Monthly Archives: February 2012

Support beauty

Ügyfél küld egy beszállítói cikktörzset a programozónak. A tábla hiányos, a programozó nekiáll gyomlálni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve (=a tábla közel egyharmadában nincs adat) ráereszt a beszállító számlaszám mezőre egy GIRO számlaszám ellenőrző algoritmust. Nagy meglepetésre a számlaszámok kb. 10%-a hibás - valószínűleg elírta az operátor.

Magyarázza a fejlesztő az ügyfél amúgy IT lelkületű emberének, hogy talált egy csomó hibás számlaszámot (nota bene: ezekre a számlákra utal az ügyfél, amikor kifizeti a beszállítóit). IT lelkületű ember furán néz és kérdi, hogy honnan tudja a programozó, hogy azok a számlaszámok hibásak.

Programozó szeret magyarázni, elmeséli, hogy a GIRO számlaszám 3 darab nyolcas blokkjában a 8. karakter egy checksum, ami pont azért van, hogy az ilyen véletlenszerű elírásokat tetten lehessen érni.

Minderre IT lelkű emberünk visszakérdez: na de ha ezt a 8. számot ki tudja számolni a programozó, akkor hol itt a hiba? Ki kell számolni a meglevő hétből újra és máris jók a számlaszámok!

Természetesen történetünk csupa fikció, a valósághoz a lehető legkisebb köze sincsen.

GPOY – Zánka, 1981

Ma reggelre érkezett a mailboxomba Ziegler Gábortól egy levél, amiben ez a kép volt csatolva:

Gabi.zanka.1981

Lehet találgatni, melyik userből lett eFi.blog alapító (az első sor negyedikre tippelni nem ér).

Merüljünk érdekes adatokba: a kék bálna

Ákos fiam kérte a minap, hogy meséljek neki egy kicsit a kék bálnákról, mert a suliban egy veszélyeztetett fajról kell előadást tartaniuk 10 percben. Nos, akkor próbáljuk meg virtuálisan "körbejárni" a bolygó valaha élt legnagyobb állatát!

Tavaly júliusban olyan szerencsénk volt, hogy Kaliforniában egy bálnanéző hajóról láttunk két példányt, plusz egy bő fél órát tudtam dumálni egy önkéntes bálnakutató csajjal. Sajnos a kék bálna a hosszúszárnyú bálnákkal ellentétben nem nagyon izgul arra, hogy a vízfelszínen lebegő humánoknak demózzon, így szerencsés esetben is csak a hátukat látod, azt is csak messziről:

USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-BlueWhale1.jpg

Fotókról elég nehéz a hatalmas állat méreteit átérezni, ezért olvassuk inkább a kék bálna érdekes adatai listát. A kifejlett állat hossza elérheti a 29-33 métert (~=2 busz), tömege 180 tonnát (összehasonlításul egy afrikai elefánt nagyjából 4 tonna). Ha már az elefántoknál tartunk: az állat nyelve pont annyit nyom, mint egy afrikai elefánt. A kifejlett egyed szívébe lépő aorta olyan széles, hogy egy felnőtt ember át tudna úszni a belsejében. A szív térfogatra személyautó nagyságú. A koponya kb. 6 méter hosszú, aa legnagyobb csigolyájuk nagyjából 250 kg. A farokúszó kb. olyan széles, mint egy Cesna szárnyfesztávja.

USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-BlueWhale2.jpg

A brit Whale and Dolphin Conservation Society készített egy böngészőben nézegethető, valós méretű kék bálna fotót, amin Te is tanulmányozhatod az állat bőrét - nézd csak meg azt a csodálatos, kávéscsésze méretű szemét!

A kék bálnák a víz alatt kékek, a vízfelszínen inkább szürkéskékek. Búvárzok jól tudják, hogy ahogy megyünk lefelé, egyre inkább teret nyer a kék, így "kékül" a mi bálnánk is. A nagy víztömeg kékülésének oka a víz szelektív fényabszorpciója (a tiszta víz elnyelőképességének minimuma a 470 nm hullámhosszú kék fénynél van - de most hagyjuk, ez egy másik mese). A pocakjuk egyébként picit sárgás, de ezt meg a bőrükön tanyázó rengeteg mikroorganizmus okozza.

