Monthly Archives: July 2010

Málnás panini

Gaba mikroblogján láttam meg ezt a csemegét:

El is készült azonnal - íme a process étvágygerjesztőnek:

Raspberry brie panini from Gabor Penoff on Vimeo.

A klipen ugyan nem látszik, de természetesen az összerakott szenya megy pár percre egy contact grill masinába két oldalról pirulni - ettől lett rajta az a csíkozódás.

Nati és eFi pocakfanok javaslatai:

  1. Szerintem a paninit a kenyérszelet külsejére kent vaj teszi naggyá. Ne sajnáld se a jó minőségű vajat, se a rendes kenyeret alóla. Kenyérből talán a semleges fehérek passzolnak a legjobban, de egyszer kipróbálom sok maggal és/vagy rozzsal is biztosan (most mezei bagett volt az alap).
  2. A málna a pirított mandulával überbrutál. Ehhez veszel natúr mandulát (ha szeletben van, az a legjobb, de ha egészben kapsz, akkor majd felvágod te, no worries!), aztán minden extra nélkül beteszed egy kis serpenyőbe és adsz alá kantüzet. Néha megrázogatod egy kicsit. Minél vékonyabb a szelet, annál gyorsabban pirul a mandula. Mikor már szemmel láthatóan megbarnultak a szélek, akkor kész.
  3. A mézet nem szabad belőle sajnálni, mert egyrészt anélkül savanykás a cucc, másrészt az édes hozza elő a málnából az igazán tombolós málnaízt. A méz ne legyen durva karakteres, hadd törhessen elő a málnából az illatbomba!
  4. A brie pont jó sajt ehhez a szenyához: elég semleges ízű és pont annyira olvad csak meg, amennyire feltétlenül kell. Tökéletes krémes kísérője az illatos ízorgiának, amit a ropogós szeletekbe zártál.

Kifejezetten azért csináltam belőle a drága Luciano által kísért mozgó HOWTO-t, hogy lásd, mennyire egyszerű, ám mégis különleges kaja. Próbáld csak ki bátran, nem lehet elrontani!

Új user input device: Apple Magic Trackpad

Kifejezetten kerülöm, hogy Apple hardverről írjak, de a mostani mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Már régóta várom, hogy megjöjjön az eszük, és letegyék az asztalra ezt:

Apple-Magic-Trackpad

Ma végre letették. Remélem minél előbb elkészül a driver minden létező OS-re, hogy minél több user élhesse meg, milyen fantaszikus user interface-et alkotott a multitouch trackpaddel az emberiség!

Update: Boot Camp-es Win* alá már itt is van.

Nem kapni a boltban

Mostanában egyre többször eszembe jut ez a gondolat, az előbb pedig fb2 hozta elő az agyamból a dolgot egy naponta látogatott chatszobában: mi, a XXI. század coderei túlságosan el vagyunk kényeztetve.

A tech világ eseményei hihetetlen sebességgel ömlenek a feedreaderünkbe, már pusztán a beérkező info szűrése komoly időszeletet köt le az életünkből. Mellette ott a social media, illetve a saját {mikro}blog.

Mindezek mellett szép lassan elmaradt a (nálam legalábbis) ~10 éve még sokkal aktívabban létező kódolási vágy. Nem mondom, most is megírom a scripteket a saját kényelmemre, valamint jellemzően C-ben csinálok kisebb, minimalista célsoftware-eket saját magamnak, de nagyobb, átfogóbb, általánosabb alkalmazást már csak business alapon fejlesztek - csak úgy, a világ jobbítására nemigen. Ha ilyenre van igényem, az első eszköz, amihez nyúlok a Google, nem pedig az Xcode vagy a gcc.

Pedig tálcán kínálják a jobbnál jobb eszközöket: iOS alá ott az ingyen fejlesztői környezet, amivel a saját telefonomra fejleszthetnék, de az asztali OS X Xcode-ja is adná a komplett Objective C IDE-t (csak győzzem megtanulni).

Pedig programozni továbbra is programozom, hisz ebből élek. Megy a VBA, toljuk a home automation szekerét, szóval kódolnivaló van bőven. Mindezekből jöhetne az adekvát válasz, hogy "de pont azért nem kódolsz szabadidődben, mert munkaként is ezt csinálod" - csakhogy nálam ez nem így van.

Azon kevés szerencsések közé tartozom (köszönhetően életem első főnökének, aki felmondással fenyegetett meg, ha nem leszek a MEO laborban laboránsból C64 operátor :-)), akiknek a munkája a hobbija. Szeretek adni és imádom, mikor olyat adhatok egy usernek, amitől az ő élete könnyebb lesz. Láttam már olyan felhasználót, aki sírva fakadt, miután felfogta, hogy a neki készült új algoritmus havi 5 nap túlórától szabadítja meg - nagyon megindító pillanat volt, szívből kívánom minden coder társamnak, hogy átélje, minél többször.

Szóval szeretem a hobbista munkám és kevésnek érzem a ráfordított időt. Az aikido edzőm mondogatta mindig még kamasz koromban: "ha egyszer elkezdenének időt árulni a boltban, minden pénzem arra költeném". Milyen igaza volt!

Süssünk lekvárt!

A mai nap úgy látszik a köszöngetős postoké: ezúttal Natinak jövök bármivel az alábbi lusta pasikra tervezett sült lekvár HOWTO-ért (Nati, mondjuk szedhetsz nyár végén egy rakat fügét a kertben, okés?).

A *.lekvár főzés macerás dolog - dög meleg van, a franc akar a konyhában forró gyümölcsöt kavargatni! A nyersanyag ez ellen úgy védekezik, hogy bekapcsolja magában a muslincamágnest, aki szépen nekiáll rohasztani a jó kis barackokat.
Rendes ember ezt nem tűri sokáig, így nekiáll menteni a menthetőt. Esetünkben szerencsétlen barackok annyira oda voltak már, hogy muszáj volt lekvárgyártásba kezdeni. A Nati által javasolt módszerrel az egész gyerekjáték volt és az eredmény is igen ínycsiklandozónak néz ki. Minden barackok remegve várják a kihűlés percét a dunsztban, amikor a kisgyerekekkel kíméletlenül sok palacsintákra kenve befaljuk őket, mondjuk pont holnap. Lássuk a megdöbbentően egyszerű, kubista fotókkal illusztrált receptet:

0. Előkészülünk

Szedjünk elő befőttes üvegeket és öblítsük ki őket előbb csak ~60 fokos (=attól egy hímnemű már hülyét kap, olyan meleg), majd lobogó forró vízzel (teavízforraló). Ugyanezt játszuk el a csavaros kupakokkal is.
Keressünk egy kosarat/kartondobozt, amibe majd dunsztoljuk a lekvárt és béleljük ki egy/több vastag takaróval/rongyokkal.
Szép sorban rakjunk le egymás mellé egy nagy, lehetőleg rozsdamentes tepsit (a rozsdamentest szabad izomból sikálni), egy nagy mély edényt 3/4-ig hideg vízzel, és egy nagy fazekat a tűzhelyre, benne lobogó forró vízzel.
Vegyünk minden kiló gyümölcshöz kb. fél kiló kristálycukrot is (én ezt simán elfelejtettem, így lett kristálycukor és porcukor is a lekvárban). A gyümölcsöt mossuk meg és vágjuk ki az esetleg megerrorosodott részeket.

1. Zubogó forró vízbe mártjuk a sárgabarackokat, úgy 30-60 másodpercre:


Nyudodtan dobj bele egy tucatot egyszerre a forró vízbe, sok bajuk nem lesz akkor sem, ha nem egyesével pöcsölsz.

2. A forró víz után dobjuk át a barackokat a jeges vizes edénybe:


A jeges víz két dologra jó: nem égeti szénné a forró barack a kezed és a nagyobb hőkülönbség miatt még könnyebben ugrik le a barackról a héja. Én a barack transferhez a lyukas IKEÁs tojás/tésztakiszedő kanalat használtam (az pont jó méret), de megteszi bármi más.

3. A jeges vízből mehet azonnal a tepsibe a barack, ahol késsel-villával azonnal kicuppantható a mag:


Képünkön Stadler Soma szakérti a magokat ki az illatos barackokból, gondosan ügyelve arra, hogy minél kevésbé csócsálja szét a gyümölcsöt, mivel ma darabos lekvár gyártása volt a cél.

4. Inzertáljuk a cukrot a barackos tepsibe:


0.5 kg cukor jutott minden 1 kg gyümölcsre, ami ijesztően soknak tűnik (Soma dermedten nézte a rengeteg édeset), de szükséges. A cukor mellett némi zselésítőt is adagolhatunk, ha van merszünk (ha csak kicsit van merszünk, tegyünk fele annyit, mint amennyit a zselésítő user manualja diktál a tasak B oldalán - mi is így tettünk, de nem a félsz tartott vissza, hanem a még több zselésítő nemléte a speizban).

5. Keverjük el az egészet óvatosan:


Vigyázzunk, hogy ne törjön a barack, ha szeretjük a darabos lekvárt. Persze ha nem, akkor akár le is darálhatnánk az egész hóbelevancot, de itt most két türelmetlen hím akart minél kevesebb mozgási energia felhasználásával lekvárt készíteni (meg amúgy is odavagyunk a darabos lekvárért), így ez elmaradt.

6. Tepsi a sütőbe, 150 fok, fél óra:


Nati kalibrálta így az időt, de időközben nekem dolgom akadt, így ez a lekvár olyan 80 percet kaphatott - ártani semmiképp nem ártott neki.

7. Szedjük ki a kisült lekvárt a sütőből és még mindig nagyon óvatosan keverjük még egyszer át:


Amikor kiszeded a sütőből, rémesen hígnak látszó leve van, amiben olyan nagy krumpliformájú barackok úszkálnak. Nem kell a pánik, jó ez így: átkevered és azonnal szép textúrájú, illatos lekvár lesz a tepsiben!

8. Töltsük be a lekvárt üvegekbe és mehet a szárazdunsztba:


A szárazdunszt arra jó, hogty lassítja a lekvár kihűlését. Ehhez kell az elején emlegetett rongyokkal kibélelt doboz. A dobozba be a sok üvegek, azokat bebugyolálni minél vastagabban, aztán egy nem huzatos helyen pihentetni, amíg azok ki nem hűlnek, illetve amíg a gyomrod bírja a várakozást.

A nap FAQ-ja

A postot Gaba cimborám nyugodtan tekintheti online hálálkodásnak, hogy rámutatott a bejegyzés alapjául szolgáló Aquapac mini phone 104-es névre hallgató, iPhone kompatibilis tokra. Thanks, Gaba!

  • Q: Befér-e az Aquapac 5 méterig vízálló, szifonhoz fejlesztett passzentos tokjába az iPhone 3GS egy masszívabb tokkal a hátán, mint pl. amilyen a vaddisznó Switch Easy Rebel Serpent iPhone 3G?
    A: Bele hát!
  • Q: Az érdes hátú tokban tartott szifonnal fennáll-e a friss Aquapac tokba ragadás problémája?
    A: Dehogy! Az érdes felület nem engedi a szűz fóliát letapadni, a telefon könnyen ki-berámolható a vízhatlan tokból/tokba.
  • Q: Oszt a kapacitív elven működő szifon touch screen teljesen jól működik az Aquapac tokban, vagy lagos lesz a fólia miatt az UI, mint a népdalban a kiscsizma?
    A: Semennyire sem.
  • Q: Teljesen érthető, torzulásmentes így a beszéd?
    A: Igen.
  • Q: Hát a back face kamera kilát-e?
    A: Jóhogy, a gyártó csinált neki snájdig átlátszó ablakot. Teljesen OK a kép.
  • Q: Ha előbb van annyi eszed eFi, hogy utánamenj mindennek, akkor úsztál volna szifonnal 20 percet a delfinek után?
    A: Naná! De majd legközelebb - nem ez volt az utolsó búvártúra.
  • Q: Vajon könnyebb lesz-e a post létrejötte után az élete a bolygó geek kockahalmazából azoknak, akik egy iPhone 3GS-t, egy Switch Easy Rebel Serpent iPhone 3G-t és egy Aquapac mini phone 104-et szeretnének együtt használni, de ezidáig nem merték, mivel mindenféle aggályaik támadtak?
    A: Természetesen - ezért írtam le az egészet.


Most látom, hogy a fotó kicsit sárgásra sikerült, de most nincs idő az udpate-re, ezért így marad. A színe ellenére jól láthatóan bizonyítja, hogy milyen pompásan elfér a bumszli (és egyébként éppen ezért nagyon sokat védő) tokkal a szifon a vízhatlan bugyiban.

Kicsi ez a világ

Ma felhívott egy régi cimborám, hogy vett egy kishajót - nosza menjünk el egy körre kipróbálni. Bemerészkedtünk az új szerzeménnyel a Vén Dunára. Menet közben mesél, hogy eddig többen használtak egy közös kishajót, azt pont tegnap adták el.

Visszaérünk a próbakörről, csörög a telefonom - Indián, egy a múlt heti egyiptomi túrán megismert cimbora keres. Meséli, hogy hogy járt: a legkedvesebb barátja tegnap Bajára jött és vett egy hajót, ő meg nem tudott róla, hogy errefele viszi a véletlen - különben feltétlenül lejött volna vele egy meglepetés-vizitre.

Homlok ráncol, kérdem a két hajó típusát - egyezik.

Summa summarum: mennyi annak az esélye, hogy egy 10 napja megismert cimborám felhív a hírrel, hogy a legjobb barátja hajót vett Baján, attól a cimborámtól, akit gimis korom óta ismerek és mellesleg pont az ő új hajójában állva fogadom a hívást? Ugyanis pontosan ez történt. Kicsi a világ, skacok!

Végül, ha már bementünk a Vén Dunára, nem állhattuk meg, hogy ne tegyük ide ma estére mutiba - fogadd szeretettel:

Vén Duna from Gabor Penoff on Vimeo.

DAS

A minap felmondtam a DAS jogvédelmi biztosítóval kötött szerződésemet emailben. Ez magyar szokásnak megfelelően kevés, nyomtatott - aláírt - visszascannelt pdf a minimum, amivel a felmondás hiteles. Semmi baj, printer és scanner van 1 méteres körön belül, megtettem. Ma megérkezett a válasz, ami annyira megtetszett, hogy idézném az első hártom sorát:

Tisztelt Ügyfelünk!

Köszönettel megkaptuk elektronikus üzenetét.

Felmondási kérelmét elbíráljuk, az eredményről 30 napon belül írásban,
postai úton értesítjük Önt.

Egypt 2010/07 – underwater movements

Speizolhatnám itt a 2. videót, hogy a Google Analytics majd nagyobb, vagy épp egyenletesebb eloszlású forgalmat mérjen a héten az eFi.blogon, de nem egy botnak vágom a kis klipeket, hanem magamnak meg Neked, így itt a következő Egyiptomos minimozi - azonban mielőtt embeddelném, olvass még egy kicsit a túráról:

A hajónk Hamatából indult, onnan némileg délre mentünk, majd szépen fokozatosan fel egészen Hurghadáig. Az út nagy részén semmi térerő, nem zavar senki, csak a napi 4*2 kolompolás, ami a briefinget és a kaját jelzi.

Egy búvárszafarin a "békaember" napja kb. reggel 7 körül indul az első kolomp + briefinggel, majd merül, aztán reggelizik, aztán pihen egy órát, aztán kolomp + briefing, aztán merül, aztán ebédel, aztán pihen egy órát, aztán kolomp + briefing, aztán merül, aztán vacsorázik, aztán megvárja a sötétet, aztán kolomp + briefing, aztán merül - és csak ezután fogyaszt alkoholtartalmú cuccot, már ha épp ingerenciája támad rá. Pure hardcore.
Persze a merülések bármelyike kihagyható - na de egy búvár merülni megy a búvártúrára, így nálam ez az opció nem nagyon létezik (na jó, két éjszakait kihagytam én is most - egyről egy frissen bontott Chardonnay csábított el, míg a másodikról elfogytak a búvárok).

Ez a rutin zajlik 5-6 napon keresztül (esetünkben hétfő reggeltől szombat délig), aztán fogja magát a búvár és nehéz szívvel, élményekkel gazdagodva hazamegy. Ez alól a mostani túra sem volt kivétel: nagyon jó társaság jött össze a hajón, sokat merültünk, rengeteget láttunk, élveztük a csendet, a vízalatti súlytalan világot, a Vörös tenger pazar vízalatti világának látványát és néha a ringató tengert is.

A kisfilm olyan "uw hangulatos" feelinget visszaadni próbáló akart lenni. Az operatőr Bucsi Peti barátom és Eszter lánya voltak, akik igyekeztek minél többet forgatni a közösen kitalált "ellenfényes, napos, csillogó felszínes, buborékos" patternnek megfelelően.

A filmben látható egyetlen roncs a Safaga közelében szerencsétlenül járt Salem Express. Számomra mindig sokkoló végigúszni a hajót, amely rengeteg áldozatot követelő balesetben süllyedt el a múlt század végén szinte percek alatt. Igyekeztem a videóba személytelen, pusztán a belső tér nagyságát és a fények játékát mutató kockákat illeszteni, hogy ne romoljon el az az egyébként csodálatos hangulat, melyet a fényes film próbál beléd plántálni. Fogadd szeretettel:

Underwater movements from Gabor Penoff on Vimeo.

A zene Burnt Friedman Can't Cool című albumáról a Get Things Strait Dub track.

Egypt 2010/07 – delfincsorda

Július 16-a volt, este 6 körül hajóztunk a nyílt vízen a Tobia Kebir reef irányába. Alattunk a nagy kék mélység, fejünk felett párába burkolódzva leskelődött a Nap.
Hirtelen a hajó kolompjának zaja törte meg a motor monoton zörgését - Kata delfineket látott körös-körül, ameddig a szem ellát! A sokat látott kapitányunk szerint egy nagyjából 500 fős csorda közepébe érkeztünk meg - ezt az élményt szeretném most megosztani Veled is:

Dolphins from Gabor Penoff on Vimeo.

A kliphez a zenét Moby Hotel című albumáról kölcsönöztem. A track címe Dream About Me.