Monthly Archives: June 2012

USA 2012/06 – Fort Lauderdale

Mára a Fort Lauderdale-ben lakó Flamingo Gardens volt a tervezett program. A hely egy úgynevezett menedékhely (=sanctuary), amely ellentétben az állatkertekkel nem azért tart fogságban élőlényeket, hogy mutogassa őket, hanem azért, mert azok valamilyen sérülést szenvedtek és az újra egészséges állapot eléréséig a kezelés / spéci diéta idejére "látják vendégül" az itt egyébként megtekinthető élőlényeket. Persze akadnak olyanok is, amelyek egész életüket a sanctuaryben kénytelenek leélni - állatok, amelyek olyan sérüléseket szenvedtek, amivel a vadonban nem élnének túl.

A Flamingo Gardens semmiféle állami támogatást nem kap - a látogatóktól beszedett belépőkből, a gift shopjukból befolyó bevételből és adományokból tartják fenn magukat. Mindig is nagyra tartottam az ilyen munkát végző emberek lelkesedését.

Nézz körül Te is egy kicsit a parkban:

FLL-Flamingo-Gardens-6857

FLL-Flamingo-Gardens-6866

FLL-Flamingo-Gardens-6877

FLL-Flamingo-Gardens-6878

FLL-Flamingo-Gardens-6881

FLL-Flamingo-Gardens-6883

FLL-Flamingo-Gardens-6894

FLL-Flamingo-Gardens-6902

FLL-Flamingo-Gardens-6947

FLL-Flamingo-Gardens-6955

FLL-Flamingo-Gardens-6993

FLL-Flamingo-Gardens-7038

Naplemente után jön még egy óceános pancsolás, majd holnap irány Key Largo!

USA 2012/06 – New York, 6/6

A délelőtt a szálláson telt, jól kialudtuk magunkat. Reptéri transzfernek az ideúton már bevált SuperShuttle-t vettük igénybe - most is teljesen korrektül működött minden, a sofőr percre pontosan csengetett. Mondjuk a mahnattani dugókat látva fogalmunk nincs, hogy csinálják ezt az időre precízen kiállást.

A reptérre annyival korábban érkezünk, hogy a check in desk automatája felajánlja, hogy ingyen átpakol minket egy 3 órával korábbi járatra. Örömmel élünk a lehetőséggel, hiszen így még van esélyünk valamit látni Fort Lauderdale-ből.

A 3 órás repülőútból 2 és fél órányi lesz, eseménytelenül telik, simán landolunk a trópusi meleget árasztó városban.
A bérelt autónk egy Dodge Grand Caravan, böszme nagy jószág, első ránézésre sokkal jobbnak tűnik, mint a tavalyi Jeep.

Megkeressük a szállást: kicsit büdös, de egyébként tiszta motel. Kipakolunk,majd irány vizet találni - már csak a Hold fénye ad némi világosságot, mire strandra lelünk. Ez azonban egyikünket sem zavarja abban, hogy azonnal ne vetkőzzön gatyára és rohanjon be a >28 fokos, méteres hullámokkal csábító bikacápás óceánba itt:

Fort-Lauderdale-beach-at-night

Vacsora vásárlás egy boltban, betermeljük a sült csirkéket, aztán EOF.

USA 2012/06 – New York, 5/6

Ma lesz fotó bőven.

A Museum of Modern Arts (=MoMA) volt a délelőtti célpont. Mielőtt bekukkantanánk ebbe a tárlatba, elmesélek egy történetet 1997 őszéről.

Angliában vagyunk, nézzük a BBC-t, a modern művészet a téma. Megjelenik egy "művésznő", kiterít egy fehér vasalt lepedőt, majd hátrahajtja a fejét, a torkát színültig tölti ketchuppal, majd sugárban ráköpi a lepedőből kreált "vászonra". Ezt elismétli párszor, amíg önmaga elégedett nem lesz az eredménnyel. Vágás, majd a "művésznőt" látjuk ismét a Temzén, Londonban. Ezúttal egy hajón van, anyaszült meztelenül, a korábban kreált lepedők a kezében zászlórúdra applikálva, amikkel a hajó menetszelében integet.
Művészet az anyukád. Nem kellett sok ahhoz, hogy le ne rúgjam a TV-t.

Nos, hasonló "jóban" volt részünk ma is bőven. A MoMA meglehetősen nagy százaléka szól olyan hasonló kreációkról, amelyeket én a legvadabb álmaimban sem vagyok képes művészetként értékelni, sőt.
Persze ízlések és pofonok - ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy az ilyesfajta hulladék egyfelől teljesen felesleges erőforrás pazarlás, másrészt SPAM, mert elveszi a teret a valódi értékektől és jóval nehezebben fellelhetővé teszi ezáltal azokat.

Minden más magyarázat helyett álljon itt két csoport fotó. Az első csoportban az általam értéktelennek tartott cuccok, némi verselemzés-szerű "mit akart mondani a művész" commenttel:

MoMa6

Csöcs és pók. Azokon a ritka napokon, amikor a művészről lekerült a passzentos fehér zubbony és papírt-ceruzát/tollat kapott a kezébe, kiadta az első dolgot, ami az agyából jött. Pechünkre ez vagy pók volt, vagy csöcs.

MoMa9

Piros ecsetek, felragasztva. Mindegyik új, még sosem használt.

MoMa10

Rózsaszín lap. Kemény meló lehetett ezt így összehozni.

A második csoportban a teljesség igénye nélkül szimplán csak azok, amelyek megfogták a szemem és megtetszettek:

MoMa1

MoMa2

MoMa3

MoMa7

MoMa11

MoMa12

MoMa13

MoMa14

MoMa15

MoMa16

MoMa17

Summa summarum, a MoMA megoszt. Nem tudom, hogy bemennék-e még egy körre.

A művészetes szinapszisok eltelítése után bekerítettük a Szent Patrik katedrálist, amely elég szürreálisan néz ki a maga formájában a nagyváros felhőkarcolói között:

St-Patrick-cathedral-outside

Belül standard szép katedrális, jó klímával, gyönyörű ablakokkal és viszonylag kevés helloTuriszttal:

St-Patrick-cathedral-inside

Gyors junk food, majd irány a part, ahol tegnap jártunk. A USS Interpid mellett lakik a Circle Line Cruises kikötője. A CityPass belépőben három választható vízi attrakció maradt - ezekből egyet próbálhatsz ki a csomagban. Mi a BEAST nevű gyorshajós ride-ot próbáltuk meg.

The-Beast

A BEAST első látásra arról szól, hogy egy masszív méretű speedboatba bekötve nagyokat pörögsz majd a vízen - erről azonban szó nincs.
A hajó maximális sebessége 60 km/h körüli, ami egyáltalán nem az a vad thrill, valamint az egész attrakció sokkal inkább arról szól, hogy ordító rockzene mellett eláztassanak, mégpedig nagyon!-)
A hajó elmegy a Szabadság szoborig, ott megáll némi fotózásra, aztán vissza. Közben azonban a kapitány forog / fékez / gyorsít, így takarva be szinte mindenkit vízzel.
Ha valóban csuromvizes akarsz lenni, akkor ülj a bejárat mögötti 2. vagy 3. sorba a szélére, bármelyik oldalra. Mi ott ültünk, kaptunk a tengerből bőven. Mindemellé van még egy fickó a hajón, akinek az a munkája, hogy igazi paraszt legyen a vendégekkel: vízzel töltött lufikkal dobálja a hajóban ülőket, vízipuskával lövöldöz, műanyag rovarokat tesz a csajok nyakába hátulról.
A BEAST-et csak ajánlani tudjuk, de csak annak, aki nem bánja, ha kap a tengervízből _mindenhova_. Kamerából csakis vízhatlant vigyél, órát/telefont műanyag zacskóba csomagold, mielőtt megindul a hajó!
Ha már volt ma téma a csöcs (és persze a pókok), akkor befejezésnek álljon itt egy kép az előttünk levő sorban elázott néniről:

The-real-beast

Már csak a holnapi nap maradt New Yorkra, délután indulunk Floridába, ahol per pillanat 30+ fokban épp tombol a vihar.

Stay tuned!

USA 2012/06 – New York, 4/6

Még előző este megnéztük Google Maps-on, hogy mit tartogat nekünk a másnap délelőttre tervezett USS Intrepid Sea-Air-Space Museum - ígéretesnek tűnt:


Nagyobb térképre váltás

Reggel neki is indultunk felfedezni a böszme nagy repülőgéphordozót.
Az USS Intrepidet a II. világháborúban, 1943-bqn állították hadrendbe és 1974-ig szolgált. A hajó története ott van szépen a Wikipédia cikkben, azt most nem ragoznám tovább, inkább mesélek személyes tapasztalatot:

  • A hajó 40000 tonna és bő 6-8 emelet magas, ami a víszfelszín felett kilátszik belőle. Nincs jobb szó rá, mint hogy aztaqrva! Ahogy közeledsz felé, már messziről látszik, hogy ez valami rettenet méretű dög lesz - hát még ha fellépsz a fedélzetre!
  • A gyomrában és a fedélzetén számos helikopter és vadászgép van kiállítva - ha jól emlékszem csak a fedélzeten 20 repülő járművet számoltunk össze.
  • A hajó belsejében van némi Space Shuttle kiállítás, motoros rázókákkal ellátott renderelt animációt játszó 3D minimozi, 360 fokban forgó lövöldözős repülésszimulátor és persze nem mellékesen maga az eredeti berendezés nagy része.
  • Az 1943-as vízre bocsátási évszám tükrében még döbbenetes az a technológia, amivel ez a harci eszköz tele van zsúfolva.

USS-Intrepid1

USS-Intrepid2

Az anyahajó mögött pihen egy, a British Airways által adományozott Concorde, aminek a belseje sajna nem volt látogatható, így csak kívülről csodálhattuk körbe a gépet és a belőle kiszerelt brutal de luxe Rolls Royce hajtóművet, amelyből négy darab hajtotta korábban a szebb napokatt látott óriást:

Concorde

Condorde-engine

A kiállítás része egy tengeralattjáró is, amelyet ez alkalommal ki kellett hogy hagyjunk, mivel jó 2 órányi sort kellett volna végigállni a bejutáshoz.

Ebéd után a 9/11 memorial következett.
Az emlékhelyhez csak előre nyomtatott ingyenes voucherekkel lehet bejutni - ilyenünk nem volt, de a kapunál szerencsére a kezünkbe tudtak nyomni egy-egy példányt, így bemehettünk.
Építési terület szélén vezet át a helloturisztoknak kijelölt ideiglenes út, csillió security emberen, fémdetektoros kapun és több tucat megfigyelő kamera tekintetén át jutunk be a két torony helyén tátongó hatalmas lyukat körülvevő parkba. A lyukak tetejéből az aljába konstansan folyik a víz, a peremükön bronzba öntve ott sorakozik a közel 3000 elhunyt neve. Megindító az egész.

911-memorial

Némi délutáni pihenés után még megnéztük, mit mutat a Times Square este:

Times-square-by-night

A következő nap az utolsó teljes napunk New Yorkban - most csicsi, aztán belezsúfolunk a következő 24 órába még annyit, amennyit csak lehet.

USA 2012/06 – New York, 3/6

Megdolgozott talpakkal ébredünk. Era reggel keres és talál a neten egy esti Statue by night hajós túrát - befoglaljuk, aztán napközben majd elmegyünk a jegyekért. Pont jó lesz semmit nem csinálva nézni a világító felhőkarcolókat este.

Mai első célállomásunk a Central Park keleti oldalán középen található Metropolitan Museum of Art. Némi elképzelésünk van arról, hogy ez valami nagy lesz, de bután nem nézünk rá előtte Google Maps-en, hogy milyen óriási valójában:


Nagyobb térképre váltás

Itt heteket el lehetne tölteni, mi gyakorlatilag átrohanjuk egy szűk fél napban az egészet - mivel fotózni szinte minden kiállítást lehetett, ezért íme némi ízelítő:

Metropolitan-5967

Metropolitan-5975

Metropolitan-5978

Metropolitan-5988

Metropolitan-5995

Metropolitan-5997

Metropolitan-6017

Metropolitan-6019

Metropolitan-6028

Metropolitan-6040

Metropolitan-6051

Metropolitan-6052

Őszintén szólva döbbenetes volt látni, hogy a bolygó legkülönbözőbb kultúráiból származó műkincsek milyen mennyiségben vannak itt egy kupacba összehordva. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a múzeum által kezelt értékek nagy eséllyel a leggondosabb kezekben vannak.

A kultúrsokk után egy gyors kaja a Times square-en, majd irány a B&H superstore, a fotósok mekkája. Itt sem tudok mást mondani: elképesztő. 2 szint, döbbenet széles és mély kínálat, rengeteg valóban expert eladó, nagy többségük kipában.
Az áruk kezelésére egy fura kocsirendszert fejlesztettek ki. A fejed felett motorizált sínek futnak mindenfelé, az eladók az általad vásárolt termékeket zöld műanyag kosarakba pakolják, majd egyszerűen felteszik a szalagra, amin a vezérlés az áruátvételhez továbbítja. Fizetni egy külön pénztárnál fizetsz, ahol a sok pénztáros mögött egy filmbe illően hatalmas orrú vénember monitorozza a szemével a dolgozókat - ha nem látom, ezt el sem hiszem. Amint kifizetted az árut, sorbaállsz a kiadónál és a számla ellenében kapod is a cuccot.

B&H után zárásnak Wall street és a bika.

20120625-6170

A bikát egy Arturo Di Modica nevű pasas szobrászkodta meg és pakolta le New York közterületén 1989-ben. A szobor a mai napig a pasas tulajdona, a város közterén csak ideiglenesen tartózkodhat, ennek ellenére 1989 óta elég jól odanőtt. Az állat az 1987-es tőzsdecrach után a pénzvilág agresszív optimizmusát hivatott szimbolizálni.

Ha figyelmesen olvastál, akkor még emlékszel valami Statue by night esti hajókázós voucherre reggelről. Nos igen, ezt nem felejtettük el teljesen, épp csak nem volt meg a kaland. Az történt ugyanis, hogy Era annak rendje-módja szerint befoglalta (és kifizette) egy konkrét időpontra a hajókázást, ám mint később megtudtuk, ezt egy 3rd party cégnél tette.
Le is mentünk jó időben a kikötőbe, de az ottani vouchert jegyre váltó némber azt mondta, hogy ma estére már minden jegy elkelt, így csak másnap tudunk majd hajókázni menni.
A fent leírt fura hozzáállás nem egyedi: a floridai Homosassánál is hasonlót tapasztaltunk az online foglalásnál: ott július 2-ára kértünk időpontot, majd a pénz levonása után a visszaigazoló e-mailben július 5-i dátumot kaptunk. Senkit nem érdekelt, hogy te akkor még ráérsz-e. Hála az égnek elég szabad a programunk ahhoz, hogy mindkét esetben tudjunk alkalmakodni, de azért erre érdemes nagyon odafigyelni.

USA 2012/06 – New York, 2/6

Délelőtt az American Museum of Natural History épülete felé vettük az irányt. A múzeum a Central Park keleti oldalán található méretes épület. Külön neki dedikált metrómegállóval rendelkezik, amely fosszíliákkal és mindenféle csalogató kerámiákkal van díszítve. Mindezeknek megfelelően kellően nagy várakozással indultunk meg az épület belseje felé.

Ha egy kifejezéssel kellene leírnom azt, hogy mi minden van ebben az egyébként hatalmas kiállításban, akkor azt mondanám: rengeteg csont es még annál is több káosz.

Natural-History-museum-bone

Natural-History-museum-dino

Azért egy megalodon állkapocs csak akadt:

Natural-History-museum-megalodon-jaw

Hihetetlen, de a >67 dolláros belépő nem tartalmaz egyetlen nyamvadt térképet sem, ráadásul tájekozódást segítő térkép az egész épületben nincsen egyetlen egy sem. Döbbenten kószáltunk, több esetben az őrt álló smasszeroktól, vagy épp a múzeum töménytelen mennyiségű boltjában dolgozó eladtóktól probálva segítséget kérni a navigációhoz.

A teljes kiállításból a búvár lelkemet legjobban természetesen a víz alatti világ érdekelte volna. Az épület körül számos hatalmas reklámplakátot láttunk, melyeken a múzeumban éppen futó biolumineszcenciáról szóló kiállítást reklámoztak. Ezt meg is kerestük az épületben, beálltunk szorgalmasan a sorba, majd az ajtóhoz érve sokkolt minket a jegyszedő smasszer, hogy ez a tárlat extra feláras, nem fér bele a 67 dolláros belépőbe.

Természetesen a múzeum rengeteg érdekességet tartogat azért az erre fogékonyaknak, ám mi mégis inkább a San Franciscoi California Academy of Sciences tárlatát ajánlanánk bárkinek, aki az Egyesült Államokba vetődik és megteheti, hogy a kettő közül válasszon. Egy szó, mint száz: ide ne gyere, szerintünk kár a pénzért.

A múzeum után ebédkereső séta következett, majd átmetróztunk Brooklynba és az első megállónál leszállva visszagyalogoltunk a Pier 17 kikötőig a Brooklyn hídon keresztül. A híd hatalmas, mindenképp csak ajánlani tudjuk, hogy gyalog kelj át egyszer rajta. A séta cirka 20 perc, de megéri:

Brooklyn-bridge-on-foot1

Brooklyn-bridge-on-foot2

Brooklyn-bridge-on-foot3

A Pier 17-es kikotőből indulva a tegnap este elmaradt esti hajós városnézést ejtettük meg a New York Water Taxival. A túra másfél órásnak van hirdetve, de a srácok az utolsó 30 percet ügyesen lespórolták. Ettől még az idő nekünk kedvezett, fantasztikus esti fényeket kaptunk erre az egy órára. Üljünk fel a hajóra együtt:

NYC-water-view-panorama3

NYC-water-view-panorama1

NYC-water-view-6305

NYC-water-view-6363

NYC-water-view-6433

NYC-water-view-6496

NYC-water-view-6498

NYC-water-view-6584

NYC-water-view-6590

A napot egy borzalmas vacsora zárta a kikötőhöz közeli Burger Kingben (koncentrátumból es klóros csapvízből higított üdítőitalok tették többek között "feledhetetlenné"), majd hazametróztunk, hogy másnap "pihenten" induljunk neki az USS Interpid hadihajó legyűrésének.

USA 2012/06 – New York, 1/6

Még otthon a neten keresgélve találunk egy CityPass nevű vouchert, ami 6 itteni attrakcióra kínált kedvezményes csoportjegyet. Az első nap ezekkel indul - nekiállunk metrót keresni.
Pepe cimborám figyelmeztetett, hogy az itteni metróperonokon borzalmas a meleg, ellenben a szerelvényben Szibériára számítva kell öltözködni - és tényleg. Indulásnak rögtön a bő negyven fokban várunk vagy 20-25 percet, majd szinte belefagyunk az érkező kocsiba.
A metró belseje meglepően tiszta, fura kontrasztot mutatva a masszív patkányokat eltartó peronokkal, amelyekből már hárommal is sikerült összefutni. Ellenőr itt nincs sehol - helyettük arra "szórták" a pénzt, hogy közel lehetetlenné tegyék a bliccelést: a kapuk MetroPass mágneskártyákkal nyílnak, amelyekből mi egy hetes unlimited verziót szereztünk be az elején 29 USD/db pénzért.
Első állomásunk a Rockefeller Center teteje. Szép nagy épület, nice view:

Rockefeller-center-view

Ha már magas, akkor nekiindulunk legyűrni New York legmagasabb látogatható kilátóját, az Empire State Buildinget is. Megnézzük fentről, majd térképről is - egész közelinek tűnik, úgyhogy menjünk gyalog! Na ha erre jársz, ezt Te jobban gondold át. New Yorkban ugyanis a hatalmas méretek miatt szinte minden "közelinek" hat, ám valójában a távolságok jóval nagyobbak, mint ahogy azt neked az érzékeid saccolják. Ezzel persze nem azt mondom, hogy mindenhova tömegközlekedni kell, hanem csak azt, hogy a hozzánk hasonló, amúgy is napi minimum 20-30 km-t gyalogló mérgezett egerek vegyék ezt számításba.
Summa summarum, ez az view is rendben van:

Empire-State-Building-view

Empire-State-Building-view2

Ezek után irány a Times Square. Na ez az a hely, ahol a reklámok az egyébként tech cuccokhoz szokott kockafejűeket is megdöbbentik. Elképesztő méretű felületeken mozog mindenhol minden:

Times-square

A Times square-től nincs messze a város tüdeje, a Central Park - nosza kezdetnek bejárjuk a felét.
A parkban a füves placcokon rengeteg ember, nagy többségük csak úgy fekszik a tűző napon, mint egy darab fa. Sosem értettem, hogy ez miért jó, de biztosan megvan a víz nélkül napon égésnek is a maga szépsége. Persze sokan futnak/bringáznak/fociznak is, szóval nem mindenkit sütött meg túlságosan a nap.

Central-park-crowd

A park egyszerűen óriási, dimbes-dombos, füves-sziklás, tavas, utas, állatos zöld. Rengeteg a kacsa, mókus, teknős:

Central-park-squirrels

A fél parkot legyűrve irány a világ egyetlen 24 órán át nyitva tartó Apple Store-ja a Fifth Avenue-n. A bolt teteje egy nagy üvegkocka, ami csak maga a bejárat - az eladótér a föld alá épült.
Itt akkora a tömeg, hogy az már nekem kicsit sok, pedig nem vagyok az a kifejezett klausztrofób alkat.

5th-Avenue-Apple-Store-crowd

Retina MacBook Pro nincs, legnagyobb eséllyel 4 hetes szállításra kapható, csak online rendelés esetén. Demo példányokból van az asztalokon vagy egy tucat, meg is nyomkodom az egyiket. A display gyönyörű, a gép borzasztó gyorsnak tűnik, nagy súlykülönbséget nem érzek a 2011-es MBP-hoz képest.

Innen relatíve közel van a másik nagy Apple Store-t befogadó Grand Central Station, még letudjuk azt is.
Mint eddig minden, ez az épület is óriásira sikerült. A csarnok teteje hatalmas zöld kupola, mesélni nemigen lehet róla - ha egyszer erre jársz gyere el és nézd meg!

Befejezésként még elmetrózunk a Brooklyn Bridge-hez megnézni a hidat simogató naplementét:

Brooklyn-bridge

Ennyi fért az első teljes napba. Közel ehetőre puhult talpakkal tesszük el magunkat másnapra.

USA 2012/06 – boot

Gyere, kirándulunk egyet együtt megint! Ha élvezted a tavalyi sorozatot, akkor most sem fogsz csalódni.

Elsőként egy gyors Budapest-München, majd egy 8 órás München-New York repülés következik. A hosszabb utat kiszolgáló A340-600 airbuson baromi kényelmetlenek a székek, ellenben szép a vizespohár:

Lufthansa-water

Villámlós viharban érkezünk Newark reptere fölé, pechünkre az ég nem kis hátszelet ad a gépnek leszálláskor. A pilóta háromszor próbál meg landolni - az első két alkalommal az utolsó pillanatban kapja fel a gép orrát és emelkedik gyorsan vissza 1500 méterre - én élvezem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy a gépen mindenkinek őszinte volt a mosolya :)

LH412-Newark-backwind

Newarkból egy kisbusz cipel el a szállásunkra, amit Orosz Petinek köszönhetően az airbnb.com-on találtunk (ööö már a szállást, nem a kisbuszt). Út közben kapunk némi ízelítőt a New Yorki dugóból, de leszállás után kurta 2 órával már itt is vagyunk az East 2nd street közepén.

A szállásunk egy 6 emeletes társasházban van, hála az égnek a 2. és nem a 6. szinten. A lakás korrekt, tiszta, a tulajjal csak telefonon beszélünk, helyette a kicsit ijesztő arcú takinéni adja át a kulcsokat.

Kaja, zuhany, csicsi.

Egy konyhai baleset margójára

Preface: a postban a linkekre klikkelve esetenként véres ujjak láthatóak, illetve a szöveg sem mindenkivel kompatibilis - ha nem bírod az ilyet, akkor ne menj tovább, mert ez nem a te olvasnivalód.

Prequel

2012. május 17-e egy szép napfényes délutánnak ígérkezett. A csütörtökönként szokásos vacsoratársaságot vártam estére - szarvassült készült nekik ipari méretű hússzeletekből.
Kicsivel azelőtt, hogy az előkészítésnek nekiláttam volna, egy ügyfél telefonált. Beszélgetés közben szólt, hogy pár perc türelmet kér, mindjárt visszahív. Ezzel a lendülettel kivittem a telefont a konyhába és letettem bal oldalt magam mögé a pultra - na ilyet soha ne csinálj!

A baj

Mivel pár perc elteltével sem jött visszahívás, nekiláttam előkészíteni a kaját: kivettem a répákat a speizból, megmostam az újhagymát és egy jóféle kovácsolt szakácskéssel elkezdtem nagy lendülettel felaprítani - ekkor csörrent meg újra a mobil.

A hagymát tovább vágva hátranéztem a bal vállam felett a telefonra. Ez pont elég volt ahhoz, hogy a kés egy fél centivel odébb húzva két korrekt darabot vigyen el a bal kéz hüvelyk- és mutatóujjából.

A fájdalom jött azonnal, a vér nem - valószínűleg a sokk tartotta vissza a vérzést addig, amíg egy hercig kis fotó nem készült a "performanszról", illetve amíg be nem rohantam a fürdőszobába kötszerért.
Cirka 15-20 perc melóval sikerült némi Leukoplast segítségével olyan szorítókötést alkotni, ami elállította a vérzést - kapott még gézt és egy gumikesztyűt a két ujj, aztán mentem vissza a konyhába befejezni a melót, hiszen egyrészt még nem volt kész a hagyma, másrészt a répapucolást még el se kezdtem ;)
Miután összeállt a sütnivaló egy tepsiben, betoltam a 4 óra meleget igénylő cuccot a sütőbe, majd beültem a kocsiba és elmentem a legközelebbi gyógyszertárba Betadinért, némi kötszerért és segítségért, mivel egyedül szinte kizártnak tartottam, hogy még egyszer újrakötöm a két ujjat. Eddigre persze úgy éreztem, hogy az átlagnál harcosabban dobogó szívem a két ujjam végébe költözött.

Magyarország, én így szeretlek (not)

A gyógyszertárban azzal fogadtak, hogy semmi kötszerük nincs, mert a múltkori eü. doboz hiszti lenullázta a készleteiket és azóta sem volt még proper reload, továbbá eszük ágában nincsen a kezem újrakötözni, adnak stikában ingyen lejárt kötszert meg Betadint és takarodjak el a kórházba, mert ez különben sem játék.

A kórház traumatológusa indulásnak kiosztott pár bazmeget, miszerint az ilyen sebre tilos a szorítókötés, csak nyomókötni szabad. Naja, persze, egy kézzel majd nyomókötök nekik. Elláttak, tetanusz nem kell, 3 nap múlva átkötik.

Összesen 4 alkalommal kötözték újra, illetve én a köztes napokon minden reggel megcsináltam saját magam is a kötözést, mondván, hogy az nem árthat. A traumás orvosok egy kivételével mind úgy indítottak, hogy letépték a kötést a sebről, amibe az az előző nap beleszáradt, így teremtve számomra 3-4 naponta beszarásközeli élményt. Első alkalommal még megkérdeztem, hogy mit szólnának, ha felvágnánk a kötést tépés előtt egy ollóval, de miután azt a választ kaptam, hogy "nincs nekünk időnk ilyesmire", nem firtattam a dolgot tovább, mivel nekem meg ~22 éves korom óta minden hónapban volt eddig "időm" TB-t fizetni, amiből lényegében őket alkalmazza az apparát.

Gyógyuling

Eddig a baleset nem túl izgi logja. Ami sokkal érdekesebb, az maga a folyamat, ahogyan az egész sebgyógyulás zajlott. Ideteszek öt dokumentált fázist:

A képek szerint csak a május 21-i fázisig volt nagyobb gáz, ám a fotók csalnak. Az ujjvég csonkolása ramaty egy érzés: a lüktetés kb. egy hétig tart, esténként erősebben, nap közben kevésbé - talán azért, mert van, ami elvonja a figyelmed.
A 2. hét végén jött az a pont, amikor átkötéskor már nem vérzett egyik ujjseb sem.
A jelenlegi, bő egy hónapos állapot az, hogy csak akkor veszed észre a sérülést, ha a sérült ujjak mellé teszel egy korábban nem csonkolt másikat: ebben az esetben a bal hüvelykujj kb 3-4 mm-t rövidült, a mutatóujj pedig picit "hegyesebb" lett. Ma még mindkét ujjban tompa zsibbadás van, az idegeknek fogalmuk nincs, hogy onnan érzőingerületnek kellene tovább terjedni.

After Effects

Első látásra az embernek fogalma nincs, mi lehet bonyolultabb, ha nincs meg a sutább kéz első két ujjának vége. Mondom:

  • Próbálj meg zoknit húzni egy kézzel.
  • Mosd meg a jobb hónaljad jobb kézzel a zuhany alatt (nb., a sebeket két hétig nem érheti víz).
  • Gombolj be egykézzel zippzár helyett gombolós nadrágot.
  • Tisztísd meg a bal füled.
  • Borotválkozz pengével.
  • Moss hajat egy kézzel.
  • Mosd meg a bal arcod.
  • Tekerd le a fogkrémes tubus kupakját egy kézzel.
  • Egyél valahogyan, vagy ha valahogyan már megy, akkor _szépen_ késsel-villával.
  • Válts taskot (⌘Tab)

Lehetne még sorolni, én eddig írtam.

Summárium

Nagyon vigyázz az ujjaid végére, mert egyrészt baromi fontosak, másrészt ha sérülnek, nagyon nehezen és fájdalmasan gyógyulnak, végül pedig egyetlen ügyfél sem olyan fontos, hogy azt juttassa az eszedbe, vajon kisüssed-e petrezselymes vajon a visszavarrásra nem érdemes darabokat a haveroknak egyfajta legális kannibalizmusként ahelyett, hogy bekevernél egy bögrés meggyes sütit a szarvassült utánra a hibamentes ujjacskáiddal.