A világ összes óceánjában megtalálhatóak. Néha kis csapatokban, de általában inkább párban vagy magányosan úsznak. A nyarat a pólusokhoz közeli vizekben töltik, míg télre az egyenlítő tájékára vándorolnak.

Kevés a természetes ellenségük - 80-90 évet élnek meg. Kisbálnagyerek korukban pár cápafaj szeretne enni belőlük, illetve a kardszárnyú delfinek harapják ki előszeretettel a bébi bálna nyelvét egyfajta csemegeként - de erről majd mesélek, amikor az orkákról lesz szó. Ha egyszer nemkisbálnákká nőnek, onnantól csak a humánok által teremtett veszélyek okozhatják a pusztulásukat: halászhálóba tekeredés, óceánjárókkal ütközés, vízi szennyezés, et cetera.

USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-BlueWhale3.jpg

A hatalmas test ellenére az állat baromi gyors - általában 8 km/h sebességgel haladnak (n.b.: te kb. 4 km/h sebességgel gyalogolsz a sokkal kisebb közegellenállású levegőn), de akár 32 km/h sebességre is képesek felgyorsulni. Ezt élesben is meg lehet tapasztalni egy bálnanéző hajón: az egyébként baromi gyors katamaránok padlógázzal is alig-alig érik be az egy-egy kurta percre levegőért a felszínre emelkedő kék bálnákat. Persze ez betudható annak is, hogy a bálna valószínűleg nem csak abba az irányba halad a merülés során, amerre a merülés megkezdésekor a hajó kapitánya becsülte.
Kilégzéskor minden bálna a fajra jellemző egyedi formájú / méretű párát fúj ki a levegőbe. Ez a páraoszlop a kék bálnáknál akár 8-9 méter magas.

A frissen született bébi 2-3 tonna, s ezt a tömeget rohamosan igyekszik növelni napi 600 liter anyatej elfogyasztásával. A bálnatej nagyon zsíros (kell is a power a mélyen baromi hideg vízben), a kicsik nagyjából egy hét alatt híznak meg a születéskori súlyuk duplájára. Csak kontrasztként: egy lónak a testtömeg duplázáshoz 2 hónap kell.

A kék bálna szilás cet - krilleket kajál, szó szerint vödörszámra. Folyamatosan fel-le járkál az óceánban: vesz egy nagy levegőt, majd megindul lefelé, akár 5-600 méterre. Onnan felnéz, meglátja a nap által háttérvilágított krillfelhőt, aláúszik, kinyitja a rettenetes száját és gyakorlatilag bekapja az egészet vizestől. Ezt követően a szájában levő 320 szila "szitából" kicsorog a víz, bent marad a krill, amit sutty le is nyel. Egy ilyen falat cirka 400 kiló rák, amiből napi 7-8 tonnát tol be - ez nagyjából napi 40 millió rákocska. A szila hosszúkás, szálas cucc, kb. olyan anyagból, mint a mi körmünk.
Egy-egy merülés 6-20 percig tart, a mai napig senki nem tudja, hogy mitől függ a hosszuk.

Egyetlen bálnának sincsenek hangszálai, mégis képesek hangot kiadni. Ezt úgy csinálják, hogy a fejük búbján található légzőnyílásaikhoz kapcsolódó billentyűkön és szövetredőkön iszonyat erővel átpréselt kilélegzett levegő szólal meg - ezt képesek a kék bálnák egymástól akár 1500 km-re hallani. Ha már egy rekorder állatról beszélünk: a kék bálnák a világ leghangosabb állatai. Az eddigi kutatások alapján azt sejtik, hogy az általuk kiadott hangokat a bálnák a kommunikáció mellett hanglokátoros tájékozódásra is használják.

A testtömegük kb. 1/3-a bálnazsír - ezért, és a csontjáért kezdte el az ember levadászni őket (a zsírból többek között lámpaolajat és szappant készítettek).

