3D nyomtatás: hex bit bigyó

Minimalista, pehelykönnyű, felfűzhetsz belőle a kulcskarikádra és mindig kéznél lesz (ha a hozzá való bitek nem is :)):

Annyira imádom ezt az új Fusion 360 featurét, amivel a vezérlő sketch méreteit ki lehet vezetni és sketch edit nélkül is bele tudok nyúlni a dimenziókba plusz olyan szép lesz tőle az egész, mintha nem egy kétbalkezes üzemmérnök kendácsolta volna a cuccot:

Persze ha az Autodesk hallgatna az eFire, már rég custom színűek lennének a sketch vonalak és akkor mennyivel szebben elválnának a modelltől.

STL, F360 file szokás szerint youmagine.com-on.

3D nyomtatás: mini cable chain

Egy viszonylag szűk, 16x10 mm-es árokba kellett egy nyitható kábelvezető apró drótoknak, ami jó nagyot képes kis íven is fordulni. Nekiálltam iterálni:

Aztán előállt ez:

Szexi, ABS-ből, support nélkül nyomtatható, a folyamatos ráncigálás mellett is elég jól tart - youmagine.com-ról viheted.

Almás süti for dummies

Csináld meg!

Nem kell megrettenni attól, hogy a saját tapasztalataid alapján a papírvékonynak látszó tésztát szerinted az életben nem leszel képes elkészíteni - én is így voltam ezzel, aztán kitaláltam, hogy lehet ilyet csinálni. A recept egy ~23 centis tortaformára van kalibrálva. Folyamatleírást adok, csinálj mindent olyan sorrendben, ahogy én írom.

Vásárolj be

  • 1 csomag liszt (sima BL550-es tökéletes lesz)
  • 10 dkg vaj
  • 1 csomag akármilyen kristálycukor (én nádcukrot használtam, de bármi jó)
  • 2 tojás
  • 1.5 kg savanykás alma, de ebből is bármi megteszi
  • 1 csomag őrölt fahéj
  • 1 csomag mazsola, ha szereted a sütiben (simán elhagyható)
  • 1 csomag dió (ez is opcionális)
  • 1 üveg sárgabarack lekvár (helyettesítheted cukorral)
  • 1 üveg/doboz tej
  • 1 csomag zsemlemorzsa
  • 1 csomag sütőpapír

Szedd elő az eszközöket

  • egy mélyebb keverőtál a tészta összeszereléséhez, amiben elfér a <40 deka tészta
  • egy mérleg kimérni a komponenseket
  • egy uborkagyalu a vajat lereszelni
  • egy nagyobb lábos, wok, vagy hasonló mélyebb serpenyő, amibe belefér a másfél kiló szeletelt alma
  • 2 fakanál az almát forgatni (higgyél nekem, kettővel egyszerűbb, mint eggyel)
  • egy ~23x23 centis tepsi, ami lehet kör alakú, szögletes, hosszúkás vagy bármilyen, csak legyen neki legalább 4-5 centis mélysége, hogy magas lehessen a töltelék
  • egy sodrófa (ha nincs, jó lesz egy borosüveg is helyette)
  • egy vágódeszka almát és diót darabolni
  • egy nagyobb, merev pengéjű, rendes konyhakés a daraboláshoz
  • egy kisebb konyhakés almát pucolni VAGY az etalon almahámozó istenség (lásd lejjebb)
  • egy villa megszurkálni a sütit és felverni a tetejére való kenőcsöt
  • egy pohár vagy kisebb edény a kenőcsnek
  • egy ecset a kenőcs kenéséhez (opcionális, az ujjaid is megteszik)
  • egy evőkanál és egy kávéskanál, adagolni

Meggyúrjuk a tésztát

Vegyél elő egy mélyebb keverőtálat, legalább 3 literest - persze használhatsz dagasztógépet is ha van otthon, annak bármekkora az edénye, bele fog férni az anyag.
A tálba mérj ki 20 deka lisztet (átszitálhatod, de nem létkérdés), 2 evőkanál cukrot, egy csipet sót, keverd őket össze és az egészre reszelj rá 10 deka vajat egy uborkareszelőn. Kicsit rázd rá a lisztes cuccot a vajra, hogy ne tapadjon azonnal újra össze, majd gyúrd össze az egészet. Amikor már kezd szétesős gyurma állaga lenni, üss bele egy tojást és gyúrd tovább, amíg össze nem áll. A tésztával megvagyunk, hagyd magára egy kicsit.

