Sajna az eredeti postot nem találtam meg, de a lényeg már akkor sem a szöveg volt, hanem a klip, aminek a zenét adó Magashegyi Underground is tudott commentben örülni :) Lacus hiányolta, ezért előkerestem:
Archive for the 'Dive' Category
A MedIQ-n találtam a most következő két videót. Még december elején tanultam újra újraéleszteni Atesztól egy búvár tanfolyamon - akkor a keringés és légzés nélküli emberre az 5-20-as szabályt alkalmaztuk, azaz 5 befúvás, majd 20 mellkasi rekompresszió - ez így ciklusban.
A MedIQ posztjában olvastam arról, hogy mostanában ún. hands only (befújás nélküli, csak kézi rekompressziós) újraélesztést oktatnak a briteknél és az USA-ban is. A módszert népszerűsítő két videóban a Másnaposokból ismerős Ken Jeong és a Blöffből "érkező" Vinnie Jones is elég jól bevési a tudnivalókat, ezért íme a két klip, okuljatok: tessék memorizálni a módszert, de legfőképp a Bee Gees: Stay in Alive ritmusát:
Update: helyesbítenék, a BBC vonatkozó cikke szerint a British Heart Foundation azt mondja, hogy mindenki, aki nem kapott CPR kiképzést, használja ezt a csak mellkasi rekompressziós életmentő technikát, míg a CPR tanfolyamon átesettek továbbra is smároljanak a bajbajutottal.
Megjöttem. A múlt hét mérlege 17 merülés, nagyon klassz csapattal, jó divemasterekkel és kellemes merülőhelyekkel, kisebb-nagyobb széllel, hajnalban a sun deck-en ébresztő esővel (!) – mindez a Vörös tengeren, Abu Galawa Soraya-tól Sha’ab Marsa Alam-ig.
A tizenhét merülésből ezúttal négy számomra felejthetetlen élményt adott. Ezekből készült/készül két clip – az elsőt még a hajón vágtam, hogy a randa hétfőt ellensúlyozza valamennyire – fogyasszátok legalább olyan élvezettel, mint amilyet a Sha’ab Claudia reef zegzugai jelentettek pár napja nekünk, a huszonhármaknak (a vimeon van egy hétig 720p-ben):
Egypt 2009/11 - Claudia from Gabor Penoff on Vimeo.
Mai érdekes állatunknak többféle neve is van. Nekem gyerekkorom óta ismerős az első kettő, búvárként tanultam a harmadikat: bojtorjánhal, gályatartó hal, remora.
A nagyjából 10 féle gályatartó halfajt semmilyen más állattal nem téveszthetjük össze, köszönhetően a tetejükön lakó bazi nagy cuppantógépnek. Na jó, cuppantógépe a piócának is van, de azt meg csak nem keverjük hirtelen megpillantva egy remorával? Na ugye!
A “remora-cuppantó” fura egy szerkezet – az állat első hátúszója alakult át nem kicsi tapadókoronggá. A korong széle hajlékony, benne vízszintes, finoman fogazott harántredőket találni. Ezzel tudnak ők felcuppanni bármilyen élő vagy akár élettelen mozgó cuccra (innen a gályatartó-hal név), hogy azzal cipeltessék magukat:
Ez a cipeltetősdi egyedülállóan pofátlannak hangzik, amíg bele nem gondolunk jópár hasonló esetbe: pl. a kagylók nem ugyanilyen módszerrel hesszolnak szerencsétlen bálnákon, vagy mondjuk a maláriát okozó lázállatka nem cipelteti magát a trópusi szúnyoggal? Dehogynem, csak azokat a méretükből adódóan nem tartjuk annyira durvának / nem veszük annyira észre.
Több benszülött törzsnél figyelték meg, hogy a halászok a remorák különös tapadókorongját teknőspecának használják. Kifogják a gályatartó halakat, a farkuknál fogva megkötik őket, majd szépen leeresztenek belőlük kettőt-hármat a kisebb teknős közelébe, s miután azok mind felcuppantak a békés állatra, kicibálják őt az élő remora-pecájukkal.
Az állatok nem csak a potyautat nyerik a szállító járműként használt hajóktól és ragadozó halaktól: sokszor azok mellett a tengerbe hulló táplálékmaradékokból élnek.
A remorák szine a legtöbb hal fordítottja: a hátuk világosabb, a hasul sötétebb – az is igaz, hogy a hátukat alig mutatják, hiszen lusta úszók lévén ASAP tapadnak a náluk nagyobb *.úszó cuccra.
A cuppanós-sztorival úgy tűnhet, hogy ezzel ki is merült a remorák “érdekes adat” palettája – azonban a legmeglepőbb dologról még nem meséltem. Amikor a remora veszélyt érez, vagy a gazdaállat hasa alatt keres menedéket, vagy pedig annak kopoltyú, illetve szájüregébe bújik meg ijedtében. Tekintettel arra, hogy a remorák előszeretettel utaznak cápákon, furán hangzik a tény, hogy a beijedt remora bebújna egy cápa szájába – pedig így van, Brehm Az állatok világa c. művében több hasonló megfigyelést ír le a múlt század elejéről. Ugyanitt barrakudákra, holdhalakra, illetve bálnák és manták szájába tapadt, beömlő kaját leső maximálisan potyázó bojtorjánhalakról tesznek említést. Ismerek búvárt is, akinek sikerült az állatot magára csalogatnia és cipelnie egy darabig.
Fentiek bizonyítására elővesszük a XXI. század csodafegyverét, a Google Image Search-et és kiguglizunk pár proof-ot – voila!
Remora – manta:
Remora – cetcápa:
Remora – hosszúszárnyú bálna:
Remora – pecás:
Mivel a képeket kölcsönöztem, íme a források szépen sorban:
Remora sketch
Remora on Humpback whale
Remora on manta
Remora on Whale shark
Remora on man
Ahogy tegnap ígértem, itt a második minimozi. Marsa Mubarak öblében dugongot kerestünk és nagy örömömre helyettük leltük őket:
Egypt 2009/11 - Marsa Mubarak from Gabor Penoff on Vimeo.
A klipben szereplő remorák (gályatartóhalak, vagy bojtorjánhalak, ki hogyan szereti) annyira extrém állatok, hogy egyszer mindenképpen górcső alá veszem még őket az érdekes adatos sorozatban.
Újra itt. 4-5 nap simább, 2-3 nap hullámzósabb víz elég volt hozzá, hogy jó szokás szerint még mindig imbolyogjon velem a hajó, amiről vasárnap hajnali 3:00-kor már leszálltunk.
Brothers jó volt hozzánk és sima vizet, nem túl brutális áramlatokat adott. Ehhez társult a -34 méterig 30 ℃-os víz, aminek az lett az eredménye, hogy nem láttunk tömegével cápákat, ahogy az egy standard Brother szigeteki túrán lenni szokott. Sok ok azért nincs panaszra: volt pár szirti és 5-6 nagyon kecses rókacápa is, plusz az utolsó napon a mellettünk kikötött hajó dekókötelén lógó búvárokat nekiállt pöckölgetni -5 méteren egy longimanus. A Big Brother sziget platója körül két megtermett Napoleon körözött nonstop a búvárok körül - valószínűleg nem keveset etették már őket keménytojással.
Brothers után Elphinstone következett, majd Abu Dabab 1-2-3, végül Marsa Mubarak. Ez utóbbinál ismét sikerült megtalálnunk két óriásteknőst, akiken 2-3 remora potyautazik.
Kamerát sajnos a Travel Service hiszti miatt nem vittem, így az összevágott klip nyersanyaga Zsolti gépéből származik:
Brother Islands 2010/10 from Gabor Penoff on Vimeo.
Az akadozó blog oka, hogy nyakig úszom a munkában. Októbertől ez csak tovább durvul, ezért előtte gyors elmegyek egy hétre ide:
Ami oldalról ilyen:
Ashraf ilyennek rajzolta:
Ilyeneket csináltunk ott 2005-ben:
De persze azért inkább ezért mentünk oda:
Október utolsó hetére jövök vissza, frissen, deszaturáltan. Stay tuned!
Egy mostari éjszaka, 7 nagyon jó merülés, pleskavicás-polipos-tintahalas-kagylós-fagyis kulináris élvezetek, 5 nap csodálatos nyári idő, egy dubrovniki este, egy rovinji városnézés és 2 és fél nap utazás után újra itt. A látottakból pár kép már kint van a Flickr-en, pár pedig még várja, hogy a tintapop.hu lektorai összedugják a fejüket és eldöntsék, hogy mit osszunk meg belőle.
Sokszor kérdezték már tőlem búvárok és nembúvárok, hogy "Miért kell Cavtatig leküzdeni magad, mikor feljebb is van Adria és bázis is bőven?" - tudok rá válaszolni röviden is, meg terjengősen is.
Röviden azt mondanám, hogy Cavtat nekem már-már családias. Mišo apartmanja változatlan, az öreg minden alkalommal meglep minket valami főznivalóval. Boris bázisa mindig ugyanúgy ugyanazt a kényelmet adja. A két merülés között a kishalas kocsmában mindig ugyanazt a minőségű sitna riba pržena-t teszik le elénk és a helyi péknél is ugyanolyan a listano tijesto sa višnakom. Cavtat olcsóbb - nagyjából fele annyiba kerül, mint az Isztria. Cavtatban még nem sikerült végig rossz időjárást kifogni egyszer sem 2003 óta. Cavtathoz köt egy pár éve már nem közöttünk levő barátom emléke is, akire megemlékezünk minden egyes ősszel.
Terjengősen meg egyszer elmesélem Neked, ha velünk tartasz, mondjuk fent a hegy tetején, ahol ez a kép készült:
