Mac workflow: Markdown to MS Word .docx

Ma szembejött két állásajánlat is, amiben a fejvadász kikötötte, hogy az önéletrajzot és a cover lettert is csak Microsoft Word .docx formátumban hajlandóak elfogadni. Én az ilyesmit Markdownban tartom, a Word dokumentumoktól meg az Isten óvjon, úgyhogy a pandoc becenevű fegyverrel tüzeltem az ajánlatokra:

brew install pandoc
pandoc -o cv.docx -f markdown -t docx cv.md

A pandoc az a minden OS-re megírt svájci bicska, amit először kell körbenézni akkor, ha valaha arra lenne szükséged, hogy két különböző markup formáttum között konvertálj.

Update: ha ezen fellelkesültél volna és mondjuk innentől minden Markdown doksit is CLI-ből szeretnél PDF formátumúvá konvertálni, az sem lehetetlen. A pandoc ehhez a pdflatex binárist használja, ami a basictex csomagban lakik eltemetve, de mi kibányásszuk:

brew cask install basictex
ln -s /Library/TeX/texbin/pdflatex /usr/local/bin/pdflatex

Innentől látszik a pdflatex a pandocnak, már onthatjuk a README.pdf-eket:

pandoc -o README.pdf -f markdown README.md

3D nyomtatás: Tibor Prusa klónt venne, én meg elmondom, miért ne ezt

"GreatEscape" Tibor talált egy Prusa i3 klónt és megkért, hogy szedjem le róla a keresztvizet, amit itt teszek meg, hátha más is okul belőle.

TLDR: ne vedd meg.

Bővebben:

  • - a szokásos 200 mm-es kockánál valamivel kisebb a build volume (200x200x180 mm), bár ez nem igazán számít
  • - kitben érkezik úgy, hogy a drótok végére nincsenek felappilkálva a kithez mellékelt érvéghüvelyek
  • - az Y tengelyek csak be vannak pattintva a helyükre, de nem rögzíti őket semmi (legalább egy ziploc elférne)
  • - a keret és a tárgyasztalt cipelő váz is akrilból van fém helyett
  • - a Z irányú mozgatást végző NEMA 17 léptetőmorotokat elég nyeszlett elem fogja oda a vázhoz, ráadásul a lehetséges 4 pont helyett csak 3 helyen. Ugyanígy az Y motort is csak 3 csavar tartja.
  • - a leírásból nem derül ki, de a képek alapján úgy tűnik, hogy nincs fűtött tárgyasztal, csak maszkoló ragszalagos megoldás (ehhez képest elég csúnya dolog a specifikációban azt kijelenteni, hogy "Support materials: ABS, PLA"). Ha ez így van, akkor ez a legerősebb érv amellett, hogy ezt nem szabad megvenni (=legalább egy PEI sheetes üveglap beleférhetne, hogy ne kelljen a nyomorék masking tape-et folyton cserélgetni). BTW az assembly manualban már kapton tape van az asztalon, amit viszont sehol nem látok a későbbi összeszerelési fotókon alkatrészként, sem a letölthető csomagolási listában :)
  • - nincs auto bed leveling szenzor és a tárgyasztal 3 pont helyett 4 ponton van felfüggesztve, ami a Z kalibrálást egy rémálommá teszi. Ezt csak tovább fokozza az, hogy az asztalt tartó csavarok tekergetéséhez szerszámra van szükség.
  • - az LCD screen oda van hányva a printer mellé, holott elfért volna felfüggesztve a printer elején
  • - a hotend ismeretlen, noname darab, így nem tudjuk, milyen maximális hőmérsékletre képes. Az assembly manualból derül csak ki, hogy nem all metal, hanem még PFTE "peek" alapú belül (a la 1st gen Ultimaker), ami kisebb hőtűrésűvé teszi és egyben nagyobb hajlandóságot mutat a beragadásra
  • ? a specifikációból nem derül ki, így csak reménykedhetünk benne, hogy a nyomtatott alkatrészek ABS-ből készültek.
  • ? amennyiben a "Environmental requirements: 10-30 ℃" igaz (az akril váz miatt lehet ennek esélye), nem lehet a printert ABS nyomtatáshoz zárt kamrába rakni, mert a 100 ℃-os fűtött tárgyasztal 30 ℃ fölé fogja emelni a dobozban a környezeti hőmérsékletet.
  • - a kocsin levő komponensek (hotend, termisztor, stepper motor, ventillátor) drótjai elég furán a léptetőmotor tetején vannak összekötegelve, ami a melegedő motor miatt nem túl szerencsés.
  • ? a trapézorsók nem érnek fel a Z tengelyeket tartó felső elemig és nincs Z max endstop sem - lehet, hogy szoftveres Z max van beállítva, de mindenesetre ez is elég fura (különösen, hogy a felső tartóelemen ott a furat a leadscrew-k számára és az assembly manualban szereplő képeken még végigérnek a trapézorsók).
  • - elég suta dolog rápakolni a tárgyasztalra 3 printelt modellt úgy, hogy az elöl hagyott hajó jobb hátsó sarka jól láthatóan felkunkorodott a nyomtátás közben :S Ugyanígy a nyomtatott alkatrészekről készült fotónál is leszedhették volna az X kocsi léptetőmotort tartó részéről azt a sorját.
  • - az extruder elég macerásan szétszedhető, így egy műanyagszál bedarálás után nem lesz túl egyszerű a takarítása.
  • - az user manual elég szedett-vedett, csak egyetlen példa kiragadva: 16. oldal, középső és alsó fotók, a hotend összeállítása: a középső képen az alkatrészek, alatta 3 képen 3 irányból a készre szerelt extruder + hotend. Sehol egy szó arról, hogy hogy rögzül a fűtőelem, a termisztor: ragasztani kell-e vagy csavarozni; ha ragasztani, akkor mivel; ha csavarozni, akkor mennyire húzd meg a csavarokat anélkül, hogy kárt tennél a komponensekben...
  • - a control panel szerelési leírásában ~200x200 pixel felbontású mosott képeken "figyelhetünk meg" egy-egy alkatrészt
  • + hogy valami jót is mondjak: a trapézorsók kuplung nélkül, fixen a léptetőmotorba vannak építve
  • + kétféle átmérőjű nyersanyagot tud használni - jó dolog, de úgyis a vékonyabbat veszed majd mindig

Orosz Péter Japánban gyalogol, te meg nézheted!

Péter a barátom. Mindig mosolygós, magas figura, hozzám képest nagy lobonc hajjal és elképesztő tudással bármiről, ami csak egy kicsit is érdekelte valaha. Nagyon szeretem olvasni a bármit, amit leír, akár magyarul, akár angolul teszi. Persze együtt lenni vele még sokkal jobban szeretek, de most épp jó sok víz választ el tőle - azaz nem is olyan sok, mintha ő otthon lenne - Péter ugyanis jelenleg Japánban van.
Fogalmam nincs, hogy találtam meg instán a roadsfromsata usert, de mindenesetre nagyon megörültem neki. Péter ott ezt írja felvezetésnek:

Retracing the 40-year-old footsteps of Alan Booth, author of “The Roads to Sata”, who walked the length of Japan in 1977. kzamm.com

Azaz:

Végigmegyek Alan Booth, az "Út Sata-ba" szerzőjének 40 éves nyomán, aki átgyalogolt Japánon 1977-ben.

És Péter tolja neki, de még hogy! Az instagramhoz képest szokatlanul hosszú, Pétertől megszokott választékosságú angol kommentekkel. Nyelvleckének sem utolsó, ha meg szereted az utinaplókat és/vagy Péter stílusát, akkor egyenesen kötelező!

Nem tudom, hogy ez a post eljut-e hozzá, de én itt a nagy víz lentebbi oldalán ezerrel drukkolok neki!

3D nyomtatás: Prusa i3 MK2 XP

Prusa i3 MK2

2016 december 28-án érkeztek meg a cuccaink. Ebből a kupacból:

bágeroltam ki ezt:

Build

A kithez - valószínűleg azért, mert még a lengyel címre rendeltem meg - cseh összeszerelési útmutatót csomagoltak, de ez nem okozott különösebb problémát, mert az up-to-date kézikönyv elérhető online változatban sokféle nyelven.
A printer építése gyorsan ment. Sokat segített, hogy minden imbuszfejhez volt normális imbusz csavarhúzóm. Csak a Rambo boardon tévesztettem el egy-egy vezetéket, és az apró zip tie-ok meg a lapát kezem összeférhetetlensége miatt szentségeltem itt-ott.