Tölteléket gyártunk, közben tésztát nyújtunk

Másfél kiló, lehetőleg savanykás almát pucolj meg és vágd kisebb darabokra. Ha utálod az almapucolást, akkor nézd meg ezt a videót és vegyél egy ilyet, kb, 2 hamburgerbe kerül:

Az almadarabokat tedd egy nagyobb lábosba - ha van wok vagy hasonló alakú mély serpenyő, az tökéletes lesz -, szórd meg egy-két kávéskanálnyi őrölt fahéjjal, két evőkanál cukorral és ha szereted, akkor egy marék mazsolával. Keverd át a cuccot, hogy a fűszer és a cukor minden darabkát elérjen, majd tedd fel nagy lángra főni. Az alma levet fog ereszteni, ezt el akarjuk párologtatni alóla, plusz szeretnénk, ha kicsit zselésebb állagot kapna, ehhez kell a kantűz.

Az almás cuccot időnként át kell forgatni, de a forgatások között van egy-egy perc idő, amit nem pazarolunk el, hanem inkább kinyújtjuk a tésztát. Én a gumis halászlétésztán kívül úgy általában utálok bármilyen tésztával dolgozni, mert nem áll össze / ragad / szakad / koszol / et cetera. A most következő módszer azonban kész felüdülés lesz!

Vágj le a sütőpapírból két akkora darabot, ami a sütéshez használandó tepsiden legalább 3-4 centivel túllóg mindkét irányban. A tésztát felezd el, csinálj belőlük két bucit és az egyik darabot tedd rá a sütőpapír közepére, kicsit lapítsd ki, majd nyomd rá a másik sütőpapírt. A sodrófával (vagy ha nincs, akkor egy borosüveggel) a két sütőpapír között nyújtsd addig, amíg a tészta be nem fedi az egész sütőedényed alját. Mindig a közepétől kezdd el nyújtani a széle felé, így lesz könnyen egyenletes vastagságú a tésztád. Semmi nem lesz koszos, a tészta nem szakad el, nem ragad rá a sodrófádra, semmit nem kell extrán lisztezni, NIRVÁNA!

Keverj egyet az almán, az aljának biztos kisült már a leve.

Összerakjuk a sütit

Vajazd ki a sütőedényed az alján és körben a belső oldalán is, a tészta tetejéről vedd le a sütőpapírt és a tésztát nyomkodd bele a vajas edénybe úgy, hogy a sütőpapír felfelé néz. Így megint csak nem szakad el a tészta, nem nehéz pozícionálni, et cetera. Válaszd le óvatosan a sütőpapírt a tésztáról, hogy az a sütőedényben maradjon. Voilá, kész a tökéletes alsó réteg!
Ízlés dolga, hogy akarsz-e a süti szélein tésztát hagyni: ha nem, akkor simán szedd ki a túllógó tésztarészt és gyúrd hozzá a másik tésztabucihoz.

A sütőedénybe tegyél egy evőkanálnyi zsemlemorzsát és rázogasd körbe úgy, hogy mindenhol érje a benne levő tésztát. Ez segít kicsit megfogni az alma maradék levét, ha van.

Keverjél az almán, lassan kész a töltelékünk, de még picit sülhet.

Nyújtsd ki a másik tésztabucit ugyanúgy, ahogy az elsőt.

Ideje bekapcsolni a sütőt. Ha van légkeveréses módja, akkor állítsd olyanra, de nem számít túl sokat - a lényeg, hogy 190 ℃-ra melegítsd elő.

