Monthly Archives: June 2011

USA 2011/06 – road to Monterey

A mai nap ordas esővel kezdődött és most, esti fél 11-kor sem hajlandó még abbahagyni. Reggel a 11 fokos hidegben beültünk az autóba, aztán irány Cupertino. Ott napsütés fogadott, de körös-körül gyülekeztek a felhők, így nem volt kétségünk, hogy a kisvárost elhagyva folytatódik-e az égi áldás.
Az Apple központtól nem messze megreggeliztünk, majd körbejártunk a campust, benéztünk a company store-ba és irány a Big Basin Redwood State Park, garo-nak köszönhetően.

A szakadó esőben mindössze egyszer, az erdei úton volt kedvünk kiszállni az autóból, a nap túlnyomó részében a szélvédőn át bámultuk a tájat. Amikor kiszálltunk, az erdő ilyet mutatott magából:

USA201106-Redwood

USA201106-Redwood

USA201106-Redwood

Az erdőt elhagyva a durva aquaplanningnak köszönhetően szép lassan érkeztünk meg Montereybe, ahonnan holnap egy rövid nézelődés után tovább is indulunk Pismo Beach irányába - ha csak nem találunk valami tuti whale watch túrát, ami idecövekel minket. Stay tuned, holnap kiderül!

USA 2011/06 – San Francisco 2/2

A mai napot lazának terveztük: reggeli valami halas helyen, megnézzük a California Academy of Sciences kiállítást (annak ellenére, hogy picikének látszik), aztán tengünk-lengünk, végül bejárjuk a híres 49 mile scenic path még nem látott részét. Nos, a nap majdnem így sikerült - nézzük sorjában.

Mindenekelőtt az USA kajának köszönhetően kitágult belünkkel farkaséhesen leszambáztunk a tegnap már megismert Fisherman's Wharf-ra, ahol friss tengeri kajából készültek a finomságok. Tegnap ugyanitt én kidobtam már egy ehetetlen (=keserű krumpli ízű) seafood chowdert, de a többiek jobbat ettek és végül tegnap itt csak találtunk egy lowestfofti mércét alulról karcoló fish'n'chips-et (hiába, a brit halászváros magasra tette a lécet 1997-ben), így adtunk a partnak még egy esélyt.

Egy helyi árusnál rákot, fish'n'chips-et, valamint "márott faszt" rendeltünk - ez utóbbi kifejezés kisfülű barátunk copyrightja, amit egy rugbymeccsen ismertetett meg velünk még anno Új Zélandon. A "mártott fasz" nem más, mint egy virsli pálcikára szúrva és kukoricalisztes palacsintatésztába mártva kisütve. Innen üzenjük Tibinek, hogy nekünk bejön :)

A finomságok szép sorjában:

USA201106-SanFrancisco-StreetFood

USA201106-SanFrancisco-StreetFood

USA201106-SanFrancisco-StreetFood

USA201106-SanFrancisco-StreetFood

USA201106-SanFrancisco-StreetFood

A reggeli ugyan rendesen telerakta a belünket, de tegnap este még olvastuk a neten, hogy ugyanitt rejtőzik egy régi csokigyár hagyatékát forgalmazó Ghirardelli, így mentünk hozzájuk desszertnek fagyit enni.
Nos, ez kihagyható: a belépésünkkor kapott csoki kóstoló nagyon finom, de a fagyijuk egy közepes átlag, fel nem ér mondjuk egy Vári cukrászda magasságába.

Következő állomásnak a California Academy of Sciences kiállítást céloztuk meg. A GPS először bután a belváros közepébe navigált, de Era emlékezett rá, hogy ez a cucc valahol a Golden Gate Parkban lakik, így relatíve gyorsan rátaláltunk a valós helyre.
A hétfői nap ellenére a park tele volt, alig találtunk parkolót. Az akadémia kívűlről kis épületnek tűnt, belépve azonban döbbenten álltunk mindannyian. A hely reggel 10-től kb. délután 5-ig lekötött bennünket. Ezúton szeretnénk felhívni mindenki figyelmét, aki eFihez hasonló kéjes módon vonzódik a víz alatti világhoz, hogy hagyja ki a tegnap emlegetett Aquarium of the Bay attrakciót, mert ehhez képest az egy fostalicska hulladék. Az épületben víz alatt és felett figyelhetjük meg az öböl és környéke tengeri élővilágát, a legeslegapróbb részletekig. Tengeri csillagot, uborkát és még ki tudja mit itt is ugyanúgy simogathat a std nonbúvár user, mint a másik site-on.
A házba egy órás filmet sugárzó musthave planetáriumot, valamint komplett trópusi esőerdőt installáltak gondos kezek egy őrjítő méretű gömbbe (ezért nem is árt ha rétegesen öltözünk), valamint rengeteg más természettudományos feature-rel kényeztetik az erre fogékony turisztot. A teljesség igénye nélkül pár kép:

USA201106-SanFrancisco-Aquarium3

Pingvinek épp akcióban.

