3D nyomtatás: printer ajánló – Kodama3D Obsidian

TLDR: vegyél egy ilyet!

Bővebben:

Az Ausztrál AEST időzóna szerint ma reggel 2:30-kor elstartolt az additív gyártás egyik atyjának tekintett Hideo Kodamáról elnevezett Kodama3D cég Obsidian nevű printere Kickstarteren:

Obsidian 3D Printer - Kickstarter Video from Kodama, Inc. on Vimeo.

Az első preview videók alapján úgy tűnt, hogy a printer XY síkok mentén a coreXY elv alapján mozog, azonban a kampányoldalon látható képek alapján ő is hagyományos Cartesian modell lesz (a specifikációk között még most is a coreXY technikára használt másik kifejezés, a H-Bot szerepel, de ezen az animáción már Cartesian mechanika van).

Az Obsidianról prototípus fázisban lévén még csak marketing anyag (és pár nem sokat mondó preview videó) fellelhető, de ezekből kb. a következő pro/con lista áll össze a teljes kiépítésű változatról:

Pro:

  • relatíve könnyű és nagyon picike: 5.5 kg, 270x290x310 mm → simán lehet belőle mindenhova cipelős printer
  • összeszerelt gép, plug&play → nem kell neked küzdeni az építéssel és a gyár nem fog rosszul konfigurálni semmit
  • kellően merev, alumínium váz → stabil kis ördög lesz
  • csak a két oldalát és a tetejét kell majd bedobozolni, hogy ABS-t vagy PETG-t nyomtathass vele hatékonyan
  • mindenféle 3rdparty nyersanyagot eszik, nem kötnek saját gyártású műanyaghoz
  • fűtött tárgyasztal → megy majd neki az ABS és a PETG is (bár ehhez majd kamrát kell építeni neki)
  • mágnesesen rögzített, kivehető tárgyasztal → az egyik legjobb dolog, amikor egy rugóacél lap az asztal amit könnyen kivehetsz a printerből és egy hajlítással jönnek le a kész modellek, ezért nem kell megélezett spaknival szarakodva a kezedbe vágni, míg próbálod lefeszegetni a műanyagot!
  • 50 μm minimum rétegvastagság → bár ez időigényes lesz, de cserébe eltünteti majd a látható vízszintes rétegeket (BTW én 200 μm alá ritkán megyek)
  • áramszünet után folytatható nyomtatás → ezt ma elég kevés eszköz tudja
  • későbbiekben várható Wolframból készült olvasztófej a fejet jobban igénybevevő nyersanyagokhoz
  • integrált 170°-os látószögű kamera 1600x1200 px-es CMOS szenzorral, 360/720p videó felbontással → látod távolról is, hogy mi történik és gyárthatod ezerrel a timelapse videókat
  • standard GCODE készletet használ és Marlin alapú firmware fut benne → menni fog a kedvenc slicer szoftvereddel (Cura, Simplify3D, Slic3r, ...)
  • USB-ről, SD kártyáról és WiFi-n keresztül is nyomtat → ha nem elég a saját remote control szoftvere, ott lesz az Octoprint
  • mobil alkalmazással monitorozni és vezérelni is lehet
  • integrált touch screenes Android UI, amit egy 4 magos ARM hajt, 2 GB RAM-mal a háta mögött → a prototípus verziót tesztelők már most el vannak ragadtatva a felület egyszerűségétől
  • csini → van akinek ez is szempont ;)
  • a 250 USD ár fantasztikusan alacsony → a csak PLA-t tudó, akrilvázas Ultimaker 2 Go ma ~1340 USD...

Con:

  • 250 ℃ max.hotend hőmérséklet kizárja pár egzotikus anyag (pl. Nylon) használatát (bár a Nylont kifejezetten említik a heated bed support alatt, mint támogatott nyersanyag)
  • 120 mm élhosszúságú build volume kocka picit szűkösnek tűnik, bár én ~5 év 3D nyomtatás őrülettel a hátam mögött azt mondom, hogy az esetek >85%-ban elég volt az ekkora térfogat is
  • a kampányvideó alapján úgy tűnik, hogy bovdenes extruder megoldást alkalmaztak, amivel kicsit macerásabb a flexibilis nyersanyagokból történő nyomtatás (=az anyagnak több helye van mocorogni az őt továbbító tefloncsőben, mintha az extruder direkt az olvasztófejbe tolná be azt). Ezzel együtt ezen a fotón egy jól megtermett hotend doboz látszik, amiből még az is kisülhet, hogy abban bujkál a direkt extruder.
  • nem beszélnek róla, így valószínűleg nincs automatikus tárgyasztal kalibráció, viszont legalább 3 rugós csavarral lehet az asztalt szintezni

A cég egyszer már végigcsinált egy sikeres 3D printer crowdfunding kampányt. Akkor egy fantasztikus all metal gépet raktak össze, aminek az X, Y és Z irányú mozgását is trapézorsók oldották meg - ettől a printer kicsit lassú lett, viszont a pozícionálás elképesztően pontossá vált:

Trinus 3D Printer on KICKSTARTER from Kodama, Inc. on Vimeo.

