Init

Az angolszászok a medúzákat közös néven jellyfish-nek hívják, utalva ezzel az állatok kocsonyás állagára. A medúzák több, mint 97%-a víz - szinte, mint a görögdinnyék, akik 90-95%-ban állnak vízből, de az egy másik sztori, maradjunk most inkább az érdekes medúzáknál. Medúzáknak közel 2000 faja ismert, mind az űrbelű állatok törzsének tagjai. Az űrbél a testükön lévő egyetlen nyílás - ezt a száj + segg kombinációt sikerült szegényeknek a természettől kapniuk (ugyanis ezen megy be és ki is a kaja).
Táplálkozásukat tekintve planktonevőkre és ragadozókra lehet bontani őket. Ez utóbbi csoport növeszt magára csípős csalánsejteket, amelyektől bizonyos fajok esetében joggal fosik a tengerbe merészkedő embergyerek. A csalánsejtek a medúzákról lógó karok végén találhatóak.

A medúzák között több faj birtokol érdekes extrákat:

• van olyan, amelyik kvázi örökéletű: kezdetben helyhez kötve, ivartalan módon szaporodik, majd amint számára megfelelő a víz hőfok és van elég kaja, átalakul rendes medúzává és ivarosan szaporodik tovább, aztán visszavált ivartalan alakra, et cetera.
• Akad 24 szemű is - igaz, valószínűleg csak fényfoltokat látnak, nem éles képet
• Számos fajuk termel magában fluoreszkáló anyagot - ilyet egyébként sok más élőlény is csinál

S hogy mennyire jelentős élőlényekről szívjuk épp magunkba az érdekes adat: újabb kutatások valószínűsítik, hogy a melegedő óceánokban egyre nagyobb tömegben jelenlévő, vízpumpáló medúzák jelentős befolyással vannak az óceánok vizének keveredésére.

A rövid összefoglaló után nézzünk meg pár izgis fajt a csalánozók altörzséből.

Giant jellyfish

Ez egy óriási méretű dög, széjjeltépi a halászhálókat, a legnagyobbaktól első látásra valószínűleg beszarik tőle minden vízben úszó ember - nézzük meg, hogy mozog:

Kockamedúza

Talán a tengeri darázsnak, angolul box jelly-nek nevezett medúza csípése a legveszélyesebb (a fotón egy bébi példány látszik, a kifejlett egyed nagyjából 15-30 centi). Az sérülés jellegzetes, rőtvörös, égési sérüléshez hasonló - a csípés nyoma szinte beleég a bőrbe (nagyon rondák, ha mindenképp látni akarod, képek erre).

A fogókarok a bőrrel való első érintkezés után az áldozat bőrére tapadnak, és mozgatás hatására újabb és újabb adag mérget juttatnak a szerencsétlenül járt élőlénybe. Eltávolítani csak ecetsavas semlegesítés után lehet őket - az ausztrál strandokon ki is van pakolva az ecetsavas flaska mindenfelé, továbbá a "légyszi ne úszkáljál itt neoprén nélkül novembertől áprilisig" tábla is. A kockamedúza afrikai partoknál honos verziója kevésbé veszélyes, mint az ausztrál reefeknél tanyázók.

A kockamedúza idegmérgéhez van ellenméreg, de sokszor későn érkezik, mivel a mérge a szív és légzőizmok görcsös bénulását okozza. A méreg felszívódását az erek elszorításával lehet késleltetni. A méreg hatása 15 perc múltán csillapodik.

Érdekes módon a kockamedúzát csak a II. világháború után, 1948-ban azonosították - addig nagy valószínűséggel minden csípését a portugál gályákra kenték.

