Monthly Archives: July 2011

“Nincs időm” guacamole

Avokádót mentünk meg, Mexikóban honos formában - guacamole lesz belőle:

guacamole

Adott a helyzet, miszerint van egy túlérett avokádód. Ezt villával összetöröd, megy bele egy közepes, apróra vágott paradicsom, egy fej szintén apróra vágott lilahagyma, pici só, fél lime leve, sok kakukkfű - ez utóbbi lehetne koriander, de az nem nő a kertben. Még férne bele friss chili is, vagy valami magyar módra erős zöldpaprika, de azt meg elhasználtam a kacsába reggel, úgyhogy ez most így maradt. Majdnem ugyanígy készíti a csodás hajától babaarcú Miss Dahl is:

“Nincs időm” kacsa

Sűrű nap van, azaz most nagyon nincs idő főzőcskézni, de a kacsacombok meg ott aszalódnak a frigóban. Szinte ennek a dilemmának a feloldására találták ki a jó Észak-Afrikaiak a tajine-t. A tajine egy cseréptál, nagy, kúpos fedővel:

tajine

Ennek az aljába megágyazunk kb. így:

kacsa tajine-ban BEFORE

Aztán megsütjük benne nagyjából nulla odefigyeléssel kb. ilyenre:

kacsa tajine-ban  AFTER

A rétegrendet az épp otthon található zöldségek definiálják. Ebben az installációban alul két szelet papaszalonna, sok salátakrumpli, egy nagy fej szálasra vágott hagyma, erőspaprika, sárgarépa, paradicsom és egy trükkös sárgabarack laktak. Az ágy kap egy kis sót, rákerül a sózott-borsozott hús, arra sok rozmaring és egy fej fokhagyma hosszában felezett gerezdjei, az aljába egy kevéske víz (csak pár evőkanálnyi), aztán becsukjuk, rátesszük a tűzhelyre a lehető legkisebb hőleadó felületre és 30 percesre állítva a timerünket néha megszúrjuk, hogy puha-e már. Ha puha, akkor sütő izzít, 180-190 fok 5-10 perc pirosra süt, hús fordít, még 5 perc a másik oldal pirosságáért.

A tajine gőzforgató hatalmának köszönhetően elronthatatlan, közel nulla törődést igénylő pompás pecsenye. Tajine-t kapsz az IKEÁban, ami ugyan nem cserépből van, de attól még jó. Ha viszolyognál az IKEÁs teflonos öntöttvasas verziótól, akkor érdemes fazekasoknál körbenézni, lesz tajine itt, Magyarhonban is, nem csak a távoli Marokkó piacain.

Gemenc, 2011 nyár

A bajaiak tudják, hogy nyár közepén a gemencben gyalog kóricálni minimum mazochizmus: az utóbbi években akkora szúnyoginváziót hozott a csapadékos hűvös idő, hogy nem hogy ember nem tudott megmaradni az erdőben, de számos vadállat pusztult el annak köszönhetően, hogy szerencsétlenek a vérszívók elől a vízbe menekültek.
Idén mintha valami csoda történt volna: a városban sehol egyetlen szúnyog. A hétvégén gondoltunk egy merészet, fogtuk a blökiket, betereltük őket a kombi hátuljába és irány a gemenci erdő! A terv az volt, hogy az 55-ös úton megállunk, majd az alábbi térképet nagyjából függőlegesen átszelő utat bejárjuk a két ördöggel, hogy a végére kiérjünk a Duna gemenci oldalán kikandikáló zátonyokhoz:


Nagyobb térképre váltás

Ez annak rendje és módja szerint meg is történt. A túrát némileg nehezítette az elmúlt egy hét esőzése, de a kutyák örömmel vették az akadályt (nem úgy a kocsi, ami holnap megy ezért a mosóba):

Gemenc

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a sétát a Gemencben: a nyakig saras túrán egyetlen vérszívóval nem találkoztunk - fantasztikus érzés volt így sétálni a nyári erdő közepén!

Nick Denton tortája

A gyerekektől tegnap ezt az üres szakácskönyvet kaptam a szülinapomra:

eFi-ajandeka

Végig akarták főzni, amikkel én szoktam őket etetni, de a receptek vagy csak fejben vannak, vagy a frigón kallódnak, legjobb esetben pedig online itt a blogon - egy szó, mint száz, nincsenek egy kupacban. A macis notesz pont jó lesz arra, hogy belegyűjtsem nekik az infot.
Az ajándék mellé jött egy kérés is mindjárt: ha már Nati erre jár, kezdjük is el a receptgyűjtő munkát mindjárt azzal a sűrű csokitortával, amit a múltkor készített nekünk. A sütink neve Nick Denton tortája és így néz ki:

Nick-tortaja

A recept bekerült a gyűjtőbe, íme neked is a velős, férfiembernek redukált HOWTO:

  1. Veszel legalább 20 deka jó minőségű étcsokit, 20 deka vajat, negyed kiló kristálycukrot, 5 tojást és egy evőkanál lisztet.
  2. Mielőtt elkezdenél a csokiból zabálni, bekapcsolod a sütőt és 190 fokra állítod, hogy előmelegedjen, mire kész a belerakni való.
  3. Nagy edénybe forró víz, forró vízbe kisebb edény (=akkora, hogy elférjen benne az előbb felsorolt cucc), kis edényben összeolvaszt csoki és vaj.
  4. Ha olvasztás kész, cukor olvadásig belekever.
  5. Kivesz kis edény a vízfürdőből, tojások egyesével, egészben belekever a masszába. Habverővel kevered, minden tojásnál szép egyenletesre. Kb. a 2.-3. tojásnál a massza fura darabos állagra vált, aztán ha ezt kisimítod a keveréssel, akkor a 4.-5. tojásnál megint szép lesz és könnyebben el lehet majd oszlatni a tojást.
  6. Végül hozzákevered az egy evőkanál lisztet is.
  7. Kivajazol egy kis tepsit - ennyihez egy kb 15x25x4 centis elég lesz -, belisztezed, beleöntöd a masszát és betolod a sütőbe. Elvileg 30 perc sütés kell neki, de sütőtől függően lehet, hogy kevesebb is elég. A lényeg, hogy a közepe picit folyós maradjon. Persze ez ilyen csajos definíció, úgyhogy egyszerűsítsük: látod, hogy picit repedezős kérge lesz a süti tetejének - ha ez megvan, lekapcsolod a sütőt és hagyod kihűlni. Ha nem érted, akkor klikkoljál a fenti képre, hogy nagyobb legyen és nézd meg a süti állagát - teljesen átsült a kérge és kicsit szaftos a közepe. Ez a target.

A süti Nati receptje, önmagában is cyberbrutal de luxe, de én adtam neki egy kis 5% cukortartalmú sárgabaracklekvárt, hadd szokja.

Nati kalácsa

Tegnap este tízkor három hasbolond nekiállt a Rózsa utcában kelt kalácsot hegeszteni. Azzal persze ilyentájt már agyban egyikünk sem számolt, hogy a produktum nevében a kelt nem a törzsi népcsoport nevének elírása, hanem a tészta elkészülésének mikéntje miatt szerepel, így ma éjjel 01:39-ig szivattuk magunkat a projecttel - íme az eredmény:

Nati-kalacs

A tésztát előbb egy robotgép, majd Péter, Nati és jómagam masszíroztuk, a 6 rúd összefonását Nati intézte (az életben meg nem tanulom, hogy ez hogy megy). Az eredmény kívűlről tetszetős, belül azonban kicsit sűrű (át kellett volna még gyúrni kelés után az egészet, de már majd meghaltunk az álmosságtól), így ma a rögtönítélő bíróság határozata értelmében aranygaluskaként végzi.

Mac OS X Lion fun

Egy napja jelent meg az Apple desktop eszközeire írt új óperenciás rendszere, mégis több mocskolódást olvastam már róla, mint eddig bármely termékükről. Nos, én sem pro sem contra nem akarok ebben részt venni (majd minden felhasználó eldönti, hogy kell-e neki az új OS vagy sem), inkább mutatnék egy kevésbé standard feature felhasználási módot az Apple által nekünk fejlesztett gépnenitől, Esztertől (Eszter a Lionba épített szövegolvasó csaj):

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

USA 2011/06 – final summárium

Ez egy szubjektív felsorolás, képek nélkül, szárazan, amolyan USA nyugati oldala az én szememben. Essünk neki!

Közlekedés

Debil módon alacsony sebességhatárok, mindenhol, beleértve a Death Valley embertelen hosszú egyenes, 10km-re belátható útjait is. A sebességkorlátozást ennek ellenére rajtunk kívül alig akadt, aki betartotta, holott mindenütt ott a speed controlled by radar | aircraft tábla.
Több rendőr által leállított autót láttunk, de ilyen police típusú személyes tapasztalatunk nem volt (btw náluk nem állíthat meg csak úgy a szerv igazoltatni).
Az európaitól eltérő közlekedési szabályaik elsőre furcsák, de így 3600 km után mind szimpatikusak. Autópályán bármely irányból előzni egyrészt jó dolog, mert tempósabb a forgalom tőle, másrészt meg jobban belekényszerít abba, hogy folyamatosan körbe-körbe körültekintő legyél. Furcsák az all way stop kereszteződéseik, ahol minden irányból érkezőnek kötelező megállnia (3 másodpercre) és a továbbhaladás érkezési sorrendben történik - ennek ellenére működik a dolog, mert a minden irányból megálló járművek nem rohannak olyan könnyen egymásba. Szintén baromi jó az útjaik közepén levő kanyarodó sáv, ahol csak a kanyarodás miatt tartózkodhatsz, viszont cserébe nem tartod fel a forgalmat. A legkedvencebb szabályunk azonban a piros lámpánál is kanyarodhatsz kis ívben jobbra szabály - ha nem akadályozol senkit, miért ne tehetnéd? Baromi sokat gyorsít a forgalmon ez is, nagy élvezettel használtuk.
A soksávos autópályáik és a rengeteg nagyvárosi spagetti junction ellenére az útjaik szarok - ugyanaz a tré minőség, mint itthon.
Autó: amint azt már meséltem, egy Jeep Grand Cherokee-t béreltünk. Erről mindenkit lebeszélnénk, borzalmas szar, kényelmetlen, lomha benzinfaló egy dög.

Kaja

A junk food borzalmas. Az édes túl édes, általában nyakonöntve a fehér minden ízt elnyomó cukormázzal, a sült* pedig rengeteg zsiradékkal készül. Az ízviláguk is elég távol áll tőlünk.
Nálam kivételt képezett az In'n'out burger, valamint valamelyik utoljára kóstolt csirkés junk food lánc kajája. A legjobbat San Franciscoban ettük a parton, frissen sütött tengeri cuccokból.
Az élelmiszerboltjaikban a választék nem csak elképesztően széles, hanem hihetetlenül mély is. Itt vásárolva nagyon könnyen kapsz egészséges kaját - hogy mást ne mondjak, snack méretűre vágott friss sárgarépa és zellerszár szinte minden általunk látogatott boltban volt. Ha egy-egy top ételt és italt kellene kiemelnünk, akkor az a fantasztikus friss avocadojuk és a préselt, nem koncentrátumból higított rózsaszín grapefruit juice-uk volt (ez utóbbi hiányzott hazaérve a legjobban, vettünk is az itthon kaphatóból - förtelem ahhoz képest, amit náluk ittunk).

Táj

Káprázat. Kamasz koromban egyszerűen nem értettem, hogy miért van az, hogy állítólag az amerikaiak nagy része sosem váltja ki az útlevelét. Egyszerűen annyi látnivaló van az országukban és az olyan lenyűgöző, hogy nem kevés időbe telik, míg az ember ezt megismeri. 2004-ben dolgoztam egy kicsit Floridában, az is maga volt a paradicsom - most, a nyugati parton sem gondoltuk másként.

Árak, szállás

Ami nagyon olcsó, az a geek cucc és a ruházat. Sok ismerősünk javasolta, hogy vigyünk két váltás ruhát és öltözzünk fel ott - igazuk volt.
A jó minőségű éttermi kajának megkérik az árát - a junk food nagyjából magyar árban van. A benzin ~210 HUF/l árban volt, szállást is nagyjából magyar panzió árban találtunk. Ja igen: Las Vegasban szállodában _kell_ lakni, mert az ottani hotelek az aljukba épített kaszinókból élnek, nem pedig a szállások árából, így relatíve jó áron pazar szállodákat próbálhatsz ki. Mindenhol máshol moteleket választottunk.
A motelekkel általában nem volt probléma: a személyzet szinte mindig kedves volt (csak Montereyben kaptunk ki az érkezés estéjén egy menstruáló barnát), a szobák mindig tiszták. Reggelire minden ilyen helyen a standard müzlis fánkos cucc van, amit mi zömmel kihagytunk.
Az összes szállást online foglaltuk, félve attól, hogy a suliszünet megkezdésével a családok kirajzanak majd az általunk kiszemelt site-okra - és ez be is jött, szinte mindenhol majdnem tele voltak a motelek. A helloturiszt csúcsot Yosemite belsejében éltük át egy gigadugóban - de erről már meséltem.

Emberek

Bárhol, bárkivel találkoztunk, mindig mindenki maximálisan kedves és segítőkész volt. Ezt tapasztaltam anno 2004-ben és 2005-ben is és jó volt újra átélni. Minden velünk kommunikáló félnek volt egy kedves szava, egy mosolya, amitől az ember egész egyszerűen jól, jobban érzi magát. Ebből kellene vírust szintetizálni és beoltani vele pár rezisztenst.

Jó volt?

Summa summarum: nagyon. Élveztük, minden percét. Már az idejét sem tudom, mikor töltött a család 2 hetet együtt, főleg úgy, hogy a munkától mindketten el vagyunk zárva. Nagy pihenés volt és nagy kaland.
Ezúton szeretnénk mindenkinek megköszönni, aki tanácsával segítette az utunkat.

Végezetül álljon itt négy kép a kocafotósokról olyan backstage stílusban, akik a utinaplóhoz gyártották a képi kontentot, hogy Te is velünk utazhass egy kicsit a monitorod mögül:

20110629-6265

20110621-4341

20110701-6511

20110623-00346

Meanwhile in Baja…

Az úgy volt, hogy Doris és Bogi 6 hónapos koruk ellenére ma délelőtt mély, öblös ugatásba kezdtek a teraszon. Azt hittük, hogy megint valami kiásott csont a probléma, de nem - ezúttal az nem tetszett nekik, hogy két gólya nekiállt szisztematikusan telefosni az egyik tetősíkot. Persze a blökiknek valószínűleg a gólyák en bloc szúrták a szemüket, nekem a nagy madarakkal nem lenne bajom, csak a töménytelen mennyiségű fossal, amit ideszállítottak.

A madárzok a fostranszfert egész nap nem hagyták abba, így délután gondoltuk meglepjük őket - íme a történet, 5 rövid fotóban elmesélve:

1. Gólya érkezik

01-stork-landed

2. Dormi érkezik

02-cat-landed

3. Dormi detektál

03-cat-recognised

4. Dormi harcászati üzemmódba kapcsol

04-cat-hunt-mode-on

5. Gólya detektál

05-stork-recognised

Röviden ennyi. Minden madárvédő megnyugtatására ezúton közlöm, hogy ma este gólyapörkölt helyett valami más lesz a kaja (a madárzok meg voltak gyűrűzve meg nem is vagyunk mi itt vidéken állatok na).

Merüljünk érdekes adatokba: az ámbrás cet

Az előbb jött szembe Kelemen Banditól egy megosztott link, melyen egy csomó hűsítő underwater képet lehetett kukkolni a kánikulában. A sok cápás képek között ott bújt egy ámbrás cetes is, melyen egy fiatal példány néz bele a szerencsés fotós lencséjébe. Kicsit klikkelgettem tovább és egyszer csak elém került egy döbbenetes ámbrás cetes klip, Howard Hall RED 4K masinájából. Nézd meg előbb, aztán majd mesélek:

Sperm Whale Encounter from Howard Hall on Vimeo.

Szóval a fenti csodaélmény húzta be a triggert, hogy letegyem egy kis időre a kódot és írjak egy felfrissítőt ámbráscetileg. Íme tehát az állatunk:

  • Az ámbrás cet angolszász neve a sperm whale, ami magyar fordításban annyit tesz, hogy "spermabálna". A buta nevet szegény onnan kapta, hogy az őt kezdetben elpusztítók a hatalmas fejében (egész pontosan a fejében lakó ún. spermaceti szervben) levő kocsonyás anyagot az állaga alapján spermának hitték. Valójában az állat ennek az anyagnak a segítségével merül akár 3000 méter mélyre is a kajáért (btw ezzel ő a bolygó mélymerülő rekordere): a felszínen hideg vízzel a viaszos anyagot kissé megdermeszti, annak sűrűsége megnő, így az segít neki lefele megindulni, míg a mélyben a szervezetében tárolt oxigénnel visszacsinálja a dolgot és már jön is felfele.
  • Persze nem csak a böszme feje hajtja, van neki brutális, 4 méteres farokúszója, amivel azért lehet pödörni rendesen. A kifejlett példányok 20-40 tonna körüliek, tehát nem egy kék bálna-szerű óriás, de a fogascetek között (fogascetek pl. a delfinek vagy az orca is) ő a legnagyobb.
  • Nagyon érzékeny hanglokátoruk van, mint a denevéreknek - ezzel kommunikálnak és a kedvenc kajájuknak számító óriás tintahalat is ezzel találják meg. Javarészt tintahalat esznek, de az útjukba kerülő más húst sem vetik meg, including cápa.
  • Az ámbrás cet is baromi gyorsan, akár 20 km/h sebességgel képes merülni. Akár másfél órát is kibír a mélyben, de általában inkább 30-50 perceket merülnek, csakúgy, mint a mezei emberbúvárzok. A merülések között pár perces szüneteket tartanak.
  • Az ámbrás cetek mindig rajban mászkálnak és nagyon összetartóak. A megsérült társat maximálisan védelmezi a többi egészséges csapattag (de főleg a csajok), akár úgy, hogy a mozgásképtelenné vált állat körül úsznak olyan szorosan, hogy az ne tudjon magatehetetlenül végleg elmerülve megfulladni.
  • Korábban a belében képződött illatos ámbráért vadászták. A kifejlett állatban 3-400 kg ilyen anyag van, melyet időnként kiürít.
  • A valaha élt állatok közül nekik van a legnagyobb agyuk - jó 8-10 kilót nyom.
  • Rettenet zabagépek: nagyjából saját tömegük 3%-át eszik meg naponta. A populáció becsült éves tengeri állat fogyasztása 91 millió tonna - ez több tengeri biomassza, mint amit az ember a bolygón ugyanennyi idő alatt a vizekből kieszik.
  • Senki nem tudja, miért olyan aránytalanul hatalmas a feje (amely nagyjából a testhosszának 1/3-a) az alsó álkapcsához képest. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy az echolokátorának működéséhez kell ez a fejszerkezet.
  • Az ámbrás cetek feje tartalmaz egy "majomszáj" nevű struktúrát, melyen irgalmatlan, 230 decibeles hangnyomással képes kattogó hangot kibocsájtani (a ceteknek nincsenek hangszálaik) - a hangot a kaja megtalálására használja (valahol 120 decibel körül van a süketedési küszöb asszem). Fülük nincsen, a hallójárat nyílása parányi, a belső fülük a miénkhez hasonló felépítésű. Mindezek ellenére baromi jól hallanak - míg az ember 15kHz felett szinte nem hall, ők simán veszik az adást.
  • A kifejlett példányoknak az alsó álkapcsában kúpos fogak ülnek - a fogak kb 20 centisek és darabonként jó egy kilósok. Ezek után mindenki azt gondolná, hogy a hatalmas fogaira a nagy fincsi tintahallal való csatában van szüksége, ám valószínűleg nem: fogtak már ki 10 évnél fiatalabb ceteket, melyek szájában egyetlen fog sem volt. A fogaknak valószínűleg a párválasztásos bunyókban van szerepe, amelyek viszont a 12 méteres testhossz eléréséig nem következnek be.
  • A felnőtt ámbrásceteknek nincs szaglásuk.
  • Az emlősöktől eltérően a szemük nem gömb, hanem elöl összenyomott lencse alakú. Látni a vízben élesen látnak, víz felett azonban csak közelre látnak jól.
  • Ámbrás cetre vadászni nem életbiztosítás: a megtámadott állat azonnal visszatámad, ráadásul nem csak a rettenet erős farkát, hanem a fogazatát is használja.
  • Szerencsére a populáció mai létszámát 1 millió felettire becsülik, így ezt a cetfajt nem fenyegeti kihalás.

USA 2011/06 – valahogy így mozgott

Preface: a klip szélein részegen dülöngélő fekete keret nem azt jelenti, hogy a Te készülékedben van a hiba, hanem azt, hogy egyrészt eFinek nem volt / nincs glidecam-je, másrészt viszont vette a fáradtságot és software-rel hánytatásmentessé tette a felvételeket, amelyek kézből készültek a cirka másfél kilós kamerát tartva (ez egyébként a Gay pride alatt fej felett tartva és a Yosemite szikláin lefele gyalogolva volt különösen izgi). Szóval szerintem inkább a himbálódzó fekete keret, mint a hányinger mozi közben. Mielőtt pedig commentben jönne: igen, tudom, hogy van az új sájni Final Cut Pro X-ben software-es kamera stabilizáció, ami nem csinál ordenáré imbolygós keretet, viszont az cserébe ezt a túlmozgást képtelen értékelhető módon kompenzálni.
Ennyi tech bevezető után kukkants bele a mi kaliforniában töltött két hetünk 2 perc 39 másodpercébe:

USA 2011/06 from Gabor Penoff on Vimeo.