Szummárium

Az Obsidian jó kis kompakt printernek ígérkezik, fantasztikus áron. A gyártó nem most kezdi: a Trinust az egész világon forgalmazzák, 5 földrészen van raktárbázisuk. Első, de akár második printernek is tökéletes eszköz lehet, I'm in :)

3D nyomtatás: filament gondok

Lajos filamenttel küzd (BTW ha nem olvasod még a @tudom_anyos Twitter feedet, itt az idő, hogy követni kezdd!):

Hali! Kis segítségre lenne szükségem.
Tegnap volt egy kis baleset :) A kínai filament rosszul volt feltekerve, ezért megakadt és elpattant. Letekertem, és egy helyen el volt törve, ezzel érdemes valamit kezdeni? Az új fialmenteket érdemes áttekercselni? Ugyanitt kérdés, mennyire nem szeretik a párát? Mert olvastam, hogy pattogni fog a filament extrudálásnál ha párás, és rossz minőségű lesz a végeredmény... Érdemes ilyet beledobni a tároló dobozokba?
Előre is köszi :)

Szakadt filament újraragasztása

Az ehhez való keresőkifejezés a "filament joiner". Pár éve volt erre egy sikeres crowdfuncing kampány, de DIY megoldás is akad bőven.
Arra kell figyelni, hogy az illesztésnél ne keletkezzen pukli, mert az megakadhat akár a bovdenben, akár az extruderben, akár a hotendben.

Miért ne tekercselj újra?

A PLA sűrűsége 1.25 g/cm³, az ABS-é pedig 1.04 g/cm³, azaz egy kg-os tekercs PLA-ból ~330 m, ABS-ből pedig ~ 400 m hosszú. Az átlag kg-os tekercsdob 75 mm belső és 200 mm külső átmérőjű, amin egy kg nyersanyag közel 1000 fordulatnyi tekerést jelent. A tekercsben csak akkor nem lesz gubanc, ha a műanyagszálat egy mechanika fekteti le precízen, szorosan, egymás mellé, oda-vissza. Ezt kézzel megcsinálni nagyjából a rémálom kategória, különösen akkor, ha még hozzávesszük a gyártáskor egyszer már feltekert vékony műanyagszálban levő feszültséget, ami szereti tekerés közben tovább gumbancolni az egész miskulanciát, Been there, done that :)

A rosszul feltekert filament sajna nem egyedi eset és tényleg rohadt bosszantó tud lenni egy több órás print közepén/végén, hogy a gubanc miatt áll le az egész print. Én az egész spool áttekerése helyett inkább azt javasolnám, hogy a hibás tekercset tedd el kisebb printekre, majd vásárolj nyersanyagot kis árkülönbözetért cserébe jobb minőségben, jobb beszállítótól. BTW amikor nem felejtem el, a kevés filamentet igénylő designek mellé odabiggyesztem a #leftover_filament tag-et youmagine-en, így gyorsan találok olyan apróságot, amit a maradék anyagdarabokból lehet elkészíteni és van is értelme ;)

Ami nekem nagyon bevált mind ár, mind minőség tekintetében, az az eSun3D nyersanyagja, ami itt az ozziknál 5kHUF/kg áron beszerezhető:

  • az eddig próbált PLA+ és ABS+ messze a legjobb nyersanyag, amit valaha használtam
  • átlátszó dobokra tekercselik
  • minden spool vákumzártan érkezik, kis szilikagéllel a spool közepén, azonosító matricával a tekercsen
  • a PLA+ filamentjük FDA Food Safe minősítésű

Kell-e a párától védeni a nyersanyagot?

TLDR: igen. Bővebben: a levegő párájából az állás során a műanyagszálak szép lassan nedvességet vesznek fel (aBszorbeálják vagy aDszorbeálják, sose tudtam, mikor melyik a helyes... az biztos, hogy az aktív szén aDszorbeál, de ne kalandozzunk ennyire el :)) és az bennük marad nyomtatásig. A filamentben levő folyadék aztán a forró hotendben alakul gőzzé és műanyag helyett ez távozik az olvasztófejből, ami pedig anyaghiányossá teszi a nyomatunkat. Ennek megelőzésére csomagolják vákumzártan a picit is gondos filamentgyártók a termékeiket, de persze onnantól, hogy felbontottad, a te dolgod lesz az, hogy óvd a levegő nedvességétől a nyersanyagod.

