Most találtam a bajai SPAR-ban és bár mocskos drágán mérik, azonnal invesztáltam ~700 HUF körüli pénzt egybe, hogy bizonyítsam: Bivalyröcsögére is ideért végre a vegytiszta tudomány:
Update: 2011-ben a termék ára elérte a rabló 1000 HUF határt.
Archive for the 'Restored' Category
Page 2 of 3
Ma az indonéz szigetvilágban őshonos (és mára veszélyeztetett) komodói varánuszról (Varanus komodoensis) lesz szó, de mivel nagyon hosszú neve van, én most rövidítésképpen elnevezném őt Bélának.
Béla egy rendesre megnőtt gyík – a kifejlett példányok 2-3 méter körüliek és 70-80 kilót nyomnak (a varánuszfélék a legnagyobbak a közel 3000 gyíkféle között).
A farkuk a testükkel nagyjából megegyező hosszúságú. Szájukban kb 60, gyakran váltott, 1-2 centis, a cápákéhoz hasonló erős recés fog ül, melyekkel csak tépni tudnak, rágni képtelenek.
Igazi mindenevők: a teknőstojásoktól kezdve a kisebb állatokon át a dögökig mindent megkajálnak (kiássák a túl sekély sírba temetett holttesteket is, hisz nekik az is csak kaja), sokszor kisebb fajtársaikat sem kímélik. Potenciális veszélyt jelentenek az emberre is – több regisztrált eset bizonyítja, hogy nem vetik meg az állítólag édeskés homo sapienst sem. Azért ne felejtsük el: nem az emberhús tetszett meg nekik – sokkal inkább arról van szó, hogy valamilyen “áldásos” emberi tevékenység következtében lecsökkent a számukra táplálékot jelentő populáció.
Nappal vadásznak, éjjel barlangokba húzódnak vissza. Általában lesből támadnak és gyakran az áldozat nyakába harapnak, vagy igyekeznek a belső szerveket egycsapásra kitépni. 80 kilós izomgép létükre kicsit alattomosnak tűnő technikát használnak a zsákmányszerzéshez. A nyálukban közel 50 különböző baktériumtörzs él, plusz a szájukban speckó méregmirigy van, s az áldozatot megharapva gyakorlatilag megmérgezik azt (a méreg ráadásnak a kígyókéhoz hasonlóan véralvadásgátló plusz értágító anyagot tartalmaz). Ezek után már csak ki kell várniuk, amíg a még lábon álló kaja annyira legyengül, hogy nekikezdhessenek. Nem egy látványos, ám annál hatékonyabb módszer.
Nagy zabagépek: egyszerre saját testtömegük akár 70%-át képesek felzabálni – ehhez “kinyúlik” a bőrük és rendes pocakot növesztenek a betermelt kaja pufferelésére. Amikor éhesek, teljesen elvakulnak és szó szerint mindent megzabálnak a zsákmányból: az agancsos állatokat agancsostól nyelik be.
A saját méretükkel megegyező nagyságú áldozatnak gond nélkül nekimennek egyedül is, de a nagyobb testű prédára (ilyenek az egyébként hatalmas vízibivalyok) falkában vadásznak.
Támadás előtt Béla a fejét a földhöz lapítja, teste hátsó részét a farkával együtt picit felemeli – már ha álló helyzetből megy neki az áldozatának. Ha nekifut, akkor viszont lehet szedni a nyúlcipőt: 18 km/h sebességgel képes nekiiramodni. Ettől már csak úszni tud jobban (gondolj csak a rettenetes méretű izmos farkára – ööö, ez most vulgárisnak tűnik, pedig nem az).
Mivel rágni ezzel a fogazattal képtelenek, a kitépett nagy darabokat egyben nyelik le. A nyelvük alatt egy kis “légzőcső” található, mely a tüdejükkel van közvetlen összeköttetésben. Ez akadályozza meg, hogy a torkukon akadt túl nagy falat esetleg megfojtsa őket.
Hallásuk gyenge. Látni ugyan majd 300 méterre ellátnak, azonban a szemükben csak csapok vannak (a Tiedben vannak még pálcikák is… tényleg, az megvan, hogy a csigaházas polipok közé tartozó Nautilusoknak kulcslyuk alakú a szemük?) és inkább a mozgó dolgokat veszik könnyebben észre.
Hosszú sárga villás nyelvüket úgy öltögetik, mint a kígyók: sztereóban szagolnak vele. Na ezt nézzük meg jobban!
Van nekik egy Jacobson-szervnek nevezett cuccuk az orrmelléküregben:
Ezzel a szervvel a Béla a feromonokat képes detektálni. A feromon olyan vegyület, amit a szervezet magából kiválasztva a faj más egyedeiből viselkedésbeli reakciót képes kiváltani – lényegében egy kémiai kommunikációs forma. Feromonok a rovaroktól az emberig sok fajban megtalálhatók.
Amikor a macsek/kutya szimatol, az orrmozgása ennek a szervnek adagolja a beszippantott illatot. Béláinknak ez a “hatodik érzék” segít tájékozódni a sötétben.
Természetesen a suta fül/benga szem kombináció mellé jár nekik a rendes szaglás. A dögöt akár 10 km (!) távolságból megérzik – azonban nem a szaga, hanem meglepő módon a levegőben érkező molekulák “íze” vezeti őket nyomra, szaglóhámuk ugyanis nincsen.
Szaporodásukhoz nincs feltétlenül szükség hímre: a nőstény saját maga egyedül képes utódokat nemzeni. Persze nem ez a default, csak hímhiány esetén él ez a protokol, különben meg a szokásos kemény csatás szex megy:
A hímek hánynak/ürítenek egyet csata előtt, ezzel jelezve, hogy készek a megmérettetésre. Ezek után jön a bunyó, melyből az aktuális csajért kizárólag egy hím kerülhet ki győztesen.
Szeptemberben a nőstény Bélák akkora üreget ásnak, hogy maguk is kényelmesen elférjenek benne (vagy lenyúlják a Narancslábú Ásótyúk által elhagyott fészket erre a célra), s ebbe a fészekbe kb. 20-30 tojást raknak, melyekből áprilisra jön ki a kisBéla.
Az üreget betemetik és a kisBélák megszületéséig folyamatosan őrzik – ez idő alatt kajálni sem megy el az anya: teste a farkában raktározott zsírból él.
A kisBélákból 3-5 év alatt lesz felnőtt és jó esetben 50 éves kort érnek meg – ehhez persze az kell, hogy a fiatal időszakban ne kajálja be őket egy rokon.
Ha Bélát szeretnél látni, ahhoz nem kell Indonéziáig repülni: tavaly áprilisban a budapesti Állatkert is beszerzett egy példányt.
Végül, de nem utolsó sorban a fentieket átgondolva keressünk bátornak látszó emberről és Béláról készült képet a neten, hátha akad:
Közelebbről szemügyre véve a fotót, azon természetesen csak egy bronzból készült szobrot látunk, nem pedig egy komodói sárkányra tévedt Taigetos pozitívat.
Megjöttem. A múlt hét mérlege 17 merülés, nagyon klassz csapattal, jó divemasterekkel és kellemes merülőhelyekkel, kisebb-nagyobb széllel, hajnalban a sun deck-en ébresztő esővel (!) – mindez a Vörös tengeren, Abu Galawa Soraya-tól Sha’ab Marsa Alam-ig.
A tizenhét merülésből ezúttal négy számomra felejthetetlen élményt adott. Ezekből készült/készül két clip – az elsőt még a hajón vágtam, hogy a randa hétfőt ellensúlyozza valamennyire – fogyasszátok legalább olyan élvezettel, mint amilyet a Sha’ab Claudia reef zegzugai jelentettek pár napja nekünk, a huszonhármaknak (a vimeon van egy hétig 720p-ben):
Egypt 2009/11 - Claudia from Gabor Penoff on Vimeo.
Mai érdekes állatunknak többféle neve is van. Nekem gyerekkorom óta ismerős az első kettő, búvárként tanultam a harmadikat: bojtorjánhal, gályatartó hal, remora.
A nagyjából 10 féle gályatartó halfajt semmilyen más állattal nem téveszthetjük össze, köszönhetően a tetejükön lakó bazi nagy cuppantógépnek. Na jó, cuppantógépe a piócának is van, de azt meg csak nem keverjük hirtelen megpillantva egy remorával? Na ugye!
A “remora-cuppantó” fura egy szerkezet – az állat első hátúszója alakult át nem kicsi tapadókoronggá. A korong széle hajlékony, benne vízszintes, finoman fogazott harántredőket találni. Ezzel tudnak ők felcuppanni bármilyen élő vagy akár élettelen mozgó cuccra (innen a gályatartó-hal név), hogy azzal cipeltessék magukat:
Ez a cipeltetősdi egyedülállóan pofátlannak hangzik, amíg bele nem gondolunk jópár hasonló esetbe: pl. a kagylók nem ugyanilyen módszerrel hesszolnak szerencsétlen bálnákon, vagy mondjuk a maláriát okozó lázállatka nem cipelteti magát a trópusi szúnyoggal? Dehogynem, csak azokat a méretükből adódóan nem tartjuk annyira durvának / nem veszük annyira észre.
Több benszülött törzsnél figyelték meg, hogy a halászok a remorák különös tapadókorongját teknőspecának használják. Kifogják a gályatartó halakat, a farkuknál fogva megkötik őket, majd szépen leeresztenek belőlük kettőt-hármat a kisebb teknős közelébe, s miután azok mind felcuppantak a békés állatra, kicibálják őt az élő remora-pecájukkal.
Az állatok nem csak a potyautat nyerik a szállító járműként használt hajóktól és ragadozó halaktól: sokszor azok mellett a tengerbe hulló táplálékmaradékokból élnek.
A remorák szine a legtöbb hal fordítottja: a hátuk világosabb, a hasul sötétebb – az is igaz, hogy a hátukat alig mutatják, hiszen lusta úszók lévén ASAP tapadnak a náluk nagyobb *.úszó cuccra.
A cuppanós-sztorival úgy tűnhet, hogy ezzel ki is merült a remorák “érdekes adat” palettája – azonban a legmeglepőbb dologról még nem meséltem. Amikor a remora veszélyt érez, vagy a gazdaállat hasa alatt keres menedéket, vagy pedig annak kopoltyú, illetve szájüregébe bújik meg ijedtében. Tekintettel arra, hogy a remorák előszeretettel utaznak cápákon, furán hangzik a tény, hogy a beijedt remora bebújna egy cápa szájába – pedig így van, Brehm Az állatok világa c. művében több hasonló megfigyelést ír le a múlt század elejéről. Ugyanitt barrakudákra, holdhalakra, illetve bálnák és manták szájába tapadt, beömlő kaját leső maximálisan potyázó bojtorjánhalakról tesznek említést. Ismerek búvárt is, akinek sikerült az állatot magára csalogatnia és cipelnie egy darabig.
Fentiek bizonyítására elővesszük a XXI. század csodafegyverét, a Google Image Search-et és kiguglizunk pár proof-ot – voila!
Remora – manta:
Remora – cetcápa:
Remora – hosszúszárnyú bálna:
Remora – pecás:
Mivel a képeket kölcsönöztem, íme a források szépen sorban:
Remora sketch
Remora on Humpback whale
Remora on manta
Remora on Whale shark
Remora on man
Ahogy tegnap ígértem, itt a második minimozi. Marsa Mubarak öblében dugongot kerestünk és nagy örömömre helyettük leltük őket:
Egypt 2009/11 - Marsa Mubarak from Gabor Penoff on Vimeo.
A klipben szereplő remorák (gályatartóhalak, vagy bojtorjánhalak, ki hogyan szereti) annyira extrém állatok, hogy egyszer mindenképpen górcső alá veszem még őket az érdekes adatos sorozatban.
A Microsoft által dokumentált bugba futottam bele ma reggel: az Exceled az outline-os táblák csikicsukizása (=show or hide) közben hajlamos aljas módon elpakolászni a commentet tartalmazó cellák comment boxait a helyükről. Ez odáig fajulhat, hogy a tábla fizikai sor/oszlopszélességén túlra pakolja őket és ekkor jön a baj: nem korrigálja, amit elbarmolt, hanem helyette rád mordul egy kétértelmű hibaüzenettel a következő sor/oszlop csikicsukinál.
Ezt a problémát oldja fel az alábbi kis függvény, ami minden commentboxodat a forrás cella jobb felső sarka fölé pozícionál 10-10 pixellel. Használd egészséggel:
Sub resetCommentPositions() Dim S As Worksheet, C As Comment For Each S In ThisWorkbook.Worksheets For Each C In S.Comments C.Shape.Left = C.Parent.Offset(0, 1).Left + 10 C.Shape.Top = C.Parent.Offset(0, 1).Top - 10 Next C Next S End Sub
Sötét volt még, amikor kiléptünk a rideg épületből.
A gyekekek egy egész napja talpon voltak már.
Fáradtan ültünk be hajnalban a dermesztően hideg autóba.
Fél hét volt, keserű mínuszokkal, metsző széllel.
Egyszer csak megszólalt a rádióban az Om mani padme hum.
Lassan előbújt a nagy bíbor napkorong.
Ern0 találta – még most is csak pislogok a döbbenettől:
mpb-efi:~/ihome/prototype/server/src fns$ make clean; time make ... real 0m9.264s user 0m7.150s sys 0m1.781s mpb-efi:~/ihome/prototype/server/src fns$ make clean; time make -j ... real 0m5.440s user 0m7.501s sys 0m1.991s
Multithread compiler rulez!
Persze mindjárt jönnek az előbbi postra RTFM mantrával kontrázó feketeöves coderek, hogyaszonnya:
mpb-efi:~/ihome/prototype/server/src fns$ man make ... -j [jobs], --jobs[=jobs] Specifies the number of jobs (commands) to run simultaneously. If there is more than one -j option, the last one is effective. If the -j option is given without an argu- ment, make will not limit the number of jobs that can run simultaneously.
Noooormális?
Sub testStrangeOverflowBug() Dim a As Double a = 1 / 86400 ' ezt simán eszi a rohadék a = 1 * (1 / (24 * 60 * 60)) ' ez tök ugyanaz, de egy Overflow Error a jutalmad End Sub
Nincs egyformán világítva ugyan, de legalább egymás mellé fért a két maci :) :
