szánSájn, tibiCsoki, wörldPísz!
Steve Jobs/Apple vs. Ryan Tate/Gawker olvasnak egymás fejére ebben a postban. Megy a flame rendesen, a nagy részét nem is kommentálnám - Jobs utolsó bekezdése azonban nekem is sokszor eszembe jut, valahányszor szembe találom magam egy-egy nagyhangú szitkozódóval:
By the way, what have you done that's so great? Do you create anything, or just criticize others work and belittle their motivations?
CDColt cimborámnak jött az ihlet, hogy Mac Miniből akar média centert faragni. Mivel most is szilárdan hiszem, hogy erre a legjobb combo a Mac Mini + Plex Logitech Harmony távirányítóval, ezért visszakerestem neki a postot.
A Logitech Harmony Universal Remote controllerek akkor is jó választásnak bizonyulnak, ha simán csak egy rakat meglevő távirányítódat szeretnéd egy darab “okossal” kiváltani (a Harmony konfiguráló UI lelkivilágáról írtam korábban). Ha a Mac-hez használt Apple Remote funkcionalitását is szeretnéd a Harmony Remote-ba integrálni, az nem nagy kunszt: 6 button és kész – azonban ezeken a távirányítókon ott van egy csomó, logikusan elrendezett button, amivel a media centered jó lenne direktben is vezérelni. Ha pont a Plex az az alkalmazás, amely ezt a feladatot ellátja, akkor jó hírem van: simán megy is neki!
Ehhez mindössze két dolgot kell tenned. Elsőként a Plex Preferences/System/Input Devices/Apple Remote Mode értékét át kell állítanod Logitech Harmony értékre:
Ha ez megvan, létre kell hoznod egy Plex device-ot a Logitech Harmony távirányítón:
A Mac IR olvasója csak az Apple Remote 2*6 kódjára van felkészítve, így elvileg nekünk csak 12 funkciónk lenne. A Plex coderei azonban cselhez folyamodtak. A 12 IR command limitet valóban nem lehet megkerülni (nota bene: nem 12 custom, hanem 12 predefined IR commandról beszélünk), azonban hála a magasságosnak, az OS X képes az egyes távirányítokat megkülönböztetni. Erről Te is meggyőződhetsz: a System Preferences / Security / General fül alatt ott van egy Pair… feliratú button, ami arra szolgál, hogy a Te Mac-ed csak a vele összepárosított Apple Remote parancsainak engedelmeskedjen (ha ez be van kapcsolva, a Mac-ed csak egy Apple Remote-tól fogad el parancsokat, így a Plex teljes Harmony Remote supportjához ezt ki kell kapcsolnod).
Oké, de hogy különbözteti meg őket? Hát úgy, hogy minden commandban szerepel egy remote-onként változó, egyedi remote ID.
Ezt az ID-t használták ki ügyesen a srácok a Plex-nél: definiáltak 10 Apple Remote-ot, azokra kiosztották a Plex funkcióit, majd készítettek egy Logitech Harmony profilt a definíciónak megfelelően és beküldték a Logitech Support csapatának, hogy integrálják a Harmony adatbázisba a választható eszközök közé.
Innentől kezdve amint felveszel egy Plex device-ot a Harmony Remote-odon, az ki fogja használni az univerzális távirányító sok direkt buttonja adta lehetőségeket. Csodás!
Persze az egész bármikor visszaállítható hagyományos Apple Remote módba – ilyenkor csak felveszel egy Mac device-ot a Harmonyba és kész is van (sőt, a Plex device 6 adekvát buttonja ugyanazt az egy Apple Remote kódot küldi, akár maradhatsz a Plex profilnál is).
Tagnap olvastam Handrásnál, hogy elszánta magát 2 db SSD installra. Én is megtettem ezt nemrég, íme a történet.
Még 2009 novemberében olvastam Eric Cheng blogján egy bejegyzést a MacBook Pro-ban stripped RAID0-ba kötött SSD-ről, ami elindította az agyamban a kattogást. Rengeteget olvastam SSD ügyben míg megszületett a döntés: Intel X-25M kell nekem, 160 gigás, 2 darab. Upo cimborám emlegette, hogy a Kingston M sorozatú SSD-i gyakorlatilag az Intel X-25M-ek átcimkézve és picit olcsóbban jutok így hozzá, így esett rájuk a választás.
Eric elég sokat lamentál a postjában azon, hogy milyen SSD-t érdemes választani - nem véletlenül. Kétségtelenül nagy profitú a piac, a gyártók csak úgy szórják a sokszázmega/sec R/W varázsigéket a levegőbe, de vásárlás előtt mindenképp alaposan utána kell olvasni az adott típusnak. Egy biztos: az Intel X-25 sorozat lett _a_ referencia, amelynek darabjai minden összehasonlító elemzésben visszaköszönnek majd, ha kutatni kezdesz.
A beépítéshez az Eric által javasolt MCE OptiBay keretet használtam én is - teljesen korrekt, precíz darab. Az MCE a beépítő keret mellé küld egy elsőre tollnak látszó csavarhúzót (!) a szereléshez és egy külső, USB-s házat is a gépből kioperált DVD meghajtód számára. Puritán, fekete, lapos ház, Y USB madzaggal (azaz a külső táp szerepét a 2. USB csatlakozóról jövő 5 Volt látja el), teljesen korrekt. Az USB-n mountolt DVD-t a Mac ugyanúgy látja, mint amikor a SATA portján lakott a meghajtó a notebook belsejében.
Az egész szerelési procedúra nekem, a lapátkezű codernek is csak cirka 30 percét vette igénybe.
A stripped RAID0 tömb összerakását az OS X install diszk bootolása után a Disk Utilityben lehet megtenni: létre kell hozni a RAID setet és belecibálni a két lemezt, beállítani a blokkméretet (én 64k-t adtam neki) azt Sanyi - a többi megy magától. A végén az OS X egy darab meghajtónak látja a 2 lemezed:
Ax XBench teszt szép számokat mutat, de önmagában ez kit érdekel - inkább mesélek a személyes enduser élményről. Az SSD installálása után tud ráébredni az embergyerek, hogy mennyire durván szűk keresztmetszetet jelent a hard disk egy mai konfigurációban. Mintha 2012-ből hoztam volna egy Mac-et: elképesztő az a sebesség, ahogy a GUI és az alkalmazások reagálnak a parancsodra!
A Spotlight adatbázis mintha a RAM-ban lenne, az alkalmazások ikonja többnyire egyet ugrik és indulnak, a VMware Fusion virtuális gép 6 (!) másodperc alatt teszi le suspendedbe az aktuális Windows XP-t, a tömörített file-ok kicsomagolása elképesztő sebességgel történik.
Az akksi teljesítményének alakulásáról sajna nem tudok beszámolni, mert nálam a notebook javarészt asztali gépet játszik (utálom is az Apple-t, hogy 6 madzagot kell minden mozgatásnál külön-külön cibálni).
A tömb sebessége az ismételt XBench tesztek szerint a használat során valamennyit csökkent (jelenleg kb. félig van kihasználva a rendelkezésre álló ~310 GB). Fontosnak érzem kiemelni azt, hogy mindezt az XBench mondja - a felhasználói élmény változatlan, a gép SSD-vel egy brutal de luxe vadállat!
Mindennek persze ára van, az SSD nem olcsó dolog, a nagy SSD még drágább, abból kettő meg hadd ne fokozzam (mert nem ez a cél). Egy dolgot biztosan leszögezhetek: 1988 óta van ilyen-olyan computer a kezeim alatt, de soha, ismétlem, _soha_ egyetlen egy hardware beruházás sem hozott ilyen kézzelfogható teljesítménynövekedést. Ha munkára használod a gépet és össze tudod spórolni az SSD árát akkor rajta, csináld, nem fogod megbánni!
Röviden: a Quix egy okos kis Javascript bookmarklet, ami a sokféle search engine-t (és egy köbméter más JavaScript alapú toolt) fog össze egy kupacba, hogy azokat prefix keyword segítségével használhasd azonnal.
Ugyanezt adta korábban Input Manager hack-ként a KeywURL, illetve ezt tudja (sok egyéb extra mellett) a system wide proxyként települő GlimmerBlocker is. A különbség ez esetben annyi, hogy a Quinx kliens oldali JS bookmarklet a kereső kifejezésedből a saját server oldalát megszólítva állítja elő az adekvát URL-t. A Quinx nem települ sehova, csak az egy szem bookmarklet foglal 956 byte-ot a gépeden. Egy próbát megér:
[vimeo 8540763 500x356]