Erről a nyomtatóról rengetegen beszéltek már szuperlatívuszokban. Én most ezt kihagynám - következzen inkább pár dolog, amit furcsának találtam:

  • A lineáris csapágyakat műanyag gyorskötözővel kell felfogatni a tárgyasztalt cipelő vázra. Ha ABS-t nyomtatok, az asztal sokáig lesz 100 ℃-os, ami azért egész biztosan meg fogja viselni az amúgy nagyon tartós nylon rögzítéseket.
  • A hotend-tárgyasztal kalibrációhoz (=auto bed leveling) használt proximity szenzort két vékony, mezei M8-as anya rögzíti a kocsihoz, plusz a gyártó azt javasolja, hogy Loctite 432-es csavarrögzítővel fixáld, miután a kalibrációs folyamat végén meggyőződtél arról, hogy a szenzor a megfelelő pozícióban van. Én nem szívesen ragasztok össze semmit, ha nem muszáj - jobban esett volna, ha egy oldható, ám mégis a kocsi mozgása miatt fellépő rezgéseknek ellenálló módon oldják meg a PINDA szenzor rögzítését.
  • Az X és Y irányú mozgatásért felelős GT2 szíjak megfelelő felfeszítése sem túl egyszerű játék, különösen egy ogre kezű embernek :)
  • Az extrudert nem egy mozdulat szétszedni, két apró fejű imbuszcsavart kell kézzel kitekerni (mint az állatok) ahelyett, hogy valami egy mozdulattal nyitható-zárható mechanika tenné ezt lehetővé (lásd Wade extruderek, Ultimaker*, E3D Titan...) Azért az extruder bal oldalán maradt egy nyílás, ami a daráló hobbed bolt pucolására terveztek, csak nem túl kényelmes.
  • A printer a függőlegesen álló alu váz szélein, illetve négy műanyag lábon áll, mindenféle zajcsillapítás nélkül, holott kb. egy üveggolyóért veszel bárhol pár öntapadós puha korongot, amiket a talpakra ragasztva már a kezdetektől fogva elnyelnének egy jó adag zajt, amit a rángatódzó mechanika idéz elő. Vibráció csillapításhoz a gyártó letölthetővé tett (azaz a kitben nem mellékelt) nyomtatható rezgéscsillapító lábakat.
  • A kocsitól a vezetékeket egy darab nylon filament és egy, a drótokat összefogó műanyag spirál vezeti az elektronikához. Szebb / elegánsabb és kényelmesebb lenne, ha ezek egy erre kitalált kábelvezetőben (cable chain) feküdnének.
  • Az elektronika és a tápegység is a printer függőleges alu vázához van rögzítve, ami némiképp megnehezíti a nyomtató későbbi bedobozolását (=ABS-t nyomtatni zárt kamra nélkül nagyjából lehetetlen). Szerencsére a tápegység drótjai elég hosszúak ahhoz, hogy azt le lehessen választani és egy boxon kívül elhelyezni.

A fent leírtak egy részét azóta valószínűleg többen reklamálhatták, mert a gyártó kiadott egy "MK2S" nevű upgrade-et. Ebben az Y csapágyak rögzítését acélra cserélik, az XY tengelyeket simábbra, a csapágyakat csendesebbekre váltják, a proximity szenzor rögzítéséhez új, csavarragasztó mentes felfogatást terveztek, a kocsiból elvezetett kábelekhez a drótok korai elfáradását megakadályozó elemeket gyártottak és az elektronika vázhoz való rögzítésén is alakítottak egy picit.

Kalibráció

Miután egyben van a printer, nyomtatás előtt még jön a kalibráció, amihez a nyomtató menüjében kell a megfelelő pontot elindítani. A kalibrálás mindhárom tengelyt érinti (=mert ugye az sem mindegy, hogy az XY tengelyeket korrektül, egymásra merőlegesen raktad-e össze), de én most csak a Z iránnyal foglalkoznék tüzetesebben.

