Mostanában egyre többször eszembe jut ez a gondolat, az előbb pedig fb2 hozta elő az agyamból a dolgot egy naponta látogatott chatszobában: mi, a XXI. század coderei túlságosan el vagyunk kényeztetve.
A tech világ eseményei hihetetlen sebességgel ömlenek a feedreaderünkbe, már pusztán a beérkező info szűrése komoly időszeletet köt le az életünkből. Mellette ott a social media, illetve a saját {mikro}blog.
Mindezek mellett szép lassan elmaradt a (nálam legalábbis) ~10 éve még sokkal aktívabban létező kódolási vágy. Nem mondom, most is megírom a scripteket a saját kényelmemre, valamint jellemzően C-ben csinálok kisebb, minimalista célsoftware-eket saját magamnak, de nagyobb, átfogóbb, általánosabb alkalmazást már csak business alapon fejlesztek - csak úgy, a világ jobbítására nemigen. Ha ilyenre van igényem, az első eszköz, amihez nyúlok a Google, nem pedig az Xcode vagy a gcc.
Pedig tálcán kínálják a jobbnál jobb eszközöket: iOS alá ott az ingyen fejlesztői környezet, amivel a saját telefonomra fejleszthetnék, de az asztali OS X Xcode-ja is adná a komplett Objective C IDE-t (csak győzzem megtanulni).
Pedig programozni továbbra is programozom, hisz ebből élek. Megy a VBA, toljuk a home automation szekerét, szóval kódolnivaló van bőven. Mindezekből jöhetne az adekvát válasz, hogy "de pont azért nem kódolsz szabadidődben, mert munkaként is ezt csinálod" - csakhogy nálam ez nem így van.
Azon kevés szerencsések közé tartozom (köszönhetően életem első főnökének, aki felmondással fenyegetett meg, ha nem leszek a MEO laborban laboránsból C64 operátor :-)), akiknek a munkája a hobbija. Szeretek adni és imádom, mikor olyat adhatok egy usernek, amitől az ő élete könnyebb lesz. Láttam már olyan felhasználót, aki sírva fakadt, miután felfogta, hogy a neki készült új algoritmus havi 5 nap túlórától szabadítja meg - nagyon megindító pillanat volt, szívből kívánom minden coder társamnak, hogy átélje, minél többször.
Szóval szeretem a hobbista munkám és kevésnek érzem a ráfordított időt. Az aikido edzőm mondogatta mindig még kamasz koromban: "ha egyszer elkezdenének időt árulni a boltban, minden pénzem arra költeném". Milyen igaza volt!