USA201106-SanFrancisco-Aquarium4

Elégedett pingvinek akció után.

USA201106-SanFrancisco-RainForest

Esőerdő a házban.

USA201106-SanFrancisco-RainForest2

Esőerdő még.

USA201106-SanFrancisco-Spiders

Nem kicsi pókok.

USA201106-SanFrancisco-Gekkos

Hüllőállat pózol.

USA201106-SanFrancisco-GreenHouse""

Zöldtető felülről.

USA201106-SanFrancisco-Aquarium2

Rája.

USA201106-SanFrancisco-Aquarium

Bambuszcápa.

Az akadémia után már csak arra maradt idő, hogy végigautózzuk a Lombard street híres kacskaringós szakaszát, illetve átbukjunk a legmeredekebb részén (San Franscisco utcáin krimisorozat, helló), aztán vacsora és csicsis, mert holnap vár az anyahajó. Stay tuned, holnap elkapom Bob Mansfieldet!-)

USA 2011/06 – San Francisco 1/2

Mikor megérkeztünk a Lombard Plaza motelba, a recepciós a múltkori ranger nénihez hasonlóan segítőkészen nekiállt egy térképen berajzolni, hogy szerinte hova menjünk és mit nézzünk meg. Mindeközben elhangzott a "tomorrow gay parade" kifejezés, majd siteve hozzátette, hogy a brutális méretű menet holnap 10-kor indul és ha jót akarunk magunknak, akkor vagy előtte szökünk meg autóval a városból, vagy egyáltalán nem autózunk. Ez utóbbit választottuk.

Még aznap este besétáltunk egy kicsit, hogy naplementében lássunk egy keveset a városból:

USA201106-SanFrancisco-city

USA201106-SanFrancisco-city2

Másnap reggel megkerestük azt a lezárt főutat, ahol a "másképp érzők" és a velük együtt demonstrálni kívánók vonulnak. Hát hol is kezdjem… Egyikünk sem látott még ilyet azelőtt. Hogy milyen? Hangos, nagyon hangos. Sűrű a tömeg. Sok extrém alak mindenfelé:

USA201106-SanFrancisco-GayParade

USA201106-SanFrancisco-GayParade

USA201106-SanFrancisco-GayParade

Mindezzel semmi bajom. Az azonban kifordítja a belem, amikor a meztelen pöcsüket lóbáló férfiak jönnek velem szemben egy vaskos fémgyűrűvel a heréjük mögött, csupaszon. Egy szó, mint száz: érdekes egy ilyen felvonulás, de ez az egy elég volt egy életre.

Szerencsére San Francisco ennél sokkal többet tartogat az ide látogatónak, így mi is nyakunkba vettük a várost, gyalog. Pontosabban kis tömegközlekedés cheat-tel, ugyanis a híres cable cart, a meredek utcákon vontatott villamost ki nem hagytuk volna semmi pénzért.
A meredek utcák egyébként nem kicsit meredekek - a mai cirka 25 km után (amiből nagyjából 20 km lehetett gyalogos) érzem a lábizmokat, ahogy illik. Íme egy meredek utca proof:

USA201106-SanFrancisco-SteepStreet

A városban csodaszép házak mindenfelé, érdekes installációk egyre-másra követik egymást:

USA201106-SanFrancisco-StreetStatue

Az üzleti negyed ugyanúgy kiugrik a régi városból, mint általában:

USA201106-SanFrancisco-FinancialDistrict

A mai napra több musthave programot terveztünk be - ezek egyike volt az Alcatraz meglátogatása. Döbbenten tapasztaltuk, hogy vasárnap már csak legkorábban a következő szerdára lehet alcatrazi túrára jegyet kapni - erről tehát jól lemaradtunk.

A másik ilyen a San Francisco akvárium vizit volt. Az akvárium nagyjából hozta a tengeri akváriumok standard dolgait: biolumineszcensz medúzákok, akrilfolyosóban séta, körben úszkáló szirti és leopárdcápák, tonhalak, szardíniafelhő, et cetera, állatsimogatóban cápa rája és tengeri csillag simogatás. Mindezekből olyan medúzát mutatnék, amivel én víz alatt még sosem találkoztam:

USA201106-SanFrancisco-Aquarium

Akvárium után séta vissza a kikötőben - itt pózolt a fotósoknak egy szép kövér hajó:

USA201106-SanFrancisco-ship

A motelba visszaérve be a kocsiba és irány a Golden Gate-et fotózni a maradék naplementében a hegy felől:

USA201106-SanFrancisco-GoldenGate

Végül jól kimerülten megnézzük a fagyos szélben a Twin Peaks-et, ami a város legmagasabb pontján álló két kis dombocska. Ilyen a view onnan a rettenet fagyos szélben:

USA201106-SanFrancisco-TwinPeaks

Holnap még egy kör San Francisco, aztán megindulunk Monterey felé, természetesen útbaejtve az anyahajót Cupertinoban - stay tuned!

USA 2011/06 – Yosemite 2/2

Mammooth Lake-ből felkerekedve San Francisco felé vettük az irányt, a szerencsére nyitva levő 120-as úton. Az út ugyan valóban nyitva volt, ám azt mi bimbók nem vettük figyelembe, hogy egyrészt már suliszünet van, másrészt meg szombat, így a Yosemite Valley környéke csurig lesz local turisztokkal - így is lett.
A tömeg olyan szinten lehangoló volt, hogy végül egyik óriás vízesést sem néztük meg közvetlen közelről - helyette cirka két órát ültünk végig dugóban a Yosemite Valley körül kanyarodó kétsávos egyirányú úton.

A gonosz dugó ellenére a 120-as utat körülvevő táj mindenért kárpótolt. Először is rohantak mellettünk mindenféle veszett folyók:

USA2011-Yosemite-river

Aztán csak láttunk sok vízeséseket:

USA2011-Yosemite-waterfall

USA2011-Yosemite-waterfall

USA2011-Yosemite-waterfall

USA2011-Yosemite-waterfall

Mi több, megmostunk az egyikben vagy két kiló epret (és kicsit egy órának használt iPod Nano-t is):

USA2011-Yosemite-strawberries

USA2011-Yosemite-strawberries

Csodáltunk hófedte hegyeket és autóztunk méter vastag hófalak között:

USA2011-Yosemite-hill

A lankás-sziklás hegyoldalak egyikét meg is másztuk, ahogy illik:

USA2011-Yosemite-hilltop

Végül aranyat is mostunk puszta kézzel az egyik rafting-etalon folyóban (de nem ám valami turiszt catcher helyen, hanem csak úgy, random a part mellett megállva!):

USA2011-Yosemite-gold

Mindezeket hátrahagyva érkeztünk jóval este 8 után San Franciscoba. A mese innen folytatódik - stay tuned!

USA 2011/06 – Yosemite 1/2

A Death Valley után a Yosemite nemzeti park következett, több darabban. Első körben a szállásunk, Mammooth Lakes környékét céloztuk meg. Yosemite felé közeledve a Death Valley hősége rohamos ütemben apadt, egészen 19 fokig - pedig csak kb. 250 km távolság van a két földrajzi lokáció között. Mammooth Lakes felé közeledve ilyen táj fogadott minket:

USA201106-Yosemite-road

A városkába érve bevettük magunkat az első visitor centerbe, megkérdeztünk egy ott dolgozó ranger nénit, aki rajzolt is gyorsan nekünk szerinte 2 napra való látnivalót egy ingyentérképre és nekivágtunk. Sokat nem fogok mesélni, meséljenek most a képek - legyen elég szóban annyi, hogy Yosemite világával egyszerűen nem lehet betelni! Nonstop fenyőillat, haraphatóan tiszta levegő, meseszép táj. Na nézzük:

Twin Falls

Vízeséses képet most nem kaptok, majd lesz róla mozi, ha minden jól megy - helyette itt egy kép arról a tóról, ami a vízesést eteti felül:

USA201106-Yosemite-lake

Inyo Crater Lakes

Két egymás mellett levő krátertó, helloturiszt ellen kerítéssel védve:

USA201106-Yosemite-CraterLakes

Mammooth Mountain & Summit

A hegy teteje ~3700 méter magasan, melyre gondola visz fel. A gondola nem olcsó, de a látvány szerintünk kárpótol:

USA201106-Yosemite-MammoothSummit

USA201106-Yosemite-MammoothSummit

Mono Lake

Sósvízű tó, jó messzire az óceántól, jó magasan. Benne érdekes tufák nőnek, körülötte érdekes élővilág. Sótartalma cirka 10%, ami a Csendes óceán 3.5%-ához képest szép teljesítmény. A tó vize évről évre apad. A vízparton ennyi légy lakik:

USA201106-Yosemite-MonoLake-flies

Ilyenek a vízben növő mésztufák a felszín felett:

USA201106-MonoLake-SouthTufa

Earthquake fault

Törésvonal a fenyves közepén:

USA201106-Yosemite-EarthquakeFault

Hot creek

Mérgező vizű kékes-sárgás Rotorua-szerű forróvizű kifolyás, turiszt ellen védve:

USA201106-Yosemite-HotCreek

Travernite Hot Springs

Forró vízű forrás, amely kis poolokba folyik és így kényezteti a helyi népeket, akik kartonnyi BudLight-tal járnak bele hesszolni. Ennek a sziklának a tetején ered a hőforrás:

USA201106-Yosemite-TravertineHotSpring

Régen ilyen mély eret vágott a kőbe a korábban valószínűleg izmosabb erecske:

USA201106-Yosemite-TravertineHotSpring4

Ilyen az egyik hesszolókondér üresen:

USA201106-Yosemite-TravertineHotSpring2

Felülről nézve meg ilyen a forrás a hesszoló local userekkel együtt:

USA201106-Yosemite-TravertineHotSpring3

Az egyik lavórban lógattunk lábat mi is egy kicsit, mire megjelent egy kedves floridai pár és felajánlották, hogy a nice cameránkkal készítenek rólunk egy képet - amit most nem mutatok meg, cserébe itt a titkos fotó szerzőpárja:

USA201106-Yosemite-TravertineHotSpring-visitors

A csajszi a Hungary szó hallatára elmondta, hogy vizslájuk van, immár a harmadik, mert nagyon szeretik és az egyetlen szó, amit magyarul tudnak az ZSUZSI, a kutyus neve.

Bodie, a szellemváros

Na ide NEM ELMENNI! Mindannyian borzasztóan bánjuk, hogy hallgattunk a ranger csajra és idetévedtünk. Bodie egy elhagyott város, mely az aranyláz idején élte virágkorát - ~10000 fős városka volt.

Úgy indult, hogy egy rossz minőségű úton lezárással találkoztunk, ahol majd fél órát várattak, hogy egy ilyen autó felvezethessen minket az egyik lezárt sáv mellett:

USA201106-Yosemite-Bodie-pilotcar

Komolyan, nem normálisak. Minden 14 évét betöltött elvezetne kíséret nélkül egy járművet az egy darab egyirányúsított, autónyi széles sávon. Na mindegy, nézzük inkább a várost, ha már ideevett a fene. Ilyen a kihalt városka:

USA201106-Yosemite-Bodie3

A fenti kép elkészítése megevett vagy 10 percet az életemből, mivel a kihalt városkában embertelen mennyiségű helloturiszt császkált fel-alá, rontva az összképet. A városka hátsó részében egy csomó lovasturisztnak tartottak a melegben hosszú beszédet, amit nem hallgattunk meg, csak lefotóztunk jól:

USA201106-Yosemite-Bodie

Befotóztam a helyi iskolába is, hogy lássuk, hogy tanulták a gyerekek itt anno a matekot:

USA201106-Yosemite-Bodie-math

Végül bekukkantunk a múzeumba a valaha itt élt populáció tárgyait fürkészni:

USA201106-Yosemite-Bodie2

Hacsak nem vagy történelemőrült, ide ne menj! Inkább irány a 120-as út csodálkozni a természet teremtette dolgokon.

Holnap mi is ezt tesszük: megindulunk San Francisco felé a 120-as úton és útbaejtjük Yosemite Village-et - stay tuned!

USA 2011/06 – Death Valley

Las Vegast magunk mögött hagyva a június végén némiképp melegebb arcát mutató Death Valley felé vettük az irányt. A Death Valley a Mojave sivatag és egyben Észak Amerika legmélyebben fekvő sivatagos terepe, olyan 1/7-nyi Magyarország területen - a Badwater nevű rész ~85 méterrel van a tengerszint alatt. A völgy a nevét az aranyláz idején itt eltévedt bevándorlóktól kapta, akik itt eltévedve kishíján itt pusztultak a hőségben.

Már Vegasból elindulva is 30 fok felett járt a hőmérséklet, de a Halál Völgye felé közeledve ez egyre csak emelkedett és az autóba épített hőmérőn egyáltalán nem tűnt úgy, hogy abba akarja hagyni a természet ezt a rekordkísérletet.

Első állomásunk a Zabriskie Point volt (igen, minket is az 1970-es filmre emlékeztetett a hely neve). A hely telis-teli van fura, mélyen bordázott sziklákkal:

USA201106-DeathValley-ZabriskiePoint

A sziklák anyaga iszapkő (aleurolit), mely szárazon kemény, nedvesség hatására azonban gyorsan felpuhul. Az iszapkövön by default kemény állapotában nem marad meg növény, így ha eső éri, nincs ami megfogja a vizet és az szépen lecsorogva rajta bordákat váj a szárazon amúgy nagyon kemény kőzetbe. A Death Valley-ben ritka a csapadék (évi 50 mm körül van), azonban amikor esik, akkor hirtelen egyszerre relatíve sok - ez alakítja az iszapkő alapú sziklák formáját.

Már itt 42 fok körül ugrált a hőmérő. A parkolótól 20-25 méter magasra kellett felkaptatni úgy 300 méteren át, ami így semminek tűnik, azonban a száraz hőségben valami rettenet volt: a levegő eleve meleg volt, ezt tetézte a forró száraz szél, valamint az átforrósodott kőzet. Egy sziklán tettem egy próbát, hogy mennyit bír rajta a tenyerem, de esélytelen volt a teszt: a kövön azonnal sercegve kezdett volna sülni egy jó darab steak.

A Zabriskie Point után következett a Badwater (=rossz víz) basin, a legforróbb rész. Ezen a részen megy keresztül a hírhedt 217 km-es (!), 4000 méteres szintemelkedésű (WTF?) Badwater ultramaraton is, melyet szerintem csak bolondok képesek vállalni. E véleményem ellenére jegyezzük meg a KÓNYA ÁKOS és PALLOS JUDIT neveket - így, csupa nagy betűvel. Ákos 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban is a második helyen ért célba, míg Judit 2005-ben lett harmadik ezen az elképesztő versenyen. Maximális tisztelettel csodálom őket.

A Badwaterben mindig van víz - az egy állandó forráshoz építettek is parkolót az itteniek (amit a hőség és az ide telepített nyilvános WC miatt valami alig kibírható húgyszag leng körbe). Ennél a forrásnál caplattunk mi is be egy kicsit:

USA201106-DeathValley-Badwater

USA201106-DeathValley-Badwater2

A visszaúton készült képen benyilaztam a tengerszintet jelölő táblát:

USA201106-DeathValley-Badwater-sea-level

A Badwater parkolójába érkezve 50 fokot mutatott a hőmérő. A mederbe begyalogolva ezt mi sokkal többnek éreztük - nem tudom mennyi lehetett bent, de nem volt messze a hőguta. Szerencsére indulás előtt benyomtunk majd egy liter folyadékot, így kompenzálta a hőséget a szervezetünk, de el tudom képzelni, mit áll ki itt egy szomjazó ember.

Badwatert a hátunk mögött hagyva homokdűnék tűntek fel az út mentén:

USA201106-DeathValey-sanddunes

Összességében a Death Valley olyan, mint valami holdbéli táj. Őrült hosszú egyenes utak (105 km/h limit!), kicsit fura, bozótos sivatag (a sivatag szó hallatán a zöld növény az utolsó, ami az ember eszébe jutna), csodás színű és formájú kövek mindenfelé. El tudom képzelni, hogy téli időszakban itt egy kamerával nekivág az ember és napokon át csak gyűjti a kontentot - ám ugyanez júniusban mazochizmus.

USA201106-DeathValley-landscape

Death Valley-től távolodva a Yosemite nemzeti parkot vettük célba - holnap arról szól a mese.

USA 2011/06 – Las Vegas

Los Angelesből forgalmi dugókat megúszva sikerült kijutnunk. A várost körülvevő agglomeráció kb. Dunántúl méretű, így elég sokáig tart a "mikor hagyjuk már el Los Angelest" érzés.
Las Vegasba jó 5 órás út eljutni, végig unalmas sok sávos autópályán, ahol 65-70 m/h (=105-113 km/h) a megengedett maximum. Az út nagyrészt kopár területen át vezet, nem sok minden van, ami oldaná a monoton menetet.
Mivel a lovunk egy igazi benzintemető, az 5 órás utat muszáj volt egy tankolással megszakítani. Az itteni kutak önkiszolgáló módon is tudnak működni: benyomsz nekik egy bankkártyát, kiválasztod, hogy credit vagy debit kártyát adtál, aztán már tankolhatsz is - azaz csak tankolhatnál, mivel a gonosz kút a creditkártya validálásához USA irányítószámot kér, a debit kártyákhoz pedig PIN kódot, ám a magyar debit kártyákat egyszerűen képtelen ellenőrizni. Ilyenkor marad a prepaid tankolás verzió, ami annyit tesz, hogy bemész a kútkezelőhöz, megsaccolod, hogy mennyi pénzért fogsz tankolni, azt kifizeted neki előre, majd tankolsz. Ha kevesebbet tankolsz, mint amennyit saccoltál, akkor a különbözet visszakerül a számládra. Ha többet tankolnál, akkor nem tudom mi van (lehet, hogy a kútfej nem is engedné), mert még nem sikerült kipróbálnunk.
Az üzemanyagot kb. 4.2 USD/gallon pénzért mérik, azaz kb. 1.11 USD (~=211 HUF) literje - ez azért a magyar 375 HUF/liter mellett az igen baráti kategória. Na de érkezzünk már meg Vegasba!

Las Vegashoz közeledve már jó 50 km-rel a város előtt óriási táblák csábítanak a kaszinókba. A várostól elkülönülten is nagy szállodák épültek a sivatag közepére, de az igazi döbbenet a városba érve fogadja az embert.
Las Vegas hatalmas, de a turisztot érdeklő kontent (=szállodák & kaszinók) egyetlen útba, a strip-be van bezsúfolva:

USA201106-LasVegas-strip

A stripre épült szállodák relatív olcsók, az aljukba installált kaszinó hozza a valódi zsetont, nem a szállóvendég által igénybevett többi generic szolgáltatás. A szállodák aljába kaszinók és üzletek települtek, nem akármilyen körítéssel. Itt van pl. egy Velencét idéző _beltér_, késő éjjel, csak mesterséges világításban:

USA201106-LasVegas-Venezia-interior

Kukkantsunk be a Rainforest Café nevű étterembe:

USA201106-LasVegas-RainforestCafe

A strip összes ilyen létesítményében díjtalanul lehet csámborogni - gyakorlatilag egy egész napot el is lehet csodálkozni, mire az ember végigbámulja mindet. A kaszinók látványától az ember egy idő után megcsömörlik, mind ugyanaz a pénznyelő üzem:

USA201106-LasVegas-casino-interior

USA201106-LasVegas-casino-interior2

Látványban a prímet kétségtelenül a Bellagio viszi. Előtte egy tó méretű, zenére szinkronizált szökőkút teremt pazar látványt minden egész órában, benne pedig valami elképesztő méretű luxus döbbenti meg a betévedőt. Csak friss virágból több tonnányit pazarolhatnak el naponta a szálloda belsejének díszítésére, mindezt egy sivatag közepén.
Engem a Bellagio előterének teteje kápráztatott el a legjobban, amelyet üvegvirágok borítanak:

USA201106-LasVegas-Bellaggio-top

Nehéz szavakba foglalni, amit az emberből Las Vegas látványa kivált. Egy óriási játszótér az egész, pazar, sokszor giccses köntösbe öltöztetve. A városban csillió építkezés zajlik most is, látszik jól, hogy hihetetlen mennyiségben ömlik ide a pénz.
Végül, de nem utolsó sorban tettünk mi is egy próbát: adtunk Somának 30 USD-t, amit elverhet egy kaszinóban:

USA201106-LasVegas-Soma-playing

Nagyjából 2 percre volt szüksége ahhoz, hogy 1 centes alapon köddé váljon a zsé.

Las Vegas fényeiből kitekintve a következő nap a Hoover gát felé vesszük az irányt és bejárjuk a Red Rock Canyon színes szikláit is. Stay tuned!

USA 2011/06 – Los Angeles

A Budapest - München, München - Los Angeles útvonalon cipelt minket át a Lufthansa a tengerentúlra. A második etap rettenet fárasztó volt: a Boeingekhez képest (és az A380-as Airbushoz képest különösen) egy kifejzetten szűknek érzett Airbus (A340-600) vitt át minket a nagy víz másik oldalára. Aludni csak minimálisat tudtunk, pedig tudtuk jól, hogy ilyenkor ez a jetlag minimalizálása érdekében kötelező. Természetesen út közben megvolt az ilyenkor kötelező Grönland fotó:

USA201106-Gronland

Késő este szállt le a gépünk, a tizenkét órás út bőven kimerített mindenkit, azonban a landolás után ez csak folytatódott. Elképesztő mennyiségű ember ömlött be a reptéren a beléptető terminálok elé, amelyeknek cirka fele, ha üzemelt. Bő egy órás sorbanállás után jutottunk végül át minden probléma nélkül.

Egy Jeep Grand Cherokee-t foglaltunk már jó előre, amiben úgy gondoltuk, kényelmesen elférünk a gyerekekkel és a cuccokkal együtt. Jelen post írásának pillanatában már 5. napja kínozzuk a gépállatot és egyöntetűen mindannyian azt mondjuk: ilyen kocsi többet nem kell. Kívül nagy, belül kicsi, borzalmas méretű fordulókörrel, pici tankkal, 13+ literes fogyasztással, rettentően lomha motorral, lusta disznó automata váltóval. Mindettől függetlenül az autó persze szépen teszi a dolgát.

A szállásunk Los Angelesben a másnapra megcélzott dolgokhoz képest egész jó helyen volt. A Coral Sands Motel nem egy Hilton, de aludni teljesen megfelelt (csakúgy, mint az út többi szállása). Ingyen WiFi van, azonban a jelerősségnél csak a sávszélesség alacsonyabb.

Az első teljes nap Los Angelesben telt: a Universal Studios élményparkját néztük meg. Az élménypark egyfajta nagy tematikus filmes backstage demó. A legnagyobb élményt a King Kong 3D-hez készített spéci attrakció nyújtotta (sajnos erről fotó nem készülhetett). Kapsz a fejedre egy passzív 3D szemüveget, majd egy turisztszállító nyitott kisbusszal becipelnek egy hatalmas hengerbe, ahol leáll a szerelvény. A henger belső falára körbe-körbe vetítenek, amolyan Jurassic Park vs King Kong sztorit: a rendes King Kong jól elveri a *szauruszokat. Mindez a fejed körül mindenhol üvölt és látható, plusz a busz a mozi közepébe komponálva rángatódzik, levegőt fújnak, illetve vizet spriccelnek minden lehetséges irányból rád, amikor az események úgy kívánják. Kamerával a kezedben ez nem mindig vicces, de ettől függetlenül nagyon nagy élmény.
Mivel a fentiekről nem készülhetett felvétel, helyette íme egy csatajelenet a Waterworld című (szerintem borzalmas) film mellé készített showból:

USA201106-LosAngeles-Universal-Waterworld

Az Universal élménypark a nap nagy részét kitöltötte.

Ezután egy nagy séta következett a Hollywood Boulevard Walk Of Fame-nek nevezett részén, ahol a sok médiasztár neve van csillagba betonozva, illetve a Chinese Theatre előtt pár user kéz és lábnyomát is megörökítette a beton. Döbbenten néztem, hogy eFi 46-os lába hogy eltörpül Samuel L. Jacksoné mellett:

USA201106-LosAngeles-WalkOfFame

Este a jetlagtól fáradtan estünk ágyba 9 óra körül (igyekeztünk ébren kihúzni sokáig, hogy másnap már teljesen fittek legyünk). Másnap irány Las Vegas - de erről majd holnap bővebben.

USA 2011/06 – sign in

Feleim,

Per pillanat Bishopban dekkolunk - Los Angeles, Las Vegas, Death Valley már a hátunk mögött, egy csomó másik célpont még előttünk. Sajna ezidáig sem idő, sem net, sem technika nem állt rendelkezésre ahhoz, hogy az amúgy sem ritkás eseménysorról hírt adjak, de ez remélhetőleg holnaptól változni fog. Stay tuned, holnap megpróbálunk izgis kontenttal jelentkezni - addig is érjétek be a buta arcommal:

eFi buta arca