Los Angelesből forgalmi dugókat megúszva sikerült kijutnunk. A várost körülvevő agglomeráció kb. Dunántúl méretű, így elég sokáig tart a "mikor hagyjuk már el Los Angelest" érzés.
Las Vegasba jó 5 órás út eljutni, végig unalmas sok sávos autópályán, ahol 65-70 m/h (=105-113 km/h) a megengedett maximum. Az út nagyrészt kopár területen át vezet, nem sok minden van, ami oldaná a monoton menetet.
Mivel a lovunk egy igazi benzintemető, az 5 órás utat muszáj volt egy tankolással megszakítani. Az itteni kutak önkiszolgáló módon is tudnak működni: benyomsz nekik egy bankkártyát, kiválasztod, hogy credit vagy debit kártyát adtál, aztán már tankolhatsz is - azaz csak tankolhatnál, mivel a gonosz kút a creditkártya validálásához USA irányítószámot kér, a debit kártyákhoz pedig PIN kódot, ám a magyar debit kártyákat egyszerűen képtelen ellenőrizni. Ilyenkor marad a prepaid tankolás verzió, ami annyit tesz, hogy bemész a kútkezelőhöz, megsaccolod, hogy mennyi pénzért fogsz tankolni, azt kifizeted neki előre, majd tankolsz. Ha kevesebbet tankolsz, mint amennyit saccoltál, akkor a különbözet visszakerül a számládra. Ha többet tankolnál, akkor nem tudom mi van (lehet, hogy a kútfej nem is engedné), mert még nem sikerült kipróbálnunk.
Az üzemanyagot kb. 4.2 USD/gallon pénzért mérik, azaz kb. 1.11 USD (~=211 HUF) literje - ez azért a magyar 375 HUF/liter mellett az igen baráti kategória. Na de érkezzünk már meg Vegasba!
Las Vegashoz közeledve már jó 50 km-rel a város előtt óriási táblák csábítanak a kaszinókba. A várostól elkülönülten is nagy szállodák épültek a sivatag közepére, de az igazi döbbenet a városba érve fogadja az embert.
Las Vegas hatalmas, de a turisztot érdeklő kontent (=szállodák & kaszinók) egyetlen útba, a strip-be van bezsúfolva:

A stripre épült szállodák relatív olcsók, az aljukba installált kaszinó hozza a valódi zsetont, nem a szállóvendég által igénybevett többi generic szolgáltatás. A szállodák aljába kaszinók és üzletek települtek, nem akármilyen körítéssel. Itt van pl. egy Velencét idéző _beltér_, késő éjjel, csak mesterséges világításban:

Kukkantsunk be a Rainforest Café nevű étterembe:

A strip összes ilyen létesítményében díjtalanul lehet csámborogni - gyakorlatilag egy egész napot el is lehet csodálkozni, mire az ember végigbámulja mindet. A kaszinók látványától az ember egy idő után megcsömörlik, mind ugyanaz a pénznyelő üzem:


Látványban a prímet kétségtelenül a Bellagio viszi. Előtte egy tó méretű, zenére szinkronizált szökőkút teremt pazar látványt minden egész órában, benne pedig valami elképesztő méretű luxus döbbenti meg a betévedőt. Csak friss virágból több tonnányit pazarolhatnak el naponta a szálloda belsejének díszítésére, mindezt egy sivatag közepén.
Engem a Bellagio előterének teteje kápráztatott el a legjobban, amelyet üvegvirágok borítanak:

Nehéz szavakba foglalni, amit az emberből Las Vegas látványa kivált. Egy óriási játszótér az egész, pazar, sokszor giccses köntösbe öltöztetve. A városban csillió építkezés zajlik most is, látszik jól, hogy hihetetlen mennyiségben ömlik ide a pénz.
Végül, de nem utolsó sorban tettünk mi is egy próbát: adtunk Somának 30 USD-t, amit elverhet egy kaszinóban:

Nagyjából 2 percre volt szüksége ahhoz, hogy 1 centes alapon köddé váljon a zsé.
Las Vegas fényeiből kitekintve a következő nap a Hoover gát felé vesszük az irányt és bejárjuk a Red Rock Canyon színes szikláit is. Stay tuned!