Az FFF alapú 3D nyomtatásnál a legkritikusabb rész az, amikor a printer az első réteget teszi le a tárgyasztalra. Mivel minden más réteg erre az elsőre épül, ezért ennek az első rétegnek a lehető legprecízebbnek kell lennie, azaz a lehető legegyenletesebben kell a tárgyasztalra kerülnie. Ehhez pedig az kell, hogy a nozzle által bejárt sík pontosan párhuzamos legyen a tárgyasztal síkjával, illetve a nozzle az első réteg lerakásakor megfelelő távolságra legyen az asztaltól.
A kalibrációt elvégezhetnénk kézzel is úgy, hogy a tárgyasztal felfüggesztési pontjainak magasságán állítgatunk manuálisan (mint az állatok), de minek, ha van erre elektromos megoldás! Prusáék ráadásul 9 pontos mesh bed levelinget ígérnek, ami egyenesen fantasztikusan hangzik - de tényleg az?
A 9 pontos automata mesh bed leveling lényege, hogy a printer a tárgyasztal 9 pontján (a sarkokon, az élek közepén és középen) megméri a PINDA szenzor és az aszal közti távolságot, aztán kiszámol a pontok közé még pontonként 2 interpolált értéket és ezt a félig mért félig kalkulált 7x7-es mátrixot használja fel arra, hogy egy réteg nyomtatása során a kocsit a mért offseteknek megfelelő mértékben emelje/eressze le ahhoz, hogy a fej mindig ugyanolyan távolságra legyen a tárgyasztaltól, azaz biztosan vele egy síkban közlekedjen.
Persze a proximity szenzor magasabban ül, mint a nozzle - ezt a "Z offset"-nek nevezett értéket nekünk kell konfiurálnunk. Ez úgy megy, hogy PLA-ból nyomtatunk egy 1 layer (=0.2 mm) vastag mintát és a nyomtatás során a printer menüjében a "Live Adjust Z Offset" menüpontban állítunk kézzel ezen az értéken addig, amíg a rétegünket láthatóan jól pakolja le a fej az asztalra. Ez a kézzel beállított Z Offset érték aztán EEPROM-ba íródik, azaz a printer megjegyzi, így csak egyszer kell megcsinálnunk a mókát.
A Z offset kalibrációhoz két okból érdemes (lehetőleg fehér, vagy világos színű) PLA-t használni:

  • egyrészt a PLA nagyon részletgazdag nyomatot ad, így precízen látni a lerakott rétegen, hogy az megfelelő magasságban nyomtatódik-e
  • másrészt a PLA-hoz 190-210 ℃-os hotend és 50-60 ℃-os tárgyasztal elég, amit gyorsan elérünk - és ami ettől is fontosabb: a meleg asztal nem befolyásolja a PINDA szenzor mérési eredményeit

Hogy mi van? A melegedő tárgyasztal befolyásolná a proximity szenzor által mért értékeket? Bizonyám, de még mennyire! Ez a tesztekből és a kézikönyvekből valahogy kimaradt, márpedig >4 hónapnyi nyomtatás után bizton állíthatom, hogy ABS nyomtatása esetén az automatikus mesh bed leveling csak akkor ad vissza használható értéket, ha

  • a printer szobahőmérsékletű volt a nyomtatás indításakor
  • a kocsi legalább 80 mm magasan, az asztal valamelyik sarkában parkolt, amíg a tárgyasztal előmelegedett

Ha ezek bármelyike elmarad, a PINDA szenzort befolyásolja a maradék / frissen keletkező hő és bizony szart ér az automata kalibráció: az első rétegünket akár 1 mm-rel magasabban kezdi lerakni a printer. Persze ettől még PLA-t vagy PETG-t tökéletesen nyomtathatunk, de ha ABS-re fájna a fogunk, akkor az csak napi 1-2 alkalommal fog menni, mivel csak közvetlenül "hidegindítás" után nem hibázik a rendszer. Sajnos ez nekem édeskevés: mikor iterálod az egyes prototípusokat, akkor egyszerűen nincs fél napnyi idő a szünetekre.

Mikor felfedeztem a problémát, írtam pár 3Dprint vloggernek, de sajna senkitől nem jött semmiféle válasz. Aztán rákérdeztem a printer tervezőjére, hogy vajon ő is úgy látja-e, hogy a zárt kamra miatti hőmérsékletnövekedés befolyásolhatja a PINDA szenzor mérési eredményeit:

Ezek után nekiálltam olyan bed leveling szenzor megoldást keresni, amit nem befolyásol a hőmérséklet. Most ott tartok, hogy az alábbi különböző opciók adódnak:

  • Megvárom, amíg az i3MK2 firmware fejlesztői kijönnek a PINDA szenzor temperature tuning implementációval, ami remélhetőleg megszabadít a problémától. Szerencsére erre utaló jelek már látszanak a firmware forrásában a githubon.
  • Kipróbálom az ausztrál Aus3D által gyártott, infra alapú IR Z Probe szenzort, ami optikai úton mér és a jelenlegi, 1.4-es verziója épp az E3D v6 hotend ventillátor felfüggesztéséhez van optimalizálva (a Prusa i3 MK2 is E3D hotendet használ).
    Az IR Z Probe nem túl érzékeny a tárgyasztal felületére - én egy 0.8 mm vastag PEI réteggel borított alumínium tárgyasztallal fogom tesztelni.
  • Futok egy kört a Kossel delta printereken használt, a tárgyasztal alá épített, nyomásérzékeny FSR (=Force Sensing Resistor) szenzorokkal.
    Mivel ez tisztán mechanikai módszer (=a nozzle "nyomja meg" a szenzort), ezért itt nagyon fontos, hogy a nozzle végén nem maradhat műanyag olvadék, mert az ugyanúgy elrontaná a mérést.
  • Rendelek egy tisztán mechanikus BLTouch szenzort, aminek mindegy a tárgyasztal felülete és nem befolyásolja a nozzle végén maradt szennyeződés sem.

Tuning

Amióta ránőtt ez a "3dprint" réteg a szememre, rengeteg eszközön tudtam egy-egy magam által tervezett modellel javítani - miért pont a printer lenne kivétel? Józsi (=így hívom a narancssárga szörnyeteget az alkotója, Josef Prusa után) az alábbi extrákat kapta:

  • Bekerült egy zárt házba. A ház igaziból inkább egy torony, ami 3 darab egymásra épített IKEA LACK asztalból készült:

    • A legalsó asztal lényegében egy polc, amin a printer karbantartásához használt köcölékek laknak.
    • A középső asztal alján két kalapsínre van felfogatva a nyomtató tápegysége, egy elosztó, a távoli eléréshez használt Octoprint servert futtató Raspberry Pi (BTW azt tudtad-e, hogy az ingyenes Octoprintet Gina Häußge fejleszti?), illetve az elején lakik a printer user interfésze.
    • A felső asztal egy 3 mm-es akril lapokkal zárt doboz, az elején két zsanéron lógó, levehető akril lappal. A doboz tetején van pár csík hidegfehér LED, illetve a tetején középen egy bevezető nyílás a filamentnek. A felső asztal kapott 50 mm magasítást.
      A felső "doboz" egyben leemelhető, csak egy Wago picoMAX csatlakozót kell oldani előtte (=ez viszi a 12 V-ot a LEDeknek).
      A felső doboz tetején egy IKEA SAMLA doboz alatt lakik a filament, mellette pedig egy fotósok által használt Fotolux nedvességelnyelő, amit hálózati tápra dugva nagyon gyorsan lehet páramentesíteni.
  • A printer egy darab padlószőnyegre pakolt, 40x400x400 mm-es kerti beton járólapon áll. Ez a darab beton már önmagában óriásit csillapított a nyomtató zaján, az alatta levő padlószőnyeggel együtt pedig olyan csendessé tették a gépet, hogy aludni lehet mellette.
  • A printer kamrájába beraktam egy elemes IKEA KLOCKIS hőmérőt, ami az ABS nyomtatásakor keletkező 40-45 ℃ belső hőmérsékletet még röhögve bírja.

Szummárium

A Prusa i3MK2S mindent egybevetve jó cucc - ár/teljesítmény viszonylatban semmi nem veri meg ma szerintem. Megbízhatóan nyomtat, könnyen karbantartható, az "S" verzió megjelenésével pedig igazán strapabíró is lett. Ha a menetes szárból épített Y mechanikával nem lennél kibékülve, akkor könnyedén átalakíthatod akár olyan 40 mm-es T-slot rudakból épített atomstabil vázúra, mint amilyen mondjuk a cseh RebeliX. Reméljük a zárt kamra / ABS / PINDA szenzor mizéria is megoldódik hamarosan és akkor onnantól kompromisszumok nélkül lehet ajánlani azoknak is, akik ABS-ből szeretnének nyomtatni.

3D nyomtatás: “Great Escape” Tibor locsol

Tibi fél collos csepegtetőcsövet etetne fél collos Aliexpresszes mágnesszeleppel, ehhez szültük az alábbi ingyendugót:

Belül így néz ki (a menet az öntözéstechnikában használt standard 1/2" BSP):

Nem egy rocket science, viszont nagyon hasznos, ha csillió zónát akarsz vezérelni az olcsó kínai mágnesszelepekkel és pont van otthon 3D printer is. A modellt szokás szerint viheted a youmagine.com-ról.