Akárcsak az elcsontosodott kopoltyújú cápafajok, a bálnák sem alszanak. Rövid pihenőket tartanak a felszínen, de ennyi.

A kék bálnák populációja mára cirka 10000-25000 egyedet számlál - a bálnavadászat előtti időkre kb. 300000 egyedszámúra becsülték az akkor élt még közel érintetlen populációt. 1966 óta védett állatok.

dr. iPod [restored post]

Preface: Bognár Andrist anno én kereszteltem el dr. iPodnak - ez az eredetileg 2008 áprilisában készült post az első találkozásunkról szól.

Még tavaly márciusban hoztunk hazafele jövet Szingapúrból egy 80GB-os 5G iPod-ot. A kütyü egy hónapig jól működött, aztán elmúlt belőle a hang - se a dock csatin, se a fejhallgató kimeneten nem szólalt meg. Amúgy minden más része teljesen korrektül ment, csak hát ha én mp3 doboznak akarom az autóban használni, akkor ez ugye édeskevés…

Elmentem az iStyle-ba és iJoe-hoz is, hogy mit lehet tenni. Mondták, hogy worldwide garancia van a készülékre, de normális számla kell hozzá. Sajna én Szingapúrban csak egy sajtpapírt kaptam a tranzakcióról, viszont a hitelkártya kivonaton látszani fog a tétel, ami iJoe szerint már elég bizonyíték és menni fog a garanciális csere ezzel is.
Elmentem a bankba az igazolásért, majd azzal az iStyle-ba - természetesen nem volt jó. iStyle okosan megvigasztalt: az iPodokat nem javítja az Apple, hanem cseréli - ha nem garanciális a készüléked, akkor az új árának 20%-áért beszámítják és persze a magyarországi Apple jelenlétnek megfelelően 3-4 hónap és hopp, itt is az új készülék… Na itt borult a bili és dühödten eljöttem az üzletből.

Telt az idő, az iPod itt állt már jó ideje a szekrényben - egyszercsak PlastikJózsinál olvasok Bognár Andrásról (buundy), aki iPod és Mighty Mouse doki állítólag. Felvettem Andrissal a kapcsolatot. András megnézte és még aznap a következő levelet kaptam:

Megvizsgáltam és utánanéztem, hogy mi okozhatja ezt a jelenséget, hogy nem szól.
Azt mondják, hogy ez sok iPod videó betegsége, hogy az alaplapon a “hangkártya” valamiért kontakthibás, és ez okozza a némaságot. Valószínűleg ez a gond, mert amikor megnyomogattam a ClickWheel mellett a fekete előlapot, néha szólt, néha nem, vagy csak recsegett.
Megpróbáltam azt, hogy a belsejében egy félbehajtott papírlapot teszek az alaplapra, ami kis nyomást gyakorolna (ez a megoldás általában működni szokott), de nem adott ki hangot így sem.
Ez sajna olyan hiba, ami az alaplapon egy chip-ben van, talán rosszul van leforrasztva, hidegben például kicsit jobb az esélye, hogy kiadjon hangot, mert az alkatrész melegben kitágul, hidegben összemegy és ez valamennyire befolyásolja a működését. Betettem pár percre a hűtőbe és annyit sikerült elérni, hogy kiadott pár reccsenést és a szobahőmérséklet miatt újra elnémult.

Ha szeretnéd még használni az iPododat (naná! ), akkor új alaplapot kell bele venni. Általában küldöldről szoktam ezeket hozatni, így kell vári általában egy-másfél hetet, mire ideér.
A javítás mindenestül 25ezer forintba kerülne.
Vagy megpróbálhatod eladni valahol alkatrésznek, hátha abból valamennyit visszanyersz és akkor olcsóbb megvenni egy új iPodot.
Nem szeretnélek befolyásolni de szerintem ez az iPod annyira új és karcmentes, hogy inkább javíttatsd meg.
De te döntsd el, hogy mi legyen.

Teljesen korrekt, kimerítő válasz. Mivel a javítással is még bőven alatta vagyok a magyar árnak, kértem tőle, hogy szereljük meg - megcsinálta. Tökéletes - a szétszerelésnek nyoma nincs, az iPod teljesen karcmentes és András a végén 25kHUF helyett 23kHUF-ot kért mindezért:

Találkoztam vele, hogy átvegyem az iPod-ot. Mondom neki, hogy mindjárt veszek ki akkor 25kHUF, ahogy megegyeztünk előzetesen. Erre Anrdás: elég lesz 23kHUF, mert sikerült kicsit olcsóbban alaplapot szereznem. Azt hittem, rosszul hallok - ilyet, Magyarországon báz?!
Szóval bárkinek hibás *.Apple cucca van, elsőnek ő jusson az eszetekbe - terjeszteni fogom a nevét, amerre járok!

Merüljünk érdekes adatokba: a simabálnák [restored post]

A post apropóját Brian Skerry fotói szolgáltatták, melyek közül az egyik bekerült a National Geographic 2008-as legjobb természetfotói közé - ő az:

right-whale-brian-skerry

Brian röviden mesél is az élményről:

Gondolom minden búvár cimborám szívesen bújt volna a fotón álmélkodó csóka bőrébe. A kép Új Zelandon készült az Auckland Islands közelében (amit Google Maps-on nem sikerült megtalálni, de a divenewzealand.com említi párszor amiről Tibbnek hála már van GMaps lokációnk).

A simabálnák családjába az északi simabálna, a déli simabálna és a grönlandi bálna tartoznak bele. Kicsit fura magyar családnevét az állat onnan kapta, hogy a hasuk és a torkuk a barázdás bálnákkal ellentétben sima. Az északi/déli/grönlandi előtagok természetesen a körülbelüli élőhelyüket jelölik.
Az északi és déli simabálnák egyébként annyira hasonlóak, hogy sokáig egy fajnak tekintették őket.
Angolul ezeket az állatokat “right whale”-nek (talán “megfelelő bálna” a betű pontos fordítása) nevezik. Az angol név a bálnavadász hőskorból származik: ezt a fajt tartották könnyen elejthetőnek a halászok, mivel egyrészt igen lomha mozgásúak (<10 km/h), másrészt elejtésük után nem süllyedtek el (hasonló okokból puszították előszeretettel a szürke bálnát és az ámbrás cetet is). A simabálnák a nagyobb bálnák közé tartoznak: 18 méterig és akár 100 tonnáig nőnek meg - az újszülött borjú 5 tonna körüli (a borjú 9-12 hónapra jön a világra és 2-3 éves koráig marad az anya mellett). A testük rövid, zömök, a fejük a teljes testhossz kb. 1/4-ét adja. Mellúszóik szélesek és lecsonkítottak, a nyakcsigolyáinak java összenőtt. A szájpadlásuk jobban boltozott, s az alsó állkapcsuk szára is sokall jobban hajlított, mint a többi barázdásbálna-féléé. A felső álkapcsukból kb. 250-400 db ~2 méteres hosszú és keskeny halcsontlemez (ún. szila) nő ki, melyeket sörteszerű fonalzat borít. Az alsó és felső állkapcsok még csukott állapotban is eléggé elállnak egymástól. A simabálna apuci heréi a legnagyobbak az élővilágban: mintegy 900 kg a súlyuk (ezt ki mérte meg?). 686px-Right_whale_size.svg

A többi barázdás bálnától eltérően nekik nincs hátuszonyuk, így viszonylag könnyen megkülönböztethetőek erről és teljesen sima, fekete hátukról. A vonalas rajzon is jól látható nagy bőrkeményedés van a fejükön - ez a dudor akár 10 cm magasra is megnő és javarészt az állon, az alsó állkapcson és az orrlyukaknál nőnek. Két orrlyukuk van, amelyeken V alakban fújják ki a párás levegőt. Merülés előtt farkuk a víz fölé emelkedik. Általában 10-20 percre merülnek le, de észleltek már ennél jóval hosszabb, közel egy órás merülést is. Megfigyeltek már tengerfenéken mozdulatlanul heverő simabálnát - erre a viselkedésre egyenlőre nincs magyarázat (bár nem mintha kellene - én is imádok a sima fenéken hanyatt feküdni, pedig még mindig messze vagyok a 100 tonnás targettől).
Sokszor “játszanak”: a felszínre történő felúszáskor szeretnek kiemelkedni a vízből, majd hanyatt becsapódni, illetve a víz felszínén napozva uszonyaikkal a tengert csapkodni.

Ezek az állatok 500 Hz körüli morgó-gurgulázó hangot (=”bálnaéneket”) adnak ki magukból. A hangokat a csoport tagjai valószínűleg egymás közti kommunikációra használják, de a protokoll még itt sem ismert.
A hallásuk tekintetében fura módon van egy eltérés: míg a déli simabálnákra hatással vannak a hangok, addig az északi simabálnák a legtöbb hangot mintha ignorálnák - sokszor ez is okozza vesztüket: nagy hajóknak úsznak neki úgy, mintha nem hallanák a gép zaját.
Egy 2003-as megfigyelés szerint azonban az északi simabálnák is hallanak, csak épp más frekvencia-tartományra reagálnak. A kutatók azt vették észre, hogy ezek az állatok a rendőrségi szirénák hangjának frekvenciájával közel azonos hangok hatására szinte azonnal a felszínre emelkednek.

Krillt, illetve hasonló apró rákokat és puhatestűeket esznek a sziláscetektől megszokott módon: nyitott szájjal úsznak a krillrajba, s mikor elég rákot szűrt meg nekik a szila, akkor hamm, nyelnek egy rendeset.

A simabálnák általában családban élnek - a mára fennmaradt populáció 7-10 fős csoportokba verődve szeli a vizeket, de régebbi, a mértéktelen vadászatot megelőző időkből származó híradások több száz fős csoportokról is beszámoltak.

Japánban 1938-ban találtak rá helyi lakosok a ma ismert legősibb simabálna fosszília egy részére. A feltárást a háború félbeszakította, így csak jóval később, 1967-ben tért vissza egy tudóscsoport a maradványokért - addigra azonban csak a koponya és a felső állkapocs került elő. A maradványokon tavaly elvégzett vizsgálatok szerint a lelet legalább 5 millió éves.

Bármilyen furán hangzik a XXI. században, akkor is igaz: a barázdásbálna-féléket a szilákért pusztították mértéktelenül (persze az ámbra sem volt érdektelen). Brehm szerint 1853-ban New Bedfordban 5,652,300 font, azaz mintegy 2500 tonna (!) halcsontot adtak el: csak egy városban, csak egy évben. A mértéktelen pusztítást jól ábrázolja az 50 évvel későbbi, 1903-as statisztikai adat, amikor ez a szám 74850-re, azaz mintegy 1/75-ére csökkent - és nyilván nem a kereslet csappant meg.
Hála a Greenpeace-like környezetvédelmi mozgalmaknak, mára talán kezd megfordulni a trend és bizonyos bálnafajok egyedszáma lassan újra növekedni kezd.
A bálnákat 1935-ben már törvény védi, de addigra a család mindhárom faja csak mintegy 5%-át teszi ki a korábbi populációnak. Később, 1946-ban az IWC újabb vadászati korlátozásokat vezet be, majd végül 1986-ban teljes vadászati tilalmat rendelnek el, az érintett országok (Izland, Oroszország, Norvégia, Japán) tiltakozása ellenére. Természetesen az érintettek megtalálják a kiskapukat és szarnak a korlátozásra, a mai napig.

A hatalmas állatok jelenlegi legnagyobb ellenségei a nagyméretű halászhálók és a nagy hajók - az általuk okozott sérülések okozzák ma a bálnapusztulás közel 1/3-át. Ezen felül a cetek hallal táplálkozó része a halászoknak közvetlen konkurrenciát jelent, tekintve, hogy ugyanazt a halat eszik, mint amit az ember halászik. Hiszed vagy sem, japánban delfinmészárlást szerveznek a halászok azért, hogy nekik több hal maradjon az óceánban. Tiltakozás természetesen van, de az érintettet ez baromira nem hatja meg.