Tom azt javasolja, építsünk magunknak egy dobozt, aminek az aljába beöntünk egy kisebb zsáknyi szilikagélt és abban tartsuk a tekercseket - mi több, abból menjen a print direktben:

Ha a Tom által javasolt szilikagélt nem találod otthon, akkor egy extrább, szilikagél alapú macskaalom is megteszi. Ha a szilikagél telítődött vízzel, akkor egyszerűen csak süsd ki egy 150 ℃-s sütőben.
Érdemes olyan típust választani, amelyik színváltozással jelzi a benne megkötött nedvesség mennyiségét. Én egy fotósok által használt, Fotolux Langwei Silica Gel moisture absorber fedőnevű jószágot használok, ami ugyan csak ~200 g hatóanyagot tartalmaz, viszont nagy előnye, hogy elég egy áram alatt levő borotvazsinórt beledugni egy órára ahhoz, hogy távozzon belőle a megkötött nedvesség. Ugyanilyen jól működik a szintén fotósok által használt szilikagél doboz, amit 5 perces mikrózással lehet reaktiválni.

Szumma szummárum, a nyersanyagnak jót tesz, ha kicsit törődsz azzal, hogy elvonod mellőle a párát.

AussieLand: az EasiYo sztori

Elég sok joghurtot eszünk meg reggelire és desszertnek is. Nagy örömmel találtam rá ~fél évvel ezetőtt a helyi boltban az EasiYo nevű cuccra:

Az EasiYo nem dehidratált joghurt, hanem inkább tejpor és kultúra keveréke, ami egy légmentesen lezárt fémzacskóban várja, hogy vizet adj hozzá, összerázás után meleg fürdőbe állítsd egy fél napra és utána lehűtsd majd megedd. A tasakolt joghurtok jó sokáig eltarthatók, a termosz mellé vehetsz extra erjesztőedényeket, szóval süt-főz-mosogat deluxe az élmény. A cég jó sokféle variánst gyárt, én a fenti fotón épp nem látható, ám nagyonis létező kókuszreszelékkel dúsított görög joghurtjukra vagyok leginkább rákattanva.

Teljes volt a boldogság pár nappal ezelőttig, amikor egy este a friss joghurtot a termoszából kibányászva konstatáltam, hogy a kultúra nem indította be a cuccot, ezért a szokásos krémes joghurt helyett még mindig csak egy tejes lötty ázott a joghurtgyártó edényben. Pár napig bántott a dolog, aztán csak nem hagyott nyugodni a belül szunnyadó kolbásztöltő üzemmérnök és írtam egy levelet az ügyfélszolgálatuknak, amiben nagyjából az állt, hogy jó sok joghurtjukat megettem már, de ez a szám eggyel nagyobb is lehetne, ha nem pusztult volna meg az aktuális tasak, aminek sajna nem raktam el a gyártási kódját, de ha hisztek a lojális ügyfeleteknek, akkor légyszi küldjetek egy másik kókuszos tasakot, mert én azt nagyon szeretem és a medve szívemnek fáj a veszteség.

Pár órával később az alábbi válasz érkezett Maggie-től:

Hi Gabor,

Thank you for contacting us regarding your non sets. I am so sorry to hear that you have experienced this problem and do want to reassure you that all our products are stringently tested before leaving our factory. Unfortunately we will be unable to retest this yogurt as we do not have any details.

Please do not be offended as I really appreciate you have been making our yogurt for a long time, however:

Always mix the yogurt powder first and THEN boil your water and while at boiling point pour into your Yogurt Maker to the very top of the insert and THEN place the jar inside and leave to set as described below.

…When the weather is cold we do suggest that you first mix the yogurt powder with tepid water (just so the chill is taken off the cold tap water and it is not too warm or hot. Then when once mixed, then boil your water and pour this to the top of the red baffle only in the 1kg Maker and leave to set a little longer than you would normally leave it to set.

…If your weather is extremely hot I would like to suggest that:
if using cold tap water (not chilled water from the fridge) for mixing the yogurt powder with and it feels warm then just run a few seconds until it cools
Put your drinking water in the fridge for ½ an hour only (no more BUT do not use chilled water from the fridge) and use this to mix the yogurt powder with.

The yogurt may take a little longer than you normally leave it to set. If the yogurt hasn’t set in the required time please do not stir or shake the mix, just place the jar straight back into the same water inside the Maker and leave longer until set (but no longer than 24 hours as per instructions). Do not add more boiling water to the Maker I usually leave mine to set 12-14 hours and sometimes it may take a further 4-6 hours .

EasiYo is not a dehydrated form of yogurt rather a combination of high quality milk powder and the cultures needed to ferment milk and turn it into yogurt. Therefore the water and weather temperatures as well as the time left in the EasiYo Maker can play a big part in the fermenting process. This is also why you may notice setting variances between the hot summer months and the colder winter months

I hope this will be of assistance to you and should you have any further queries please do not hesitate to contact me.

I have arranged to send you some replacements and do hope you enjoy these. Please let me know.

I look forward to hearing from you and hope you have a wonderful day. Cheers Maggie

Maggie lényegében annyit írt, hogy sajnálja, hogy erroros tasakot kaptam, ők szigorúan tesztelnek és újra is tesztelnék az adott batch-et, ha tudtam volna gyártási kódot adni. Ezzel együtt kaptam egy szép, hosszú, részletes HOWTO-t, amit ha betartok, akkor nem fog megmurdelni a termék, továbbá intézett nekem némi pótlást is, amit az előbb dobott be a postás bácsi:

Egy tasak helyett kettőt küldött Maggie és mellépakolt egy plusz edényt is, így már két litert gyárthatok egyszerre :)

Szummárium: maradok lojális EasiYo vásárló, thanks Maggie!-)

Mac workflow: Markdown to MS Word .docx

Ma szembejött két állásajánlat is, amiben a fejvadász kikötötte, hogy az önéletrajzot és a cover lettert is csak Microsoft Word .docx formátumban hajlandóak elfogadni. Én az ilyesmit Markdownban tartom, a Word dokumentumoktól meg az Isten óvjon, úgyhogy a pandoc becenevű fegyverrel tüzeltem az ajánlatokra:

brew install pandoc
pandoc -o cv.docx -f markdown -t docx cv.md

A pandoc az a minden OS-re megírt svájci bicska, amit először kell körbenézni akkor, ha valaha arra lenne szükséged, hogy két különböző markup formáttum között konvertálj.

Update: ha ezen fellelkesültél volna és mondjuk innentől minden Markdown doksit is CLI-ből szeretnél PDF formátumúvá konvertálni, az sem lehetetlen. A pandoc ehhez a pdflatex binárist használja, ami a basictex csomagban lakik eltemetve, de mi kibányásszuk:

brew cask install basictex
ln -s /Library/TeX/texbin/pdflatex /usr/local/bin/pdflatex

Innentől látszik a pdflatex a pandocnak, már onthatjuk a README.pdf-eket:

pandoc -o README.pdf -f markdown README.md

3D nyomtatás: Tibor Prusa klónt venne, én meg elmondom, miért ne ezt

"GreatEscape" Tibor talált egy Prusa i3 klónt és megkért, hogy szedjem le róla a keresztvizet, amit itt teszek meg, hátha más is okul belőle.

TLDR: ne vedd meg.

Bővebben:

  • - a szokásos 200 mm-es kockánál valamivel kisebb a build volume (200x200x180 mm), bár ez nem igazán számít
  • - kitben érkezik úgy, hogy a drótok végére nincsenek felappilkálva a kithez mellékelt érvéghüvelyek
  • - az Y tengelyek csak be vannak pattintva a helyükre, de nem rögzíti őket semmi (legalább egy ziploc elférne)
  • - a keret és a tárgyasztalt cipelő váz is akrilból van fém helyett
  • - a Z irányú mozgatást végző NEMA 17 léptetőmorotokat elég nyeszlett elem fogja oda a vázhoz, ráadásul a lehetséges 4 pont helyett csak 3 helyen. Ugyanígy az Y motort is csak 3 csavar tartja.
  • - a leírásból nem derül ki, de a képek alapján úgy tűnik, hogy nincs fűtött tárgyasztal, csak maszkoló ragszalagos megoldás (ehhez képest elég csúnya dolog a specifikációban azt kijelenteni, hogy "Support materials: ABS, PLA"). Ha ez így van, akkor ez a legerősebb érv amellett, hogy ezt nem szabad megvenni (=legalább egy PEI sheetes üveglap beleférhetne, hogy ne kelljen a nyomorék masking tape-et folyton cserélgetni). BTW az assembly manualban már kapton tape van az asztalon, amit viszont sehol nem látok a későbbi összeszerelési fotókon alkatrészként, sem a letölthető csomagolási listában :)
  • - nincs auto bed leveling szenzor és a tárgyasztal 3 pont helyett 4 ponton van felfüggesztve, ami a Z kalibrálást egy rémálommá teszi. Ezt csak tovább fokozza az, hogy az asztalt tartó csavarok tekergetéséhez szerszámra van szükség.
  • - az LCD screen oda van hányva a printer mellé, holott elfért volna felfüggesztve a printer elején
  • - a hotend ismeretlen, noname darab, így nem tudjuk, milyen maximális hőmérsékletre képes. Az assembly manualból derül csak ki, hogy nem all metal, hanem még PFTE "peek" alapú belül (a la 1st gen Ultimaker), ami kisebb hőtűrésűvé teszi és egyben nagyobb hajlandóságot mutat a beragadásra
  • ? a specifikációból nem derül ki, így csak reménykedhetünk benne, hogy a nyomtatott alkatrészek ABS-ből készültek.
  • ? amennyiben a "Environmental requirements: 10-30 ℃" igaz (az akril váz miatt lehet ennek esélye), nem lehet a printert ABS nyomtatáshoz zárt kamrába rakni, mert a 100 ℃-os fűtött tárgyasztal 30 ℃ fölé fogja emelni a dobozban a környezeti hőmérsékletet.
  • - a kocsin levő komponensek (hotend, termisztor, stepper motor, ventillátor) drótjai elég furán a léptetőmotor tetején vannak összekötegelve, ami a melegedő motor miatt nem túl szerencsés.
  • ? a trapézorsók nem érnek fel a Z tengelyeket tartó felső elemig és nincs Z max endstop sem - lehet, hogy szoftveres Z max van beállítva, de mindenesetre ez is elég fura (különösen, hogy a felső tartóelemen ott a furat a leadscrew-k számára és az assembly manualban szereplő képeken még végigérnek a trapézorsók).
  • - elég suta dolog rápakolni a tárgyasztalra 3 printelt modellt úgy, hogy az elöl hagyott hajó jobb hátsó sarka jól láthatóan felkunkorodott a nyomtátás közben :S Ugyanígy a nyomtatott alkatrészekről készült fotónál is leszedhették volna az X kocsi léptetőmotort tartó részéről azt a sorját.
  • - az extruder elég macerásan szétszedhető, így egy műanyagszál bedarálás után nem lesz túl egyszerű a takarítása.
  • - az user manual elég szedett-vedett, csak egyetlen példa kiragadva: 16. oldal, középső és alsó fotók, a hotend összeállítása: a középső képen az alkatrészek, alatta 3 képen 3 irányból a készre szerelt extruder + hotend. Sehol egy szó arról, hogy hogy rögzül a fűtőelem, a termisztor: ragasztani kell-e vagy csavarozni; ha ragasztani, akkor mivel; ha csavarozni, akkor mennyire húzd meg a csavarokat anélkül, hogy kárt tennél a komponensekben...
  • - a control panel szerelési leírásában ~200x200 pixel felbontású mosott képeken "figyelhetünk meg" egy-egy alkatrészt
  • + hogy valami jót is mondjak: a trapézorsók kuplung nélkül, fixen a léptetőmotorba vannak építve
  • + kétféle átmérőjű nyersanyagot tud használni - jó dolog, de úgyis a vékonyabbat veszed majd mindig

Orosz Péter Japánban gyalogol, te meg nézheted!

Péter a barátom. Mindig mosolygós, magas figura, hozzám képest nagy lobonc hajjal és elképesztő tudással bármiről, ami csak egy kicsit is érdekelte valaha. Nagyon szeretem olvasni a bármit, amit leír, akár magyarul, akár angolul teszi. Persze együtt lenni vele még sokkal jobban szeretek, de most épp jó sok víz választ el tőle - azaz nem is olyan sok, mintha ő otthon lenne - Péter ugyanis jelenleg Japánban van.
Fogalmam nincs, hogy találtam meg instán a roadsfromsata usert, de mindenesetre nagyon megörültem neki. Péter ott ezt írja felvezetésnek:

Retracing the 40-year-old footsteps of Alan Booth, author of “The Roads to Sata”, who walked the length of Japan in 1977. kzamm.com

Azaz:

Végigmegyek Alan Booth, az "Út Sata-ba" szerzőjének 40 éves nyomán, aki átgyalogolt Japánon 1977-ben.

És Péter tolja neki, de még hogy! Az instagramhoz képest szokatlanul hosszú, Pétertől megszokott választékosságú angol kommentekkel. Nyelvleckének sem utolsó, ha meg szereted az utinaplókat és/vagy Péter stílusát, akkor egyenesen kötelező!

Nem tudom, hogy ez a post eljut-e hozzá, de én itt a nagy víz lentebbi oldalán ezerrel drukkolok neki!

3D nyomtatás: Prusa i3 MK2 XP

Prusa i3 MK2

2016 december 28-án érkeztek meg a cuccaink. Ebből a kupacból:

bágeroltam ki ezt:

Build

A kithez - valószínűleg azért, mert még a lengyel címre rendeltem meg - cseh összeszerelési útmutatót csomagoltak, de ez nem okozott különösebb problémát, mert az up-to-date kézikönyv elérhető online változatban sokféle nyelven.
A printer építése gyorsan ment. Sokat segített, hogy minden imbuszfejhez volt normális imbusz csavarhúzóm. Csak a Rambo boardon tévesztettem el egy-egy vezetéket, és az apró zip tie-ok meg a lapát kezem összeférhetetlensége miatt szentségeltem itt-ott.

Erről a nyomtatóról rengetegen beszéltek már szuperlatívuszokban. Én most ezt kihagynám - következzen inkább pár dolog, amit furcsának találtam:

  • A lineáris csapágyakat műanyag gyorskötözővel kell felfogatni a tárgyasztalt cipelő vázra. Ha ABS-t nyomtatok, az asztal sokáig lesz 100 ℃-os, ami azért egész biztosan meg fogja viselni az amúgy nagyon tartós nylon rögzítéseket.
  • A hotend-tárgyasztal kalibrációhoz (=auto bed leveling) használt proximity szenzort két vékony, mezei M8-as anya rögzíti a kocsihoz, plusz a gyártó azt javasolja, hogy Loctite 432-es csavarrögzítővel fixáld, miután a kalibrációs folyamat végén meggyőződtél arról, hogy a szenzor a megfelelő pozícióban van. Én nem szívesen ragasztok össze semmit, ha nem muszáj - jobban esett volna, ha egy oldható, ám mégis a kocsi mozgása miatt fellépő rezgéseknek ellenálló módon oldják meg a PINDA szenzor rögzítését.
  • Az X és Y irányú mozgatásért felelős GT2 szíjak megfelelő felfeszítése sem túl egyszerű játék, különösen egy ogre kezű embernek :)
  • Az extrudert nem egy mozdulat szétszedni, két apró fejű imbuszcsavart kell kézzel kitekerni (mint az állatok) ahelyett, hogy valami egy mozdulattal nyitható-zárható mechanika tenné ezt lehetővé (lásd Wade extruderek, Ultimaker*, E3D Titan...) Azért az extruder bal oldalán maradt egy nyílás, ami a daráló hobbed bolt pucolására terveztek, csak nem túl kényelmes.
  • A printer a függőlegesen álló alu váz szélein, illetve négy műanyag lábon áll, mindenféle zajcsillapítás nélkül, holott kb. egy üveggolyóért veszel bárhol pár öntapadós puha korongot, amiket a talpakra ragasztva már a kezdetektől fogva elnyelnének egy jó adag zajt, amit a rángatódzó mechanika idéz elő. Vibráció csillapításhoz a gyártó letölthetővé tett (azaz a kitben nem mellékelt) nyomtatható rezgéscsillapító lábakat.
  • A kocsitól a vezetékeket egy darab nylon filament és egy, a drótokat összefogó műanyag spirál vezeti az elektronikához. Szebb / elegánsabb és kényelmesebb lenne, ha ezek egy erre kitalált kábelvezetőben (cable chain) feküdnének.
  • Az elektronika és a tápegység is a printer függőleges alu vázához van rögzítve, ami némiképp megnehezíti a nyomtató későbbi bedobozolását (=ABS-t nyomtatni zárt kamra nélkül nagyjából lehetetlen). Szerencsére a tápegység drótjai elég hosszúak ahhoz, hogy azt le lehessen választani és egy boxon kívül elhelyezni.

A fent leírtak egy részét azóta valószínűleg többen reklamálhatták, mert a gyártó kiadott egy "MK2S" nevű upgrade-et. Ebben az Y csapágyak rögzítését acélra cserélik, az XY tengelyeket simábbra, a csapágyakat csendesebbekre váltják, a proximity szenzor rögzítéséhez új, csavarragasztó mentes felfogatást terveztek, a kocsiból elvezetett kábelekhez a drótok korai elfáradását megakadályozó elemeket gyártottak és az elektronika vázhoz való rögzítésén is alakítottak egy picit.

Kalibráció

Miután egyben van a printer, nyomtatás előtt még jön a kalibráció, amihez a nyomtató menüjében kell a megfelelő pontot elindítani. A kalibrálás mindhárom tengelyt érinti (=mert ugye az sem mindegy, hogy az XY tengelyeket korrektül, egymásra merőlegesen raktad-e össze), de én most csak a Z iránnyal foglalkoznék tüzetesebben.

Az FFF alapú 3D nyomtatásnál a legkritikusabb rész az, amikor a printer az első réteget teszi le a tárgyasztalra. Mivel minden más réteg erre az elsőre épül, ezért ennek az első rétegnek a lehető legprecízebbnek kell lennie, azaz a lehető legegyenletesebben kell a tárgyasztalra kerülnie. Ehhez pedig az kell, hogy a nozzle által bejárt sík pontosan párhuzamos legyen a tárgyasztal síkjával, illetve a nozzle az első réteg lerakásakor megfelelő távolságra legyen az asztaltól.
A kalibrációt elvégezhetnénk kézzel is úgy, hogy a tárgyasztal felfüggesztési pontjainak magasságán állítgatunk manuálisan (mint az állatok), de minek, ha van erre elektromos megoldás! Prusáék ráadásul 9 pontos mesh bed levelinget ígérnek, ami egyenesen fantasztikusan hangzik - de tényleg az?
A 9 pontos automata mesh bed leveling lényege, hogy a printer a tárgyasztal 9 pontján (a sarkokon, az élek közepén és középen) megméri a PINDA szenzor és az aszal közti távolságot, aztán kiszámol a pontok közé még pontonként 2 interpolált értéket és ezt a félig mért félig kalkulált 7x7-es mátrixot használja fel arra, hogy egy réteg nyomtatása során a kocsit a mért offseteknek megfelelő mértékben emelje/eressze le ahhoz, hogy a fej mindig ugyanolyan távolságra legyen a tárgyasztaltól, azaz biztosan vele egy síkban közlekedjen.
Persze a proximity szenzor magasabban ül, mint a nozzle - ezt a "Z offset"-nek nevezett értéket nekünk kell konfiurálnunk. Ez úgy megy, hogy PLA-ból nyomtatunk egy 1 layer (=0.2 mm) vastag mintát és a nyomtatás során a printer menüjében a "Live Adjust Z Offset" menüpontban állítunk kézzel ezen az értéken addig, amíg a rétegünket láthatóan jól pakolja le a fej az asztalra. Ez a kézzel beállított Z Offset érték aztán EEPROM-ba íródik, azaz a printer megjegyzi, így csak egyszer kell megcsinálnunk a mókát.
A Z offset kalibrációhoz két okból érdemes (lehetőleg fehér, vagy világos színű) PLA-t használni:

  • egyrészt a PLA nagyon részletgazdag nyomatot ad, így precízen látni a lerakott rétegen, hogy az megfelelő magasságban nyomtatódik-e
  • másrészt a PLA-hoz 190-210 ℃-os hotend és 50-60 ℃-os tárgyasztal elég, amit gyorsan elérünk - és ami ettől is fontosabb: a meleg asztal nem befolyásolja a PINDA szenzor mérési eredményeit

Hogy mi van? A melegedő tárgyasztal befolyásolná a proximity szenzor által mért értékeket? Bizonyám, de még mennyire! Ez a tesztekből és a kézikönyvekből valahogy kimaradt, márpedig >4 hónapnyi nyomtatás után bizton állíthatom, hogy ABS nyomtatása esetén az automatikus mesh bed leveling csak akkor ad vissza használható értéket, ha

  • a printer szobahőmérsékletű volt a nyomtatás indításakor
  • a kocsi legalább 80 mm magasan, az asztal valamelyik sarkában parkolt, amíg a tárgyasztal előmelegedett

Ha ezek bármelyike elmarad, a PINDA szenzort befolyásolja a maradék / frissen keletkező hő és bizony szart ér az automata kalibráció: az első rétegünket akár 1 mm-rel magasabban kezdi lerakni a printer. Persze ettől még PLA-t vagy PETG-t tökéletesen nyomtathatunk, de ha ABS-re fájna a fogunk, akkor az csak napi 1-2 alkalommal fog menni, mivel csak közvetlenül "hidegindítás" után nem hibázik a rendszer. Sajnos ez nekem édeskevés: mikor iterálod az egyes prototípusokat, akkor egyszerűen nincs fél napnyi idő a szünetekre.

Mikor felfedeztem a problémát, írtam pár 3Dprint vloggernek, de sajna senkitől nem jött semmiféle válasz. Aztán rákérdeztem a printer tervezőjére, hogy vajon ő is úgy látja-e, hogy a zárt kamra miatti hőmérsékletnövekedés befolyásolhatja a PINDA szenzor mérési eredményeit:

Ezek után nekiálltam olyan bed leveling szenzor megoldást keresni, amit nem befolyásol a hőmérséklet. Most ott tartok, hogy az alábbi különböző opciók adódnak:

  • Megvárom, amíg az i3MK2 firmware fejlesztői kijönnek a PINDA szenzor temperature tuning implementációval, ami remélhetőleg megszabadít a problémától. Szerencsére erre utaló jelek már látszanak a firmware forrásában a githubon.
  • Kipróbálom az ausztrál Aus3D által gyártott, infra alapú IR Z Probe szenzort, ami optikai úton mér és a jelenlegi, 1.4-es verziója épp az E3D v6 hotend ventillátor felfüggesztéséhez van optimalizálva (a Prusa i3 MK2 is E3D hotendet használ).
    Az IR Z Probe nem túl érzékeny a tárgyasztal felületére - én egy 0.8 mm vastag PEI réteggel borított alumínium tárgyasztallal fogom tesztelni.
  • Futok egy kört a Kossel delta printereken használt, a tárgyasztal alá épített, nyomásérzékeny FSR (=Force Sensing Resistor) szenzorokkal.
    Mivel ez tisztán mechanikai módszer (=a nozzle "nyomja meg" a szenzort), ezért itt nagyon fontos, hogy a nozzle végén nem maradhat műanyag olvadék, mert az ugyanúgy elrontaná a mérést.
  • Rendelek egy tisztán mechanikus BLTouch szenzort, aminek mindegy a tárgyasztal felülete és nem befolyásolja a nozzle végén maradt szennyeződés sem.

Tuning

Amióta ránőtt ez a "3dprint" réteg a szememre, rengeteg eszközön tudtam egy-egy magam által tervezett modellel javítani - miért pont a printer lenne kivétel? Józsi (=így hívom a narancssárga szörnyeteget az alkotója, Josef Prusa után) az alábbi extrákat kapta:

  • Bekerült egy zárt házba. A ház igaziból inkább egy torony, ami 3 darab egymásra épített IKEA LACK asztalból készült:

    • A legalsó asztal lényegében egy polc, amin a printer karbantartásához használt köcölékek laknak.
    • A középső asztal alján két kalapsínre van felfogatva a nyomtató tápegysége, egy elosztó, a távoli eléréshez használt Octoprint servert futtató Raspberry Pi (BTW azt tudtad-e, hogy az ingyenes Octoprintet Gina Häußge fejleszti?), illetve az elején lakik a printer user interfésze.
    • A felső asztal egy 3 mm-es akril lapokkal zárt doboz, az elején két zsanéron lógó, levehető akril lappal. A doboz tetején van pár csík hidegfehér LED, illetve a tetején középen egy bevezető nyílás a filamentnek. A felső asztal kapott 50 mm magasítást.
      A felső "doboz" egyben leemelhető, csak egy Wago picoMAX csatlakozót kell oldani előtte (=ez viszi a 12 V-ot a LEDeknek).
      A felső doboz tetején egy IKEA SAMLA doboz alatt lakik a filament, mellette pedig egy fotósok által használt Fotolux nedvességelnyelő, amit hálózati tápra dugva nagyon gyorsan lehet páramentesíteni.
  • A printer egy darab padlószőnyegre pakolt, 40x400x400 mm-es kerti beton járólapon áll. Ez a darab beton már önmagában óriásit csillapított a nyomtató zaján, az alatta levő padlószőnyeggel együtt pedig olyan csendessé tették a gépet, hogy aludni lehet mellette.
  • A printer kamrájába beraktam egy elemes IKEA KLOCKIS hőmérőt, ami az ABS nyomtatásakor keletkező 40-45 ℃ belső hőmérsékletet még röhögve bírja.

Szummárium

A Prusa i3MK2S mindent egybevetve jó cucc - ár/teljesítmény viszonylatban semmi nem veri meg ma szerintem. Megbízhatóan nyomtat, könnyen karbantartható, az "S" verzió megjelenésével pedig igazán strapabíró is lett. Ha a menetes szárból épített Y mechanikával nem lennél kibékülve, akkor könnyedén átalakíthatod akár olyan 40 mm-es T-slot rudakból épített atomstabil vázúra, mint amilyen mondjuk a cseh RebeliX. Reméljük a zárt kamra / ABS / PINDA szenzor mizéria is megoldódik hamarosan és akkor onnantól kompromisszumok nélkül lehet ajánlani azoknak is, akik ABS-ből szeretnének nyomtatni.