Nézz rá az almára - ha már nincs leve, akkor kb. készen vagyunk, vedd le a tűzről. Ha tennél diót a sütibe, akkor most csak az alma felét pakold bele a sütőedénybe és egyengesd el - ha nem kell bele dió, akkor mehet az egész.

Ha használsz diót, akkor itt az ideje kisebb darabokra vágni. A kicsit megaprított dióbelet szórd rá az almarétegre és fedd be a maradék töltelékkel.

Összecsukhatod a sütit: a második adag kinyújtott tésztát ugyanúgy pakold rá az alma tetejére, ahogy az elsőt raktad az edénybe. Óvatosan nyomkodd le tenyérrel, amíg még rajta van a sütőpapír, hogy nagyjából vízszintes legyen a sütid. Szedd le a sütőpapírt a tésztáról,

Egy villával szurkáld át a süti felső tésztáját úgy 4-5 centis közökkel, hogy az almából termelődő gőz távozhasson a lyukakon.

Már csak meg kell kennünk a tetejét, hogy szép színe legyen. Egy tojást 2-3 evőkanál tejjel és egy evőkanál cukorral vagy sárgabaracklekvárral keverj össze és ezzel a cuccal kend meg egyenletesen a felső tészta tetejét. Nem kell az egész kenőcsöt elhasználni, egész biztosan lesz belőle maradék.

Mehet a sütőbe, 25-30 perc alatt van kész. Akkor kész, ha szép fényes barnás a felső tészta.

3D nyomtatás: eldobom az agyam!

Ez volt a modell:

Az agynyomtatásról Orosz Péter barátom írt már korábban, most csak annyi volt a különbség, hogy 1:1 méretben printeltem, hátha így érdekesebb lesz kézbe fogni az ereményt :) Mindehhez kellett Gergőék MRI-je, Gergő tudása, amivel a voxeles scanből STL file-t generált, egy kis Meshlab kifordítgatni a hibás irányú háromszögeket, egy Simplify3D a könnyen leválasztható support generálásához, fél kiló fehér PLA és 48 óra türelem.

3D nyomtatás: mini Arca Swiss talp

A dolog úgy cirka 3 éve indult, nagyjából ugyanis azóta keresem a tökéletes telefon mountot, amit fotós állványon is tudok használni. Nem kevés pénzt herdáltam már el erre, plusz gyártottam mindenféle saját megoldásokat, míg végül a studioneat.com 2. generációs foglalata, az új Glif biztonyult a non-plus-ultra megoldásnak. A telefonos miniállvány keresésből majd szülök egy külön bejegyzést, most inkább műanyagozunk.

Szóval meglett a Glif, habkönnyű, atomstabil, imádnivaló kis állvány, de még egy dolog hiányzott róla - ez pedig a gyorscseretalp. Van rajta 3 darab (!) 1/4-20"-as UNC foglalat, így nem gond rátekerni egy bármilyen talpat, én azonban azt akartam, hogy

  • Arca Swiss kompatibilis legyen, mert minden cuccom ilyen
  • olyan keskeny legyen a talp, amennyire csak lehet
  • a lehető legkönnyebb maradjon a frappáns kis foglalat
  • bármikor gyorsan leszedhessem és áttehessem a Glif talpáról az oldalára, hogy a telefont portrait állásban is befoghassam vele egy Arca Swiss satuba

Nekiálltam keresgéli, 15 USD alatt nem találtam Kínából sem olcsóbban ilyet, ráadásul

  • a tartósság jegyében mindenki alumíniumból gyártja ezeket a talpakat, ami persze nem baj, de jelen esetben a ~200 grammos telefonnál tök felesleges és ráadásul egy csomó plusz súlyt jelent
  • a talpak jó részén az állványcsavar tekeréséhez imbuszkulcs, csavarhúzó, vagy legjobb esetben egy pénzérme kell
  • szinte minden talp túlméretezett disznó ahhoz képest, amit én akarok

Sebaj, pont van itt egy gép tőlem karnyújtásnyira balra, ami műanyagból megcsinál bármit, amit mondok neki, úgyhogy lett egy sok ilyen:

A kis bigyó aljába persze be kell tekerni egy 1/4-20" UNC csavart, aminek ideális esetben van egy füle, hogy ne kelljen szerszám a tekeréséhez, valahogy így:

Ha fotóbuzi vagy és/vagy megtetszett a cucc, akkor a modellt szedheted a youmagine.com-ról.

