Tag Archive for 'iPad'

Az iPhone/iPad esete a digitális kamerákkal

A feladat: digitális fényképezőgéped LCD képernyőjénél nagyobb felületen ellenőrizni az elkészült kép minőségét, lehetőleg úgy, hogy a kamerát ne kelljen egy computerhez hozzádrótozni.

A megoldás elmélete: WiFi kell a kamerába és már megy is.

A probléma hardware-es feloldása

Monitor funkciónak használjunk ezúttal iPhone-t, vagy iPad-et és nézzük a kamera oldalát. Az alábbi lehetőségekről tudtam ma hajnalig:

  1. Eleve WiFi-vel integrált kamerát használsz.
  2. Eye-Fi SD kártyát teszel az SD kártyát fogadni képes kamerádba, amely WiFi-t ad a kamerádnak a storage funckió mellett.
  3. CompactFlash-only DSLR-hez a szelén árával vetekedő WiFi adaptert vásárolsz (5D Mark II esetén ez >200kHUF - WTF?), már ha a DSLR-edhez kapható ilyen egyáltalán.

Vegyük ebből a legrosszabb esetet: CompactFlash-only DSLR-be kell WiFi-t hegesztenünk. Erre kínál megoldást a SynchroTech CFMulti CompactFlash Type II to Eye-Fi™ + Multi-Card Adapter, ami CF-nek mutat egy belerakott SD kártyát, ráadásul sikeresen tesztelték vele az Eye-Fi kártyáit is. Ha 2010 június 30-ig rendeled, itt egy 4 USD-t érő kupon: 1259098824. Vas kipipálva, már csak WiFi tethering alkalmazás után kell néznünk.

Az "App"

ShutterSnitch-nek hívják a varázslatot, ami egy 6 EUR-ba kerülő iPhone/iPad alkalmazás.
Az app az RGB hisztogramos review funkció mellett email/FTP integrációt, eltérő beállításokra figyelmeztető triggereket, valamint szerkesztési lehetőségeket kínál.

warnings_histogram

Sajna 63 USD a legolcsóbb FedEx posta a CF adapter kütyüre, de Jofkovék valószínűleg olcsóbban meghozzák.

Az iPad, a Magic Piano és én

A január 27-i iPad bejelentés után én is furcsán néztem Steve új kütyüjére. Hiányzott belőle a sok forradalmi hardware megvalósítás, amit a PatentlyApple.com-on sorra megjelent szabadalmak alapján a készülékbe képzeltem.

Lehetne most a cucc zártságán, vagy bármi más rossznak gondolt tulajdonságán vitatkozni, én azonban nem fogok - egyrészt ezt megteszik a témában szakérteni akaró tech és nemtech blogok, másrészt ez a post ezzel szemben azért jött létre, hogy megosszon egy friss élményt Veled.

A tegnapi nap csak úgy ömlött be a meló, valaki nagy kanállal keverte a problémás bödönt odafent. Kora reggeltől cirka este 8-ig dolgoztam, majd 8 óra tájban lehuppantam az iPad-del a fotelbe kiolvasni a világot. Ekkor jött szembe a display-en a Smule alkalmazásának, a Magic Piano-nak az ikonja.

Kisgyerek korom óta él bennem erősen valami látens zenélni akarás, amit egy fekete-fehér billentyűzet rögtön triggerelni képes: leülök elé és elkezdek a fejemben járó dallamokkal próbálkozni, egy-két ujjal, akkordmentesen, de nagyon élvezve mindezt. Per pillanat nincs itthon fekete-fehér keyboard, ellenben a Smule alkalmazásában pont van, így be is húzott a trigger és elkezdtem vele játszani.

Pár perc után jutott eszembe kipróbálni a duet módot, amit a coderek arra találtak ki, hogy összehozzanak két, iPad-re rajzolt zongorabillentyűzeten klimpírozó dilist a bolygón: az internet közvetíti a két gép között egymás játékát.
Természetesen az ilyesfajta "duett" nem egy klasszikus koncertélmény: sokszor jön disszonáns hang a másik oldalról, illetve nyilván te is adsz a másik fülének keményen. Azonban egyszer kell kifogni egy olyat, mint amire tegnap este én leltem: Jon, az USA Georgia államából lógott egy másik iPad-en és pöttyögött a saját Magic Piano alkalmazásában.

Sajnos csak a negyedik kör után jutott eszembe, hogy rögzítsem az egészet és az is lehet, hogy egy külső szemlélőnek nem ad annyit vissza, mint amennyit én átéltem. A legjobb, közösen produlkált részek lemaradtak, de azért talán mégis valamit visszaad a 3 perces mozi:

Magic Piano duet from Gabor Penoff on Vimeo.

A jólnevelt eFi.blog olvasó jól tudja, hogy nem szokásom frissen megjelenő gadget-ekről istenítve írni, így ezúttal sem ezt teszem. Mindössze arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy micsoda élményt képes adni ez az 1 dolláros alkalmazás egy ilyen multitouch eszközön. Ha emlékszel gyerekkorodból, mit éltél át, amikor a Harmadik típusú találkozásokban először szól vissza a pentaton dallamra az idegen űrhajó:

...na, ez pont ugyanilyen érzés. Jon, neked meg ezúton köszönöm az élményt és nagyon remélem, hogy találkozunk még a Magic Piano-ban!