Kivételezzünk - portugál gálya

Talán a leghírhedtebb, sok búvár által is medúzának titulált (bár valójában nem az, sokkal inkább egymás nélkül életképtelen polipok kólóniája) élőlény a portugál gálya, amit az amcsik (portugese) man-o-war-nak hívnak:

A portugál gálya teteje jó 10-15 cm-re kilátszik a vízből: ez a kilátszó búb olyan, mint valami vitorla - ezt fújja a szél és sorodja így az állatot. A kékes színű búbban szén-dioxid és nitrogén van. A nevét régi tengerészektől kapta, akik szerint portugál hajóra hasonlított az általuk látott állat.
Az állatot alkotó polipcsoportoknak csoportonként más-más funkciója van: van, aki csak attraktív (=csali), van aki öl (=csalánozók), van aki kajál (falópolipok) és van, aki szaporít.
A felső részből sok polip lóg le a mélybe - az evőpolipok pár 10 cm hosszúak, ám az ember számára igazi veszélyt jelentő csalánsejtes fogófonalak 1-5 méteresek, de nem ritka a 30-50 m hosszúságú fonál sem.
Az állat minden kis rákot és halat megzabál, amelyet a csalásejtjei megbénítanak. Ezt úgy csinálja, hogy a hosszú lelógó csalánfonalakban izmok is laknak és azokkal feltornássza a teste közelében levő, kajálásra szakosodott poliptelepekhez, akik aztán már intézik is a dolgot a már emlegetett száj-segg motorral.

Így rugóznak a kajafogó falófonalai:

A dög sokszor fellelhető melegebb partközeli vizekben. Ugyan csak néhány napig életképes, ám a testén levő szaporodásért felelős polipok ivartalan sarjadzással időről időre leválnak a főtelepről, így reprodukálva az állatot rettenetes mennyiségben.

A csípése a mérgére allergiás emberekre sokszor halálos, ám a kevésbé érzékenyek is rettenetes fájdalomról számolnak be, horrorisztikus csípésnyomokat mutogatva a bőrükön. A csalánsejtek egyszerűen olyan rengeteg helyen akadnak egyszerre az áldozatba, hogy a minden irányból bejutó toxin szinte azonnal görcsös izomösszehúzódást vált ki.

Itt van egy partra sodródott, hogy felismerd, hogy az ilyet nem piszkáljuk:

Egyetlen természetes ellensége egy tengeri csiga, aki Hawaii és Ausztrália partjainál előszeretettel eszi a portugál gálya egyedeit.

A portugál gálya csípését csak tengervízzel öblítjük, mert ennél az állatnál az ecetsav alkalmazása a csalánsejtek szétpukkadását okozhatja. A partra vetett állat tetemét semmilyen körülmények között nem rugdaljuk viccből, mert a csalánsejtjei az állat elpusztulása után hónapok elteltével is veszélyesek maradnak.

A szépség és a szörnyeteg

Ennyi ijesztgetés után végül pedig nézzünk egyáltalán nem veszélyes, szivárványos csillójú és puding állagú medúzákat a Vörös tengerben, hogy lássuk, nem csak embergyilokgépekről van szó, hanem csodálatos szép lebegő állatok ezek (maradék medúza-addikt olvasóink tekerjenek 2:14-hez, majd kisvártarva 3:26-hoz a maximális medúza-élvezet érdekében):

Sperm Whale Encounter from Howard Hall on Vimeo.

Szóval a fenti csodaélmény húzta be a triggert, hogy letegyem egy kis időre a kódot és írjak egy felfrissítőt ámbráscetileg. Íme tehát az állatunk:

• Az ámbrás cet angolszász neve a sperm whale, ami magyar fordításban annyit tesz, hogy "spermabálna". A buta nevet szegény onnan kapta, hogy az őt kezdetben elpusztítók a hatalmas fejében (egész pontosan a fejében lakó ún. spermaceti szervben) levő kocsonyás anyagot az állaga alapján spermának hitték. Valójában az állat ennek az anyagnak a segítségével merül akár 3000 méter mélyre is a kajáért (btw ezzel ő a bolygó mélymerülő rekordere): a felszínen hideg vízzel a viaszos anyagot kissé megdermeszti, annak sűrűsége megnő, így az segít neki lefele megindulni, míg a mélyben a szervezetében tárolt oxigénnel visszacsinálja a dolgot és már jön is felfele.
• Persze nem csak a böszme feje hajtja, van neki brutális, 4 méteres farokúszója, amivel azért lehet pödörni rendesen. A kifejlett példányok 20-40 tonna körüliek, tehát nem egy kék bálna-szerű óriás, de a fogascetek között (fogascetek pl. a delfinek vagy az orca is) ő a legnagyobb.
• Nagyon érzékeny hanglokátoruk van, mint a denevéreknek - ezzel kommunikálnak és a kedvenc kajájuknak számító óriás tintahalat is ezzel találják meg. Javarészt tintahalat esznek, de az útjukba kerülő más húst sem vetik meg, including cápa.
• Az ámbrás cet is baromi gyorsan, akár 20 km/h sebességgel képes merülni. Akár másfél órát is kibír a mélyben, de általában inkább 30-50 perceket merülnek, csakúgy, mint a mezei emberbúvárzok. A merülések között pár perces szüneteket tartanak.
• Az ámbrás cetek mindig rajban mászkálnak és nagyon összetartóak. A megsérült társat maximálisan védelmezi a többi egészséges csapattag (de főleg a csajok), akár úgy, hogy a mozgásképtelenné vált állat körül úsznak olyan szorosan, hogy az ne tudjon magatehetetlenül végleg elmerülve megfulladni.
• Korábban a belében képződött illatos ámbráért vadászták. A kifejlett állatban 3-400 kg ilyen anyag van, melyet időnként kiürít.
• A valaha élt állatok közül nekik van a legnagyobb agyuk - jó 8-10 kilót nyom.
• Rettenet zabagépek: nagyjából saját tömegük 3%-át eszik meg naponta. A populáció becsült éves tengeri állat fogyasztása 91 millió tonna - ez több tengeri biomassza, mint amit az ember a bolygón ugyanennyi idő alatt a vizekből kieszik.
• Senki nem tudja, miért olyan aránytalanul hatalmas a feje (amely nagyjából a testhosszának 1/3-a) az alsó álkapcsához képest. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy az echolokátorának működéséhez kell ez a fejszerkezet.
• Az ámbrás cetek feje tartalmaz egy "majomszáj" nevű struktúrát, melyen irgalmatlan, 230 decibeles hangnyomással képes kattogó hangot kibocsájtani (a ceteknek nincsenek hangszálaik) - a hangot a kaja megtalálására használja (valahol 120 decibel körül van a süketedési küszöb asszem). Fülük nincsen, a hallójárat nyílása parányi, a belső fülük a miénkhez hasonló felépítésű. Mindezek ellenére baromi jól hallanak - míg az ember 15kHz felett szinte nem hall, ők simán veszik az adást.
• A kifejlett példányoknak az alsó álkapcsában kúpos fogak ülnek - a fogak kb 20 centisek és darabonként jó egy kilósok. Ezek után mindenki azt gondolná, hogy a hatalmas fogaira a nagy fincsi tintahallal való csatában van szüksége, ám valószínűleg nem: fogtak már ki 10 évnél fiatalabb ceteket, melyek szájában egyetlen fog sem volt. A fogaknak valószínűleg a párválasztásos bunyókban van szerepe, amelyek viszont a 12 méteres testhossz eléréséig nem következnek be.
• A felnőtt ámbrásceteknek nincs szaglásuk.
• Az emlősöktől eltérően a szemük nem gömb, hanem elöl összenyomott lencse alakú. Látni a vízben élesen látnak, víz felett azonban csak közelre látnak jól.
• Ámbrás cetre vadászni nem életbiztosítás: a megtámadott állat azonnal visszatámad, ráadásul nem csak a rettenet erős farkát, hanem a fogazatát is használja.
• Szerencsére a populáció mai létszámát 1 millió felettire becsülik, így ezt a cetfajt nem fenyegeti kihalás.

Béla egy rendesre megnőtt gyík – a kifejlett példányok 2-3 méter körüliek és 70-80 kilót nyomnak (a varánuszfélék a legnagyobbak a közel 3000 gyíkféle között).
A farkuk a testükkel nagyjából megegyező hosszúságú. Szájukban kb 60, gyakran váltott, 1-2 centis, a cápákéhoz hasonló erős recés fog ül, melyekkel csak tépni tudnak, rágni képtelenek.

Igazi mindenevők: a teknőstojásoktól kezdve a kisebb állatokon át a dögökig mindent megkajálnak (kiássák a túl sekély sírba temetett holttesteket is, hisz nekik az is csak kaja), sokszor kisebb fajtársaikat sem kímélik. Potenciális veszélyt jelentenek az emberre is – több regisztrált eset bizonyítja, hogy nem vetik meg az állítólag édeskés homo sapienst sem. Azért ne felejtsük el: nem az emberhús tetszett meg nekik – sokkal inkább arról van szó, hogy valamilyen “áldásos” emberi tevékenység következtében lecsökkent a számukra táplálékot jelentő populáció.

Nappal vadásznak, éjjel barlangokba húzódnak vissza. Általában lesből támadnak és gyakran az áldozat nyakába harapnak, vagy igyekeznek a belső szerveket egycsapásra kitépni. 80 kilós izomgép létükre kicsit alattomosnak tűnő technikát használnak a zsákmányszerzéshez. A nyálukban közel 50 különböző baktériumtörzs él, plusz a szájukban speckó méregmirigy van, s az áldozatot megharapva gyakorlatilag megmérgezik azt (a méreg ráadásnak a kígyókéhoz hasonlóan véralvadásgátló plusz értágító anyagot tartalmaz). Ezek után már csak ki kell várniuk, amíg a még lábon álló kaja annyira legyengül, hogy nekikezdhessenek. Nem egy látványos, ám annál hatékonyabb módszer.

Nagy zabagépek: egyszerre saját testtömegük akár 70%-át képesek felzabálni – ehhez “kinyúlik” a bőrük és rendes pocakot növesztenek a betermelt kaja pufferelésére. Amikor éhesek, teljesen elvakulnak és szó szerint mindent megzabálnak a zsákmányból: az agancsos állatokat agancsostól nyelik be.
A saját méretükkel megegyező nagyságú áldozatnak gond nélkül nekimennek egyedül is, de a nagyobb testű prédára (ilyenek az egyébként hatalmas vízibivalyok) falkában vadásznak.

Támadás előtt Béla a fejét a földhöz lapítja, teste hátsó részét a farkával együtt picit felemeli – már ha álló helyzetből megy neki az áldozatának. Ha nekifut, akkor viszont lehet szedni a nyúlcipőt: 18 km/h sebességgel képes nekiiramodni. Ettől már csak úszni tud jobban (gondolj csak a rettenetes méretű izmos farkára – ööö, ez most vulgárisnak tűnik, pedig nem az).

Mivel rágni ezzel a fogazattal képtelenek, a kitépett nagy darabokat egyben nyelik le. A nyelvük alatt egy kis “légzőcső” található, mely a tüdejükkel van közvetlen összeköttetésben. Ez akadályozza meg, hogy a torkukon akadt túl nagy falat esetleg megfojtsa őket.

Hallásuk gyenge. Látni ugyan majd 300 méterre ellátnak, azonban a szemükben csak csapok vannak (a Tiedben vannak még pálcikák is… tényleg, az megvan, hogy a csigaházas polipok közé tartozó Nautilusoknak kulcslyuk alakú a szemük?) és inkább a mozgó dolgokat veszik könnyebben észre.
Hosszú sárga villás nyelvüket úgy öltögetik, mint a kígyók: sztereóban szagolnak vele. Na ezt nézzük meg jobban!

Van nekik egy Jacobson-szervnek nevezett cuccuk az orrmelléküregben:

Ezzel a szervvel a Béla a feromonokat képes detektálni. A feromon olyan vegyület, amit a szervezet magából kiválasztva a faj más egyedeiből viselkedésbeli reakciót képes kiváltani – lényegében egy kémiai kommunikációs forma. Feromonok a rovaroktól az emberig sok fajban megtalálhatók.
Amikor a macsek/kutya szimatol, az orrmozgása ennek a szervnek adagolja a beszippantott illatot. Béláinknak ez a “hatodik érzék” segít tájékozódni a sötétben.
Természetesen a suta fül/benga szem kombináció mellé jár nekik a rendes szaglás. A dögöt akár 10 km (!) távolságból megérzik – azonban nem a szaga, hanem meglepő módon a levegőben érkező molekulák “íze” vezeti őket nyomra, szaglóhámuk ugyanis nincsen.

Szaporodásukhoz nincs feltétlenül szükség hímre: a nőstény saját maga egyedül képes utódokat nemzeni. Persze nem ez a default, csak hímhiány esetén él ez a protokol, különben meg a szokásos kemény csatás szex megy:
A hímek hánynak/ürítenek egyet csata előtt, ezzel jelezve, hogy készek a megmérettetésre. Ezek után jön a bunyó, melyből az aktuális csajért kizárólag egy hím kerülhet ki győztesen.
Szeptemberben a nőstény Bélák akkora üreget ásnak, hogy maguk is kényelmesen elférjenek benne (vagy lenyúlják a Narancslábú Ásótyúk által elhagyott fészket erre a célra), s ebbe a fészekbe kb. 20-30 tojást raknak, melyekből áprilisra jön ki a kisBéla.
Az üreget betemetik és a kisBélák megszületéséig folyamatosan őrzik – ez idő alatt kajálni sem megy el az anya: teste a farkában raktározott zsírból él.
A kisBélákból 3-5 év alatt lesz felnőtt és jó esetben 50 éves kort érnek meg – ehhez persze az kell, hogy a fiatal időszakban ne kajálja be őket egy rokon.

Ha Bélát szeretnél látni, ahhoz nem kell Indonéziáig repülni: tavaly áprilisban a budapesti Állatkert is beszerzett egy példányt.

Végül, de nem utolsó sorban a fentieket átgondolva keressünk bátornak látszó emberről és Béláról készült képet a neten, hátha akad:

Közelebbről szemügyre véve a fotót, azon természetesen csak egy bronzból készült szobrot látunk, nem pedig egy komodói sárkányra tévedt Taigetos pozitívat.

A nagyjából 10 féle gályatartó halfajt semmilyen más állattal nem téveszthetjük össze, köszönhetően a tetejükön lakó bazi nagy cuppantógépnek. Na jó, cuppantógépe a piócának is van, de azt meg csak nem keverjük hirtelen megpillantva egy remorával? Na ugye!
A “remora-cuppantó” fura egy szerkezet – az állat első hátúszója alakult át nem kicsi tapadókoronggá. A korong széle hajlékony, benne vízszintes, finoman fogazott harántredőket találni. Ezzel tudnak ők felcuppanni bármilyen élő vagy akár élettelen mozgó cuccra (innen a gályatartó-hal név), hogy azzal cipeltessék magukat:

Ez a cipeltetősdi egyedülállóan pofátlannak hangzik, amíg bele nem gondolunk jópár hasonló esetbe: pl. a kagylók nem ugyanilyen módszerrel hesszolnak szerencsétlen bálnákon, vagy mondjuk a maláriát okozó lázállatka nem cipelteti magát a trópusi szúnyoggal? Dehogynem, csak azokat a méretükből adódóan nem tartjuk annyira durvának / nem veszük annyira észre.

Több benszülött törzsnél figyelték meg, hogy a halászok a remorák különös tapadókorongját teknőspecának használják. Kifogják a gályatartó halakat, a farkuknál fogva megkötik őket, majd szépen leeresztenek belőlük kettőt-hármat a kisebb teknős közelébe, s miután azok mind felcuppantak a békés állatra, kicibálják őt az élő remora-pecájukkal.

Az állatok nem csak a potyautat nyerik a szállító járműként használt hajóktól és ragadozó halaktól: sokszor azok mellett a tengerbe hulló táplálékmaradékokból élnek.

A remorák szine a legtöbb hal fordítottja: a hátuk világosabb, a hasul sötétebb – az is igaz, hogy a hátukat alig mutatják, hiszen lusta úszók lévén ASAP tapadnak a náluk nagyobb *.úszó cuccra.

A cuppanós-sztorival úgy tűnhet, hogy ezzel ki is merült a remorák “érdekes adat” palettája – azonban a legmeglepőbb dologról még nem meséltem. Amikor a remora veszélyt érez, vagy a gazdaállat hasa alatt keres menedéket, vagy pedig annak kopoltyú, illetve szájüregébe bújik meg ijedtében. Tekintettel arra, hogy a remorák előszeretettel utaznak cápákon, furán hangzik a tény, hogy a beijedt remora bebújna egy cápa szájába – pedig így van, Brehm Az állatok világa c. művében több hasonló megfigyelést ír le a múlt század elejéről. Ugyanitt barrakudákra, holdhalakra, illetve bálnák és manták szájába tapadt, beömlő kaját leső maximálisan potyázó bojtorjánhalakról tesznek említést. Ismerek búvárt is, akinek sikerült az állatot magára csalogatnia és cipelnie egy darabig.
Fentiek bizonyítására elővesszük a XXI. század csodafegyverét, a Google Image Search-et és kiguglizunk pár proof-ot – voila!

Remora – manta:

Remora – cetcápa:

Remora – hosszúszárnyú bálna:

Remora – pecás:

Mivel a képeket kölcsönöztem, íme a források szépen sorban:

Remora sketch
Remora on Humpback whale
Remora on manta
Remora on Whale shark
Remora on man

Angelday postjában az indoor a fókusz - katt át, ha arra is kíváncsi vagy (érdemes, gyűlik a sok hasznos kontent a commentekben).

Aki kis hazánkban él, az tudja, hogy a nagy esőzés miatt keletkezett rengeteg pangó vízben szúnyogok csilliárdjai kelnek ki naponta. Ez mondjuk a békáknak tök jó, de én nem kétéltűből vagyok, úgyhogy nekiálltam ellenük megoldást keresni. Erről szól ez a post.

A fotó a Wikipedia képtárából származik.

Mondok magának egy érdekes adatot

孫子 (=Szun Cu) "A Háború Művészete" című művében azt írja:

Ismerd meg az ellenséged és ismerd meg önmagad – száz csatában sem kerülsz veszélybe.

Ennek tükrében először nézzünk meg pár érdekes adatot ezekről az utálatos dögökről:

• Az általunk szimplán szúnyognak titulált vérszívó dögöknek mintegy 3500 (!) faja ismert - ebből nálunk nagyjából 3 honos.
• Csak a nőstények csípnek, a hímek nem. A hímek növények nedveit szívogatják, akár el is lenne a világ velük, ha nem kellene nőstény a szaporodásukhoz (lásd békák vs szúnyogok).
• A szúnyog a vért szíváskor egy pufferbe tolja és később onnan kezdi el megemészteni, azaz mohón raktározva zabál és nem figyel a vonalaira.
• A nőstények egyszerre csak egyet csípnek, de ezzel az egy csípéssel megduplázzák (!) saját testsúlyukat.
• A nőstények is eszik a növényi nedveket, de nekik minimum egyszer emlősvér is kell, mivel abban van annyi power, hogy az általuk lerakott petéket kikelésig táplálja - innen ered tehát a gonosz vérszívó ösztön.
• Az áldozat hőjét, szagát, de leginkább a kilélegzett szén-dioxidot veszik legjobban észre, s így találnak ránk.
• A nőstény 30-300 petét rak, ezekből pár nap alatt lárva lesz, akikből 4-7 nap alatt kelnek ki a szúnyogállatok.
• A hímek pár napig élnek, szex után végük.
• A csípést egyáltalán nem érzed. A viszketést az okozza, hogy a szúnyog beléd köp egy, a mi szervezetünktől idegen véralvadásgátló fehérjét, ami kiváltja az emlősben az immunreakciót. Ez nagyjából úgy megy, hogy odamennek a falósejtek az idegen fehérjéhez, jól felzabálják azt meghalnak.
  A fehérvérsejteket a csípés helyén felszabaduló hisztamin "hívja oda" (btw sokszor ebből van kevés az impotens pasiknak). A csípés helyén azt a "búbot" az érfalból kilépő extra folyadék hozza létre, a piros szín is a hisztamin miatt kitágult erektől jelenik meg és szintén ez az anyag birizgálja a környező idegvégződéseket, ezért viszket az egész. A csalán szőreiben is ez a hisztamin húzza az ívet, mikor hozzáérsz (abban van még fincsi hangyasav, szerotonin meg acetilkolin is, de az egy másik mese).

Ha már megtörtént a "baj"

Ha nem untad el a fenti utolsó érdekes adatot, akkor már fejben van, hogy nekünk a szúnyogcsípés a hisztamintól nem igazán jó. A kis gonosz hisztamint Antal nevű rokona gyógyítja, ennél fogva a szúnyogcsípés tüneteit minden olyan készítmény enyhíti, ami antihisztamint tartalmaz. Szun Cu tanácsát követve azonban lépjünk egy fokkal előrébb és nézzük meg, hogy mitől jön a sok hisztamin - hát a megjelent idegen fehérjéktől. Na mit nem szeret még nagyon a fehérje úgy általában? A forróságot (gondolj csak a tojásfőzésnél koaguláló fehérjekupacra). Persze az nem megoldás, hogy egy adag lobogó forró vízzel öntsünk le minden szúnyogcsípte bőrdarabot - léteznek erre sokkal lokalizáltabban ható spéci kis kütyük. Ezek elemmel működő eszközök, melyek kb 1 cm² felületet fűtenek fel 50-70 Cº hőmérsékletűre. A forró felületet a csípésre nyomva kicsaphatjuk az idegen fehérjék egy részét, így a viszketés enyhülni fog. Eleink ezt anno egy csepp forró viasz csípésre cseppentésével oldották meg és az is működött - gyertya meg biztos van nálad is otthon.

Riasszunk

A szúnyogriasztó módszerek mind a dögök szaglására apellálnak - valami olyan illatanyag kell, amit ők nem "csípnek". A boltban kapható rovarriasztószerek legtöbbje dietil-toluamidot és/vagy pikaridint tartalmaz. Ezek megjelenése előtt a diófalevél lefőzött levétől kezdve a savas gyümölcsbe szurkált szegfűszegig sokféle hagyományos módszer volt ismeretes. Számos cimborám esküszik a citromfű és a paradicsompalánta illatának visszatartó hatására is. A nagy bagósok kipárolgása és a durva lábszag is taszítja a vérszívókat, de pusztán ezért ne válj láncdohányossá és moss lábat is rendesen - helyette keressünk emberhez méltó fegyvert.

Csatába!

A fenti hatalmas kanyar után jöjjön a lényeg, ami meglökte a postíró triggert. A geek fejemmel találtam pár hardware-t, nézzük ezeket sorjában.

ThermaCELL Outdoor Lantern - ~9000 HUF

Ez a kütyü a konnektorba dugható szúnyogriasztókhoz hasonlatos, csak nem kell hozzá 230V. Ugyanúgy egy lapkát párologtat, csak a párolgáshoz szükséges hőt egy mini gázégő termeli. Az eszköz létezik övre csatolható, illetve asztalra pakolható változatban is. Ez utóbbi lámpás formájú, az aljába 4 db AA elemet pakolva LEDek világítanak benne. A lapka 4 órán át párolog - a gyártó 21 m² szúnyogmentes területet ígér. Múlt hétvégén teszteltük az övre csatolt verziót egy szúnyogos teraszon és működött.

Amplecta AMT 100 - ~100 EUR

Ez a cucc az igazi 230 V-ról üzemelő csatakanca: a szúnyogpopulációk rettegett terminátora. Az eszköz tetején egy párologtató kocka van, mely 4 hónapig tolja ki magából a csaliszagot. E mellé áll csatasorba a 360 fokban látható UV fény, mely további csábítást jelent a szúnyogok számára. S ha mindez nem lenne elég, rákapcsolhatsz egy CO₂ palackot is, melyből lassan adagolja az így már kilélegzett levegőnek látszó fullos csalit.
Az UV lámpa alatt egy nagy átmérőjű ventillátor található - ez hoz létre egy olyan szívóhatást, amely becuppantja a csapda közelébe repülő dögöket a csapda aljában található kb. 1.5 literes hálóba. Az eszköz dobozára nyomtatott marketing bullshit 1500 m² lefedettséget ígér.
A hálóban semmiféle méreganyag nincs, a csapda azt a nagyszerű tényt használja ki, hogy a vérszívóknak 2 órán belül nedvesség (vér vagy növényi nedv) kell, különben elpusztulnak. Brilliáns!
Természetesen őt is beteszteltük. A "harcos" 24 órára beállt a kertben a diófa alá. Másnap annyi halott szúnyogot öntöttünk ki belőle a halaknak a kerti tóba, amennyi simán fedezte volna egy standard marhapárizsis zsemle húsigényét (igen, a marhapárizsiban van hús).

Arctic MKS

Pusztán hő és CO₂ alapú (=vegyszermentes), az előző fegyverhez hasonló elven működő elektromos csapda. A beszippantott vérszívókat alacsony feszültséggel azonnal megöli. Nagyon szimpatikus benne, hogy szakaszosan működik, illetve igény szerint egy fotocella segítségével a nappali periódusban szünetelteti az eszköz működését (a szúnyogok szürkülettől hajnalig aktívak, a napsütést nem szeretik annyira).
Sajna ez a kütyü jelenleg nem kapható.

Mosquito Magnet - ~136000 - 556000 HUF

Az Mosquito Magnet gépek propán elégetésével termelnek CO₂-t, továbbá Octenolt használnak kémiai csalinak. Az előző két csapdához hasonlóan egy ventillátorral vákumot képezve gyűjtőhálóba szívják a vérszívókat. A palack és a kémiai betét 3 hét non-stop üzemelést tesz lehetővé.

Előzzünk

Culinex Plus

Végül, de nem utolsó sorban létezik egy módszer a vérszívó dögök szaporodásának gátlására: a Bacillus thuringiensis nevű baci meggátolja a lárvák kifejlődését. A "fegyver" tabletta formájában kiszerelve kerül forgalomba. Egy tabletta 2-4 hétig hatásos és kb. 200 liter vízre elegendő. Létezik olyan magyar város, ahol a tablettát a szúnyoginvázióra való tekintettel az önkormányzat ingyen osztja a polgároknak. Ha a Te városodban ilyen akcióról még nem hallottál, akkor is érdemes megkérdezni a hely ÁNTSZ-t.