3D nyomtatás: gyártsunk temp towert!

Pár napja meséltem már arról, mire való egy temp tower, úgyhogy most csak röviden: a temp tower egy olyan GCODE file, amiben egy meghatározott lépésközzel változik (csökken) a hotend hőmérséklete). A temp towert kinyomtatva a kész modellen jól látszik, hogy hol van az adott nyersanyaghoz szükséges ideális célhőmérséklet.

A temp tower készítéséhez két dolgot kell csinálunk: egyrészt meg kell alkotni a modellt, másrészt a modellből generált GCODE fileba bele kell injektálni a hőmérsékletváltó parancsokat. A hőváltáshoz ez a jó kis tempInjector script tökéletes lesz, nekünk csak azt kell tudnunk, hogy a modellünknél hány mm-enként kell réteget váltani. Ezt persze méricskélhetjük is egy letöltött modellen, de minek, amikor van nekünk ingyen OpenSCADünk, amivel legyártathatjuk a tuti modellt:

/*
 
	parametric temp tower - http://fns.csokolade.hu
 
	Use tempInjector.py from https://github.com/fablabnbg/tronxy-xy100 to inject temperatures into generated GCODE file.
	tempInjector.py parameters used in this temp_tower.scad file:
 
	STARTTEMP = temp (240)
	TEMP_INCREMENTS = inc (-5)
	TEMP_STEPS_HEIGHT_MM = z_bridgesole (2)
	BASE_HEIGHT_MM = z_sole (10)
 
*/
 
// temp tower steps
temp = 240;
inc = -5;
steps = 8;
 
// bottom sole:
x_sole = 80;
y_sole = 20;
z_sole = 2;
 
// pillars with bridge soles
xygap_pillars = 4;
xy_pillars = y_sole - 2 * xygap_pillars;
xygap_bridgesole = 2;
xy_bridgesole = y_sole - 2 * xygap_bridgesole;
z_bridgesole = 10;
 
// bridge definition
gap_bridge = 1; // 
zgap_bridge = 2; // gap between bridge soles
z_bridge = z_bridgesole + zgap_bridge;
 
xz_support = 6;
y_plank = 8;
z_plank = 2;
 
 
union() {
	// tower sole
	linear_extrude(height=z_sole) square(size=[x_sole, y_sole]);
 
	// left pillar
	translate([4, 4, 0]) linear_extrude(height=steps * (z_bridge + gap_bridge)) square(size=[xy_pillars, xy_pillars]);
 
	// right pillar
	translate([x_sole - xy_pillars - 4, 4, 0]) linear_extrude(height=steps * (z_bridge + gap_bridge)) square(size=[xy_pillars, xy_pillars]);
 
	// ladder
	for (i = [0 : steps]) {
		// left bridge sole with numbers
		difference() {
			translate([(y_sole - xy_bridgesole) / 2, (y_sole - xy_bridgesole) / 2, z_sole + i * z_bridge]) leg(); // left
			translate([(y_sole - xy_bridgesole) / 2 + 1, (y_sole - xy_bridgesole) / 2+2, z_sole + i * z_bridge +2]) {
				// title
				rotate([90, 0, 0]) linear_extrude(3) text(str(temp + i * inc), size = 6);
			}
		}
 
		// right bridge sole
		translate([x_sole - xy_bridgesole - (y_sole - xy_bridgesole) / 2, (y_sole - xy_bridgesole) / 2, z_sole + i * z_bridge]) leg(); // right
 
		// bridge
		//translate([xy_bridgesole + xygap_bridgesole, 0, (i+1)*z_bridge - 4]) bridge(i); 
		translate([xygap_bridgesole + xy_bridgesole, y_sole / 2- xy_bridgesole/2 , (i+1)*z_bridge - 4]) bridge(i); 
	}	
}
 
 
module leg() {
	linear_extrude(height = z_bridgesole) square(size = [xy_bridgesole, xy_bridgesole]);
}
 
module bridge(i) {
	x_bridge = x_sole - 2 * xy_bridgesole - 2 * xygap_bridgesole;
	x_plank = x_bridge - xz_support;
 
	// left mount
	rotate([-90,0,0]) linear_extrude(height = xy_bridgesole) polygon(points=[[0, 0], [xz_support,0], [0,xz_support]]);
 
	// right mount
	translate([x_plank,0,0]) rotate([-90,0,0]) linear_extrude(height=xy_bridgesole) polygon(points=[[0, 0], [xz_support, xz_support], [xz_support,0]]);
 
	// bridge
	translate([(x_bridge - x_plank)/2, (xy_bridgesole-y_plank)/2, 0]) linear_extrude(height=z_plank) square(size=[x_plank, y_plank]);
}

A scriptet viheted githubról.

Update #20170828: Lajos a fentiek alapján nekiállt temp towert hegeszteni és a tapasztalatai alapján az alábbiakkal egészítette ki a fenti leírást:

  • 2.x-es Phyton kell a scriptnek, mert a 3-as már másképp kezeli a print utasítást
  • Python 2.x Windows installnál jelöljük be, hogy rakja be a patch-ba a phytont (a kezdők nem értenek ennyire a géphez és nem fogják tudni miért nem fut):
  • így futtassuk parancssorból:
    python tempinjector.py input_file.gcode output_file.gcode initial_temp temp_step element_height_mm [start_height_mm]
    példa: python tempinjector.py AA2_temp_tower_240-200C.gcode AA2_temp_tower_240-200C.gcode.new 240 -5 10

3D nyomtatás: Anker Astro E1 powerbank övtok

Az Anker Astro E1 egy 5200 mAh kapacitású, könnyű, kompakt kis powerbank, viszont ennek ellenére utálom zsebben vagy táskában cipelni, mert ott nem áll menet közben kézre. Ezért aztán csináltam hozzá egy klipszet, amibe fejjel lefelé és felfelé is hordható és pont kompatibilis a 40 mm magas, vastag 5.11 Tactical nadrágszíjjal is:

A modellt szedheted a youmagine.com-ról.

3D nyomtatás: tárgyfotózás az íróasztal alatt

Elég sokszor előfordul az, hogy olyan semleges háttér előtt akarok lefotózni valamit, aminek nincsenek élei. Ilyen háttérnek teljesen jó egy tekercs fehér papír, de még jobb az IKEA TUPPLUR roló, amiből van fehér, fekete, szürke, ráadásul egy csomó méretben. Ilyenkor kimegyek a konyhába, lerámolok mindent a munkaasztalról, kihurcolom a lámpákat és az állványokat a gadget szekrényből, kihordom a TUPPLUR rolóhoz kitalált, PVC csövekből szerkesztett tartókonzolt és huss, már kezdődhet is a fotózás - de persze csak akkor, ha nem akarok tethered shootingot csinálni, mert akkor még egy notebookot is ki kell cipelnem, drótostól. Persze megoldás lenne, ha a TUPPLUR rolót felfúrnám a dolgozószobában a falra, de egyrészt a jelenlegi munkahelyem túl pici ehhez, másrészt a tulaj nem biztos, hogy nagyon örülne, ha felszerelnék a falra egy rolót.

Egy ideje már piszkált a dolog, hogy hogy tudnék ezen egyszerűsíteni, aztán múltkor beheveredtem az íróasztal alá kábeleket rendezgetni és azzal a lendülettel jött is a szikra: az íróasztal végébe kellene szerelnem a TUPPLURt megtartó konzolt és egy millió bajom egycsapásra megoldódna:

  • a roló mindig ott maradhat az állványon és sosem lesz útban - bármikor 2 másodperc alatt munkakész
  • a 160 centi széles munkaasztal alá simán befér a 100 cm-es darab, azaz nem is kell nagyon kompromisszumokat kötnöm, mert őrült sok helyem lesz
  • az asztal aljában és két oldalt mellette nyüzsögnek a konnektorok, így bárminek tápot adni egy mozdulat, anélkül, hogy a fotó elkészítése előtt és után drótokat kellene pakolásznom
  • az asztallap alja tökéletesen megtart majd egy fényvisszaverő lapot is a szép szórt fényhez, nem kell túl sokat mekkMesterkednem ahhoz, hogy még azt is felfüggesszem
  • mindkét computer karnyújtásnyira lesz a setuptól, így a tethering is pipa - ráadásul ott az asztalon az irgalmatlan méretű, kalibrált monitor, amitől nem létezik jobb megoldás arra, hogy pontosan lássam az elkészült kép részleteit
  • az állványok, lámpák, csipeszek, fényterelők és minden más szükséges bigyó ott van másfél méterre a gadget szekrényben
  • ha ügyes vagyok, akkor megoldom, hogy egyszerre fel legyen függesztve a fekete és a fehér vászon is

Ennyi endorfin után elég rövid út vezetett ide:

Az asztal alján két darab IKEA SIGNUM kábelrendező lakik, akiket nem szoktam nagyon szeretni, de most igencsak megörültem nekik, ugyanis így, hogy ott vannak, nem kell megfurkálnom az asztalt, elég ha olyan kampókat tervezek, amiket a SIGNUM megtart:

Az első próbálkozások ilyenek lettek élőben (először egy lengő horgot csináltam, aztán azt gondoltam, hogy jobb lesz, ha kicsit fixebben áll:

Végül a dupla horgos megoldás lett az optimális, ami egyszerre tartja a fehér és a fekete vásznat is:

A horgok belső átmérője 25 mm, szóval akár vastagabb rudat is felakaszthatsz rájuk. Ha kedved kaptál, a modelleket szedheted a youmagine.com-ról.

Péter Japánban

Azt már megírtam májusban, hogy Péter nekiindult Kagoshimától Wakkanaiig bejárni Japánt gyalog és erről menet közben posztol néhány csodálatos képet, amik mellett külön élményszámba mennek a kommentjei.

A mai utolsó fotó alapján Péter kb. félúton járhat:

Ha a Google Maps által felajánlott, gyaloglásra optimalizált utat járná be a maradékból, akkor még legalább 1250 km van neki hátra, ami alatt több, mint 11000 méter szintkülönbséget kell leküzdenie:

Nem tudom meddig tart még az út de egyfolytában ezerrel drukkolok neki és alig várom, hogy célba érjen, kipihenje magát, iderepüljenek Natival és megint legyen az, hogy sok jóból jó sokat™!

3D nyomtatás: mese a retractionről

Amikor az embergyerek 3D nyomtatót vesz és nekiáll azt kalibrálgatni, az egyik rákfene, amibe belefut, az a slicer szoftverekben "retraction" (=visszahúzás) néven emlegetett jószág.

Mi az a "retraction"?

A retraction arra jó, hogy amikor a nyomtató a nyomtatás során a hotendet a printerünk A-ból B-be úgy mozgatja, hogy közben nem kell a fejnek műanyagot lepakolnia, akkor az olvasztófejünkből valóban ne jöjjön az olvadt műanyag. Ha jön, akkor találkozunk szembe az oozing (=szivárgás) vagy stringing (~=szálasodás) buzzwordökkel - mindkettő ugyanazt jelenti. Én magyarul azt mondanám a jelenségre, hogy "szőrös modell" - ebből rögtön érteni fogod, miről beszélek:

Szóval stringing/oozing alatt azt értjük, amikor a fejből akkor is jön az olvadt nyersanyag, amikor a fejet A-ból B-be mozgatjuk anélkül, hogy anyagot tennénk le. Ha nem használunk retractiont, akkor "A" pontban az extuder megáll, a hotend elindul és elmegy "B" pontba, ahol az extuder újra elkezd anyagot nyomni a hotendbe. Amikor a hotend "A" pontban elindul, a nozzle végében levő olvadt anyag odaragadva az "A" ponthoz egy egyre vékonyodó "szőrt" húz a modellünkön.

A retraction minden hiedelemmel ellentétben nem fogja kirántani az olvadt nyersanyagot a nozzle belsejéből, hanem csak megszünteti az olvadékra ható nyomást, amit a felette levő még merev műanyagszál gyakorol rá.
A slicer szoftverekben a retraction három paraméterét tuningolhatjuk általában:

  • távolság (distance): hány mm-t húzódjon vissza a szilárd nyersanyag. Ez 1-5 mm közötti érték szokott lenni, bár nálam a Prusa i3 MK2 direkt extrudere már 0.8 mm-rel jól érzi magát.
  • sebesség (speed) : hány mm/s sebességgel történjen a visszarántás. Nem szabad se túl lassan, se túl gyorsan csinálni - én 35 mm/s értékre lőttem be.
  • emelési távolság (lift): retraction előtt mennyire emelkedjen el a fej a nyomtatási síktól. Ezt sem kell az egekbe tornászni, 1-2 layernyi emelés bőven elég. Nálam 0.5 mm-re van beállítva, ez 0.2 mm-es rétegeknél is kicsit több, mint 2 rétegnyi.

Kalibráljon filamentet temp towerrel Ön is!

Mielőtt a retraction beállításokat piszkálgatod, az adott nyersanyaghoz optimális hőmérsékletet érdemes belőni. Ehhez vagy azt játszuk, hogy egy viszonylag apró modellt különböző hőmérsékleteken kinyomtatunk egymás után, vagy megoldjuk az egészet egyben úgy, hogy nyomtatunk egy "temp towert". A temp tower egy olyan modell, ami Z blokkonként más hőmérséklettel készül, az adott célhőmérsékleteket a kinyomtatott modellen egy felirat jelzi és így szemmel könnyen megállapítható a nyersanyaghoz való optimális nyomtatási hőmérséklet:

Egy bárki által gyártott temp towert pusztán STL modellként letöltve persze nem vagy még kész, hiszen azt, hogy melyik réteg milyen hőmérsékleten készül el a slicer szoftvered fogja definiálni a nyomtatónak gyártott GCODE fileban. Miután a legszimpatikusabb temp tower modellt betöltöd a slicerbe, rá kell venni azt, hogy X rétegenként váltson hotend hőmérsékletet. Ezt persze megtehetjük kézzel is, de tegye fel a kezét az, aki látott már scriptet közelről és nem bízná ezt inkább valami automatára! Persze most megírhatnánk magunk is a GCODE-ba hőváltásokat injektáló scriptet - de minek, ha helyettünk megcsinálta ezt már más.

Szedjük le fablabnbg github oldaláról a tempinjector.py scriptet, töltsünk le vagy fabrikáljunk egy temp tower modellt, gyártassunk a kedvenc slicerünkkel GCODE-ot a temp tower STL fileunkból, majd injektáltassuk bele a hőváltásokat imígyen (ez egy Python script, úgyhogy egy Python interpreter persze nem árt alá :)):

tempinjector.py sourcefile.gcode targetfile.gcode STARTTEMP TEMP_INCREMENTS TEMP_STEPS_HEIGHT_MM BASE_HEIGHT_MM

A fenti paraméterek jelentése:

  • sourcefile.gcode: a forrás GCODE fileunk
  • targetfile.gcode: a cél GCODE fileunk
  • STARTTEMP: hány ℃-tól induljon a temp tornyunk gyártása
  • TEMP_INCREMENTS: hány ℃ értékkel változtassunk minden egyes lépésnél a hotend hőmérsékletén
  • TEMP_STEPS_HEIGHT_MM: hány mm magas egy elem a temp toronyban
  • BASE_HEIGHT_MM: hány mm magas a torony talpa

A tempinjector.py ezután legyártja az új GCODE-ot, amit már csak ki kell küldenünk a printernek.
A temp tower nyomtatása után azonnal látszani fog az adott anyaghoz való optimális hőmérséklet - szánSájn, tibiCsoki, wörldPísz!