Monthly Archives: December 2012

3D nyomtatás – tuning v2

Ha csak valami halaszthatatlan hack nem szól közbe, akkor ez az idei utolsó 3D print post. Holnap halat főzni tanítok egy csomó lengyelt, aztán meg megyünk haza ünnepelni és ha minden igaz, csak januárban érek vissza az Ultimaker közelébe.

Arra gondoltam, hogy évadzáró postnak épp jó lenne egy hackgyűjtemény. Összeszedtem hát az összes módosítást, amit én a gyári Ultimakeren követtem el annak érdekében, hogy az tisztább, szárazabb, biztonságosabb nyomtatási élményt nyújtson. Az igazat megvallva jó ideje teszi is a dolgát, ahogy illik. Nem mondom, hogy nincs elrontott print, de az utóbbi cirka egy hónapban az ilyenek szinte mind user errornak voltak betudhatók. Summa summarum, beállt a gép.
Ennyi bevezető után nézzük a szines-szagos-képes Ultimaker hack listát.

Fények

Elképesztő élmény, amikor ez a szerkezet dolgozik. Jópár hónap után is még mindig ugyanaz van: elindítom a printet, megvárom, míg korrektül leteszi az első layert (ezt egyébként mindenképp illik megtenni), de még jó darabig ezután sem ereszt a gép. Egyszerűen annyira lenyűgöző, ahogy rohangál a nyomtatófej, hogy alig bírom otthagyni. Mindezt még lehet fokozni azzal, ha a tárgyasztal rendesen be van világítva. Persze a sok oldalról érkező fény a kész ojjektumok fényképezésekor sem jön rosszul.

Két nekem szimpatikus világítós hackot is találtam a Thingiverse-en. A hullo3d által készített mount az IKEA Dioder ledcsíkját applikálja fel a nyomtatő felső szélére:

lights-dioder

mpatoulachik pedig az IKEA Ledberg ledcsíkot pattintja be a gép belső keretébe vertikálisan:

lights-ledberg

Az így felpakolt 4 ledcsík sok fényt ad, sok irányból.

Etetés

A feeder blokkot mára már három hack tökéletesíti.
A műanyagszálat továbbító tengely kézzel történő megtekerését segíti bkubicek "feltétje":

feeder-screw-extension

Ennek akkor lehet jelentőssége, ha épp kiürült a fej és kézzel szeretnénk a már forró extruder fejet etetni.

LawrenceJohnston készített egy egyszerű alátétet, amely megakadályozza, hogy a nyomtatás során oda-vissza rángatott műanyagszál magával cibálja az őt körülvevő műanyagcsövet:

feeder-tube-fix

MoonCactus megoldása a lötyögő feeder mechanizmust szorítja le megfelelően a helyére:

feeder-lock

Hűtés

A kedvencem owen hackje. Az Ultimakerhez csomagolt összehajtogatós légterelő vérgagyi ahhoz képest, hogy mennyire fontos a lepakolt réteg minél precízebb hűtése. Owen megoldása nagyon korrekt:

cooling

Aki még itt nem aludt el, az észrevette, hogy a fenti fotó jobb szélén megjelöltem egy önzáró anyát is. Az úgy volt, hogy Ultimakerék kitaláltak egy új fejet (=hot end v2). Megrendeltem, megérkezett, majd nekiálltam átszerelni. Ehhez a művelethez nagyjából a gép 10%-át kell szétrámolni és vissza... nem mondom, hogy repestem az örömtől. A tevékenységnek a brass pipe törése lett az eredménye, valamint az, hogy a rohadék alsó alumínium blokkban elforgott a hosszú csavar menete. Mivel pont ez a sarok szorítja a teflon blokkot a műanyagszálat továbbító csőhöz, úgy gondoltam, hogy muszáj neki erősen tartani - így került fel rá a most már stabilan tartó önzáró anya.

Övfeszítők

Már a kezdetektől sok panaszkodó userről olvastam, akik folyton a lelazuló ékszíjak miatt sírtak. Eleinte nem is értettem, hogy miről beszélnek, aztán pár órányi nyomtatás után egyszercsak én is azt vettem észre, hogy valóban a kelleténél lazábbak az ékszíjak - nekiálltam hát megoldást keresni.
A számomra legszimpatikusabb verziót chasmaker készítette:

belt-tensioner

Ez lényegében 4 pár szíjfeszítő, különböző méretben. Attól függően alkalmazod a különböző méreteket, hogy mennyire lazák a szíjak. Frappáns, gyorsan installálható és főleg nincs útban akkor sem, ha a fejet valamelyik X vagy Y végállásba kell mozgatni.

XY aligner

A végére egy egyszerű szerszám maradt, jolyboy alkotása:

xy-aligner

Ez arra jó, hogy az XY tengelyeket két végükön egyforma távolságra eltartva azokat precízen egymáshoz igazíthasd. Nem is értem, miért nincs egy pár ilyen eszköz gyárilag a printer mellé csomagolva.

Itt tartunk ma, 2012 végén. Ezúton is szeretném megköszönni a hackek megálmodóinak a modelleket.

A következő év is rengeteg izgis 3D print lehetőséget tartogat, különös tekintettel arra, hogy egyre inkább "mit hackeljek műanyagból" szemmel járom a világot. Stay tuned, jövőre folytatom!

3D nyomtatás – öntözünk

A probléma

Számos öntözéssel foglalkozó cég forgalmaz csepegtető öntözéshez tervezett kis műanyag mütyüröket - mütyürök alatt most a 3-4 mm átmérőjű vékony öntözőcső különböző irányba történő elágaztatását megoldó műanyag bizbaszokat értjük. Egyfelől ezek a kis műanyag izék meglepően drágák (pl. egy 10 db-os "T" osztó csomag eléri az 1000 HUF-os szörnyeteg árat), másrészt mindig abból az elemből fogyunk ki, ami épp kellene, de nincs otthon.
Hogy plasztikusabb legyen, amiről beszélek, itt van példának a Gardena "X" eleme, ami 4 csövet képes összekötni:

4-way-coupling-46-mm-3-16-70c82dfe

A megoldás

Természetesen nyomtatni fogunk - az alábbi megoldás a Gardena által forgalmazott 3/16"-os csőhöz passzol.
A tapasztalatom az, hogy ebben a mikrovilágban, ahol a tizezmilliméterek számítanak, sajna az extruder típusú printerek nem túl precízek. Hiába mérem meg 0.1 mm pontosan tolómérővel a belső csőátmérőket és tervezek ennek megfelelően a CAD-ben csatlakozást, a kinyomtatott bigyók rendszerint valamivel kisebbek lesznek, köszönhetően az extruder fejből kilépő 0.4 mm vastag olvadt alapanyagnak.
Sebaj, akkor tapasztalati úton kell megtalálni a megfelelő méretet. Nekiálltam kis mintákat nyomtatni és belepróbálni a 3/16"-os mikrocsőbe, és az lett a végeredmény, hogy a 5.6 mm külső átmérővel nyomtatott 3 mm belső átmérőjű csövek megfelelőnek bizonyulnak.
Agyaltam egy kört azon is, hogy a Gardena csatlakozókhoz hasonlóan készítsek-e a csővégekre bordázatot. Pár próbálkozás után feladtam, tekintve, hogy a bordák igen bénára sikerültek és itt inkább fontos a precíz zárás, mint a bordázottság (=úgyis kicsi a nyomás).

Végül ez lett a próbálkozások végeredménye:

microdrip-connectors

Egy ilyen szett cirka 40 HUF anyagból áll elő, azaz a legdurvább "X" elem is megáll 10 HUF pénznél, ami azért a bolti bő 10x-es árhoz képest már elgondolkodtató.

STL file-ok a Thingiverse-en, VIACAD forrásfile-ok itt.

3D nyomtatás – muslincacsata

A muslinca egy kis pimasz légy. Bomló növényi anyagokban növekednek lárvakorukban, ahol mikroszkópikus gombákat zabálnak. Amit mi muslincának hívunk, az az ecetmuslinca, vagy közönséges muslinca (latinéknál drosophila melanogaster, angolszászéknál fruit fly). Ha rettentő jó szemed van, akkor azonnal kiszúrod, hogy a hím seggén csak 3 fekete csík van, míg a nőstényén 5:

muslicasegg vectoricus

Téglavörös szemük van, sárgásbarna, 2.5 mm hosszú a testük. Ezen a makrófelvételen elég jól látszik, ki a főnök:

fruit fly sex

Szobahőmérsékleten nagyjából egy hónapig élnek, a lárva állapotból a kifejlett rovarrá válásig 7-11 nap kell nekik. A 0.5 mm hosszúságú lárvák cukrot és mikroszkopikus gombákat zabálnak.

A muslincák hozzánk hasonlóan eukarióták (=valódi sejtmaggal bíró sejtekből épülnek fel), a tudósok örömmel piszkálják emberek helyett inkább az ő génjeiket különböző laborokban. Az ecetmuslinca pechjére a biológiakutatók által az egyik legtöbbet vizsgált élőlény. Igénytelenek, kis helyen tarthatók alacsony költséggel, szén-dioxiddal vagy hűtéssel leszedálva könnyen vizsgálhatóak, rendkívül gyors a generációváltás, igen termékenyek (a nőstény 100 petét rak naponta kb. 20 napon át), ráadásul mindössze 4 pár kromoszómájuk van, plusz a komplett géntérképük 2000 óta kész.

A többi rovarhoz képest elég jól látnak (760 egységből összeálló összetett szemük van), a szárnyaikkal 200/sec ütemben csapkodva repkednek.

A kis dögöket ki muslicának, ki muslincának hívja - felénk délen az utóbbi dívik. A gyümölcslégy magyar neve a délszláv mušica (=legyecske) szóból ered, a Magyar Helyesírási Szótár mindkét alakot tartalmazza, úgyhogy ezt nem ragozzuk most tovább.

Egyszer egy cimborám kérdezte egy vacsoránál, hogy vajon honnan jönnek a kis dögök? Hiszen lehet akármilyen tiszta, jól záró nyílászárókkal megáldott légtér, a muslincák az erjedő cuccok hatására elkezdenek megjelenni. Nos, erre az a válasz marad, hogy a lárváik ott vannak a behordott friss növényi élelmiszereken és az erjedés kapcsolja be rajtuk a turbót.

Gyerekkoromban csináltam én is muslincagyárat: fogtam egy 5 literes befőttesüveget (merjünk nagyot álmodni jeligére), tettem bele anyu baracklekvárjából egy keveset (persze a bontott lekvárt már muszáj volt megenni :)) és kapott némi élesztőt, hogy beinduljon rendesen. Az egészet kitettem a napra, majd egy-két óra múlva, mikor már jópár állatka tolta az üvegben az ipart, lefedtem egy harisnyával.
Nem kellett egy-két napnál több és az üvegen alig lehetett átlátni, annyi muslinca hepázott bent.

Eddig az okosság. Most képezzünk ezekből extraktot, használjuk fel a 3D nyomtatót és gyártsunk ellenük fegyvert!

A muslincacsapdánk a varsák elvén alapul: befele könnyen megy az állat, a kijáratot azonban nehezen találja meg. Ehhez egy, a befőttesüvegbe mutató tölcsért gyártunk, mindjárt a befőttesüveg kupakjával egyben:

fruitflytrap

fruitflytrap-irl

Innentől nincs más dolgunk, mint némi csalit tenni az üvegbe, majd rázárni a csapdára a kupakot. Az egész mehet egy konyhapolcra, a kis zavaró legyeknek elsődleges elterelő táplálékul.

3D nyomtatás – no time Tolouse

Tegnap/ma sajnos nagyon rámdőlt a meló, így csak egy törött forgó felmosónyélvég újranyomtatására futotta:

felmosonyelveg-fix

Erre szokták azt mondani, hogy petrencésrúdnak készült, aztán végül fogpiszkáló lett belőle. Tegnap ugyanis három sokkal érdekesebb dolgot is kiagyaltam, csak sajna a munka betömte az éjjeli szabad time slotot, így ezek csúsznak.
Sebaj, előbb-utóbb ideér az érdekes adatos rovattal keresztezett következő 3D print epizód. Stay tuned!

3D nyomtatás – rétegvastagság teszt

Sok szó nem lesz ma, beszélnek a fotók. Maradék szürke PLA-ból Bélukákat nyomtattam, 0.2, 0.1 és 0.05 mm rétegvastagsággal. A fotókon látható Béluka IRL magassága kb. 49 mm. A képek magukért beszélnek:

layer-height-comparison1

layer-height-comparison3

layer-height-comparison2

0.2 mm:

0_2mm

0.1 mm:

0_1mm

0.05 mm:

0_05mm

Végül egy így készült az 50 mikronos Béluka shot:

50um-print

Summa summarum, a 0.2 és 0.1 mm rétegvastagság között szemmel jól látszik a különbség, ha igazán szép printre van szükség, akkor érdemes a kétszeres időt rászánni. Az 50 mikron is látszik, de közel sem olyan észrevehető.

3D nyomtatás – szerszámok

Nem túl izgi post a mai, de a teljes képhez erre is szükség van. Szedjük össze, hogy milyen kiegészítő eszközökre lehet még szükségünk a 3D nyomtatónk mellé.

Imbuszkulcs

Az UltiMaker kb. egy kiló fa és fél kiló M3-as csavar ötvözete. A csavarok szerencsére mind M3 méretű imbuszcsavarok, így egyetlen szerszám elég az összeshez. A gyártó az UltiMaker mellé csoamgol egy M3-as imbusz csavarhúzót - ezt tegyük is el gondosan, mert a szervómotorok által folyamatosan cibált szerkezeten időről időre szükség lehet a csavarok utánhúzására (nálam már előfordult, hogy egy ~6 órás print utolsó perceiben vettem észre azt, hogy az alapanyag továbbítását végző szervómotor csavarjai majdnem teljesen kijárták magukat).
A csavar másik oldalára kerülő M3-as anyák a legtöbb esetben egy, a részükre kimart tokba kerülnek, ahol pedig nem, oda a gyártó önzáró anyát (=itt a remek alkalom megjegyeznünk, hogy nem magyar nyelvterületen ez a nyloc nut vagy nylon insert lock nut, de semmiképp nem self closing mother) igyekezett tenni, ami nem hagyja, hogy a csavarkötést a rázkódás lelazítsa. Ettől függetlenül már a szereléshez érdemes beszereznünk egy M3-as kulcsot is.
Azt se felejtsük el, hogy a tárgyasztalunkat ugyanilyen 4 imbuszcsavar tartja, melyeket rendszeresen kell a tárgyaszatal nyomtatófej síkjához állításakor molesztálnunk.
Summa summarum, a szervómotorok környékén a csavarkötéseket érdemes időről időre átvizsgálni.

Tolómérő (en=caliper, pl=suwmiarka)

Mérnünk precízen kell majd és sokat. Szerezzünk be egy digitális verziót.

tolomero

Csipesz

A legfontosabb tool, amire csak szükséged lehet! A print úgy indul, hogy a nyomtatószoftver szól a nyomtató vezérlőjének, hogy "Julikám, melegítsd a fejet 220 ℃-ra" és nekiáll fejhőfokot monitorozni, mivel addig nem kezdheti el tolni a nyersanyagot, amíg azt a fej nem képes folyamatosan olvasztani.
Nos, ha a fej az utolsó nyomtatáskor csurig telt nyersanyaggal, akkor PLA esetén úgy 170-180 ℃ táján nekiáll egy vékony szálat ereszteni magából, ami képes belerondítani az első réteg nyomtatásba.
A fejből kilógó kis műanyag szál(ak) leválasztásához tehát kell egy jó csipesz - minél hegyesebb végű, annál jobb.

"Feszítővas"

Miután kész a print, valahogy rá kell vennünk, hogy lejöjjön a tárgyasztalról. Ez a tárgy első, asztalra tapadó rétegének méretétől függően könnyebb/nehezebb feladat. Valami olyan szerszám kell nekünk, aminek elég éles a széle ahhoz, hogy a tárgy és a tárgyasztal közé tudjuk ékelni, a kész objektum szélének megsértése nélkül, de ugyanakkor elég meredek is a pengéje ahhoz, hogy mindehhez elég feszítést tudjunk vele produkálni.
Én erre a feszítővas szerepre egy régi rugós kést használok, amit anno valami csoda folytán egy spam-ben érkezett kérdőív kitöltésével nyertem:

joker-knife

Ez a kés ennél sokkal többre nem jó. A 3D printer mellé vegyél inkább egy viszonylag erős lemezből készült, éles peremű festőspaknit.
Amikor szimplán csak elrontok egy printet és a vékony első rétegeket, vagy esetleg a maradék raftot kell lefeszegetni, arra jó egy mezei textilkés is.

Reszelők

Ha minden szuperül ment, akkor reszelőre semmi szükség. Ám, ha elérhetetlenül szűk helyen maradt valami szemét, vagy az olvadt műanyag nagyobbra tágult, mint amekkorára te mondjuk egy anya foglalatát tervezted benne és ezért nem fog elférni az anya, akkor jól jönnek az apró reszelők. Vegyél kis átmérőjű laposat és hengereset is.
Ha már a nyomtatott lyukba szűk csavaranyákról esik szó. Ha ilyen probléma jön szembe, reszelés előtt inkább tekerd fel az anyát egy csavarra, a csavart egy fogóval megfogva az anyát tartsd egy kicsit gázlángba és így nyomd bele a neki szánt, kicsit szűkre sikerült PLA lyukba. A forró fém egyfelől utat nyit a ~170-180 ℃-on olvadó PLA-ban, másrészt a meleg fémre ráhűlő műanyag jó stabilan tart majd.

Nos ennyi volt mára, fiatalok. Az unalmas post végére kint leesett a hó, minek hatására gyártottam egy ünnepközeli mézeskalácsot:

gingerbread-house

Most egy kicsit megint eltávolít az élet a printer mellől, de már megvan a következő téma: alapanyagot fogunk analizálni. Ha emiatt Te is olthatatlan vágyat érzel, akkor továbbra is stay tuned!

3D nyomtatás – bréking, beárazva az Ultimaker összeszerelése!

A legutóbb beígért hardveres post kicsit csúszik, helyette azonban itt ez a gyors hír. Az Ultimaker gyártói nekiálltak saját kis kacsóik által összeszerelt és dedikált Ultimaker nyomtatókat értékesíteni - szám szerint 25 darabot:

dedicated-ultimaker

A fiúk az összeszerelt Ultimakert UltiControllerrel és egy tekercs, választható színű ajándék PLA-val mérik 1700 EUR nettó pénzért. Tekintve, hogy egy lapraszerelt UltiMaker 1200 EUR, egy UltiController 80 EUR, egy tekercs PLA pedig 32 EUR, így könnyen kiderül, hogy a cirka 20 óra szerelés 1700 - (1200 + 80 + 32) = 388 EUR pénzt ér, azaz cirka 20 EUR-os órabérért rakják neked össze a masinát.

Az UltiControllernek én egyelőre nem érzem az észvesztő hiányát, így nem tudom, érdemes-e abba +80 EUR-t invesztálni.

Ennyi a hír, most megyek karácsonyi vásározni. Stay tuned, egyszer csak visszaérek a gép elé és lesz hardveres post is.