meg, hogy nem működik normálisan. Ennek azért megvan az a nagy előnye, hogy sok tapasztalatot gyűjtök (amiből majd lesznek tanulságos posztok), de lassan ott tartok, hogy inkább csak nyomtatnék, nem gyűjteném már a sok tapasztalat. Nade!

Morgás helyett játsszunk egyet: itt egy modell, Krakkóban igazira váltható virtuális sörért indulhat commentekben a találgatás, hogy ez vajon mihez készül:

3dprint-naezmi5

Annyit segítek, hogy ha tudnám, az egészet egyetlen darabból nyomtatnám, de a modell jelen formájában ezt FFF printerrel elég macera megtenni, ezért _két_ darabból lesz majd egyszer összerakva.

3D nyomtatás: hotend FAIL

Ilyen, amikor a hotend szépen teszi a dolgát:

hotend-ok

És ilyen lesz reggelre, amikor éjszakára magára hagyod a printert, aztán a kis gremlinek nekiállnak rábizergálni a forró fejre az olvadt nyersanyagot:

hotend-not-ok

A UBIS hotend meglepően jól bírta a strapát, amiről egyelőre fogalmam nincs, hogy mi okozta. Most tér magához az acetonfürdőben, hogy aztán mindenféle érdekeseket gyártson ASAP.

3D nyomtatás: Sculptify David – az első Szent Grál?

A tegnapi előadáson látott utolsó táblázatban szerepelt David is, a jelenleg is Kickstarter kampányát futó 3D printer. Nézzük meg őt közelről munka közben:

Davidnek hatalmas előnye minden filament based printerrel szemben, hogy pelletből (sőt, akár háztartási műanyaghulladékból) képes nyomtatni. Ez azonban nem az egyetlen jó tulajdonsága, így összeszedem ide mégegyszer mindazt, amit jelenleg tudok róla:

  • Mivel pelletből dolgozik, teljesen más az extruder mechanika. A Kickstarter project commentjeiből az derül ki, hogy egy csavarorsó továbbítja a nyersanyagot - ez viszont kérdésessé teszi, hogy a nyomtatás nélküli fejmozgatás esetén alkalmazott retraction hogy valósul meg. Persze még mindig lehet a fejben egy, a nyílást elzáró tűszelep, mint a brit CEL ROBOX esetében...
  • Extrém hőmérsékletekre méretezték: a hotend 330 ℃-ig, a tárgyasztal 200 ℃-ig melegíthető (az átlag hotendek 260 ℃-t, a tárgyasztalok 120 ℃-t tudnak).
  • A CNC-kben megszokott vonóorsós mozgatásnak köszönhetően a backlash egész biztosan kizárt, a mozgatás precizitása pedig soha nem látott extrém: XY tengelyeknél 8 μm, míg a Z tengelynél 3 μm!
  • A nyomtatott rétegek 0.1 mm precizitásúak, ami házi felhasználáshoz pont elég.
  • A printer váza anodizált alumínium, minden oldalról polikarbonátból készült ablakokkal zárt kamrát képezve.
  • A fej egy helyben áll, a srácok a teljes tárgyasztalt mozgatják XYZ irányban.
  • A tárgyasztal fejhez szintezése automatikus.
  • Arduino helyett ARM alapú az elektronika, amiben van tartalék bőven.
  • A tárgyasztal kivehető.
  • A nyomtatható térfogat 200*220*185 mm (h*sz*m), szintén kellemes.

Mielőtt rohannál ~4000 USD pénzzel a pénztárba, feltettem pár kérdést még a srácoknak - remélem kapok mindre megnyugtató választ. A nem ismert részletek (update: megjött a válasz, pirossal szedve amit megtudtam):

  • Van-e PEEK a hotendben? Nincs, all metal hotend lakik benne!
  • Mennyire egyszerű a hotend karbantartása? A srácok azt mondják: "The extrusion system should not require additional cleaning with the proper flushing and usage. With that, it is very easy to remove and clean the nozzle and flush out any contaminants." - vagyis nem kell karbantartani a fejet (LOL), ha meg mégis, akkor könnyű kiszerelni és pucolni.
  • A nyomtatókamra temperált? Nem temperált, de zárt tér, ami már fél siker.
  • Teljesen computer független-e a nyomtatás? Jelenleg még nem, de dolgoznak rajta.

Amint jön válasz, update-elem a posztot, mert David az első 3D printer, ami így első látásra is már komoly figyelmet érdemel.

Update #2: jelen pillanatban 37 óra van még hátra, szűk 7000 USD hiányzik nekik a sikeres kampányhoz, ami nagyjából még 3 printer megrendelését jelenti. Sajnos elég magas az indulóár még így a kampányban is: USÁ-n kívüli backerek (3345 USD + postaköltség) * vám * (1+ÁFA%) pénzekért rendelhetik elő a legkorábban 2015 májusban szállított printert. Fogalmam nincs, mi egy 3d printer vámtarifája, de talán pár %-ban megáll a sarc (amit ne feledjük, hogy a postaköltség után IS meg kell fizetni, ami a nem könnyű nyomtatónál valószínűleg jelentős tétel lesz).

3D nyomtatás: meetupra fel!

Ha a technika is úgy akarja, akkor szeptember 3-án, szerdán, a soron következő meetup-on részt veszek én is virtuális előadóként. A téma a házi 3D nyomtatás szent Gráljának megtalálása lesz: megpróbáljuk körbejárni, hogy mi hiányzik még a tökéletes otthoni FFF 3D printerhez. Ha az egészet sikerül rögzíteni, akkor természetesen kiteszem majd ide, de ha van kedved és időd is, menj el a Corvin Áruházba és hallgasd meg ott - zúzós 2x5 perc lesz, azt garantálom!