AussieLand: így is lehet

Jó ideje küzdök azzal, hogy kellően megbízható szenzort találjak a 3D printerhez. Norek a minap ajánlott egy ausztrál gyártású, infra alapú távolságmérő kütyüt, amit egy ausztrál csapat gyárt és a felfüggesztését ráadásul az E3D hotendek 30 mm-es ventillátor furataihoz igazították.
Írtam Roli barátomnak rögtön a friss szenzorról és a levélben kérdeztem tőle, hogy rendeljek-e neki is egy példányt játszani, hátha ez fog beválni és nem a mechanikán majd jóval több módosítást igénylő FSR megoldás. (Ha mindezt nem érted, semmi baj, majd helyreteszem egy posztban ezeket hamarosan, most nem ez a lényeg.)

Roli válasza picit csúszva jött meg, így én időközben rendeltem egy IR Z szenzort. Nagy katasztrófa nincs, hisz bármikor rendelhetek újabbat, mindössze a postaköltség rakódik rá az új megrendelésre még egyszer feleslegesen.

Roli válaszát olvasva ránéztem az Aus3D megrendelésre és az még "processing" státuszban volt, így gondoltam gyorsan rákérdezek a webshopra, hogy módosítható-e még a megrendelés. Chris Barr válasza fél nap késéssel érkezett meg - az egész poszt csak azért született, hogy ezt megmutathassam nektek:

Hi Gabor,

My apologies for the late reply.

Your order has been packed up and lodged with Australia Post, and unfortunately we're not able to add the extra IR Z probe at this stage.

I'd be happy to offer free parcel post shipping on a second order, as a thank you to you and your friend for your business - so the overall cost to you both would be the same, but you'd probably be waiting an extra day for the second package to arrive.

If that sounds good, just place an order through the website using standard shipping and let me know - I will then refund the shipping charges.

Sorry again that we weren't able to combine the packages - please let me know if there's anything else I can do for you!

Regards,

-Chris Barr
Aus3D Printer Suppliers

Magyarul mindez kb. így hangzik:

Szia Gábor,

Elnézést a késői válaszért.

A megrendelésed már az Ausztrál Postánál van, így sajnos nem tudjuk az extra IR Z szenzort hozzáadni a küldeményhez.

Örömmel ajánlom fel, hogy a következő rendelésed ingyen postázzuk megköszönve, hogy a barátoddal minket választottatok - így a teljes költség ugyanannyi marad, csak egy plusz napot kell várnotok a második rendelés megérkeztére.

Ha ez megfelel nektek, csak add le az újabb rendelést standard postázással és tudasd velem, én pedig visszatérítem a postaköltséget.

Még egyszer elnézést, hogy már nem tudtuk egyben küldeni a két rendelést és tudasd velem, ha bármi másban segíthetek!

Üdvözlettel,

-Chris Barr
Aus3D Printer Suppliers

Nos, Chris nyert egy stabil vevőt. Innentől bármi #3dprint alkatrészigényem lenne, senki máshoz nem fordulok és mindenkit hozzájuk irányítok IR Z probe ügyben, sőt, meg fogom nézni a saját RUMBA+ tuningolt vezérlésüket csakúgy, mint a stepper driverek kihagyását kompenzálni próbáló closed loop control megoldásukat is.

Így kell ezt csinálni, emelem kalapom!

3D nyomtatás: Roli prezentál

Roli barátommal együtt agyalunk a CL3D-nek keresztelt printeren. A ~15700 km távolság picit lassított a folyamaton, de azért egyáltalán nem adjuk fel!-) Ő már itt tart:

Nagyon sok még a nyitott kérdés: különösen a komplett Z mechanika egy nagy talány, elsősorban azért, mert egyszerűen nem vagyunk megelégedve az eddig elképzelt auto bed leveling megoldásokkal. Szerencsére látszik már a fény az alagút végén - de ez egy majd másik poszt témája lesz valamikor :)

Szóval Rolit felkérték, hogy adjon elő 3D nyomtatás témában Baján. A tőle megszokott maximalista módon csinált ehhez egy átfogó ám nagyon pörgős prezenrációt - ezt szeretném most megmutatni nektek az ő hozzájárulásával: