Monthly Archives: May 2013

Miért nem használok Raspberry Pi-n futó XBMC alapú media centert?

A bal sarokban az izmosabbik Raspberry Pi, OpenELEC 3.0.3-mal, a jobb sarokban egy aktuális Mac mini.
Mindkét eszközön 12.2-es XBMC "Frodo" fut, ugyanahhoz az NFS share-hez férnek hozzá. A próbához használt film egy mezei Handbrake-es DVD rip. Mutatom:

Summa summarum, a Raspberry Pi-n a PLAY command kiadása után több, mint 10 másodpercig tart, mire elindul a mozi.

Krakkó a középkorban

A tegnapi nap úgy indult, hogy le kellett adnom a telefonom a szervizbe, amit a mai reggel azzal fejelt meg, hogy elment az internetkapcsolat. Függőben levő munkám most épp nincs, így rákérdeztem az amúgy nagyon rendes főnökömre, hogy most akkor kezdjek neki egy fekete kakas feláldozásának, hátha attól visszajön a net, vagy inkább kiadja nekem ezt a napot szabinak és menjek el kóricálni egyet a két lábamon. A tök rendes főnököm ilyen arcot vágott:

20130209-1722-eFi's-boss

...majd az utóbbit javasolta. E bölcs döntésének eredménye a mai poszt. Járjunk utána, hogy nézett ki a város párszáz évvel ezelőtt! Valahogy így nézhetett ki a kora középkori Krakkó:

20130517-5258-medieval-Krakow

A jobb alsó sarokban, azon a kitüremkedésen áll a fallal körbevett Wawel-kezdemény, ami mára csodás kastély-katedrális kombóvá nőtte ki magát. Ha Google Earth kompatibilis a böngésződ, akkor körbe is tudod nézni 3D-ben:


Nagyobb térképre váltás

Itt van ugyanez egy maketten, valamikor a középkor derekán:

20130517-5287-medieval-Wawel

A kereskedővárosnak már párszáz éve egész komoly vízvezetékrendszere volt:

20130517-5298-medieval-Krakows-aqueduct-system

Na de sétáljunk be a múzeumhoz a főtérre! A tér közepét uraló Posztóházról egy januári képet tudok mutatni (a fotó bal oldalán levő torony a régi városháza része, ő is megér egy misét, de majd sort kerítek rá külön):

20130126-1669-posztohaz

Posztóháznak hívják azt a sok boltíves épületet középen, amely a világ egyik legrégebbi "plázája" volt. A posztóház innen nem épp látható, távolabbi sarkában van a múzeum bejárata, ahova igyekeztem.
Már korábban olvastam róla, hogy az itteni népek valami egész high-tech múzeumot gyártottak a föld alá. Van is benne minden, mint Karácsonykor! A bejáratban vízpárára vetített középkori mozi:

A belépőhöz mellékelt prospektusra nyomtatott taggel augmented reality:

20130517-5262-augmented-reality

A korabeli híres épületek forgó, körbejárható hologrammos modellje:

Na de miért pont a föld alatt? Nos, Krakkó főterének talajszintje a középkorban úgy 5-6 méterrel volt a jelenlegi szint alatt. Már 1899-ben ástak errefelé és találtak ezt-azt, de az igazi hatalmas bumm csak pár éve történt. Nézd meg a főtér körül zajlott ásatások időrendi térképét:

20130517-5326-digging-areas

A zöld 1930, a piros 1950, a zöldek 1960-1970, a sárgák 2003, a barna 2004, a világoskék 2005-2007, a rózsaszín 2007-2009, a világosszürkék 2009-2010 periódusokban feltárt területeket jelölnek. 3 évvel ezelőtt túrták itt a földet - izgi, mi?
A föld alatt valóban a többszáz éves falak között mászkálsz:

20130517-5304-Krakow-underground-walls

Nézd csak meg, mekkora rumlit csináltak a téren az utolsó 5 éves ásatási ciklusban:

20130517-5305-digging

20130517-5308-digging

20130517-5309-digging

20130517-5315-digging

20130517-5316-digging

20130517-5317-digging

Én minden belépőjegyre rányomtatnám ezt az utolsó fotót, hogy a lent ámuldozó helloTurisztnak leessen, hogy mekkora területet jár be épp és nagyjából merre bolyonghat a tér alatt. Így néz ki a múzum területe (a szines részek látogathatóak):

podziemia-rynku-map

A főtér körüli ásatások eredményeként nem kevés temetkezési hely is előkerült - ezeket jelölik a narancs foltok az alábbi képen (a kék az csak valami színhiba, esetleg lens flare, szóval ne törődj vele):

20130517-5296-Krakow-bureal-sites

A foltok helyzetéből ítélve bőven lenne még mit ásni.

Mutatok még valamit. Látod ott a főtéren a virágárusok rikító sárga napernyőitől balra azt a szabályos négyzetet?:


Nagyobb térképre váltás

Kicsit ügyetlenül, de azért rámaszkoltam az ásatásos fotóra:

20130517-5317-digging-masked

Pont a feltárt részek közepén terpeszkedik! És tudod mi az? Egy nagy szökőkút. Szökőkút bizony, csak az alja épp akrilból készült és átlátszik. A térről ugyan nem látsz le, de a múzeumból látod és hallod a benne levő víz csobogását. Maga a szökőkút az egyetlen természetes fényforrás az egész múzeumban:

20130517-5285-fountain

Summa summarum, Krakkó tartogat még meglepetéseket.

GeoGuessr

A GeoGuessr egy egyszerű játék - 5 darab helyszínt dob fel a bolygón bejárható Google Street View formájában, neked meg a jobb felső sarokban levő térképen meg kell tippelned, hogy hova tett le az algoritmus. Vigyázni kell vele, baromi nehéz abbahagyni, főleg akkor, ha használod a challenge módot és a cimboráknak küldözgeted az általad lenyomott 5 kört.

Az utolsó, @kiramitsa-val vívott csatában elvéreztem ugyan, ám mégis tanulságos screenshotok születtek az öt körről, legalábbis ami a GeoGuessr pontozási rendszerét illeti:

geoguessr1
14 méteres körben 6 méter tévedés = 0 pont

geoguessr2
50 méteres körben 14 méter tévedés = 1 pont

geoguessr3
Ez itt túl szorosra sikeredett :)

geoguessr4
729775 méteres körben 729386 méteres tévedés = 4153 pont. Ezt csak tippelni tudtam, hosszú kilométereken keresztül csak az USÁban látott, platójukon zárható acéldobozzal közlekedő terepjárók jöttek szembe, meg rengeteg, Street View által be nem járt földút.

geoguessr5
181 méteres körben 180 méter tévedés = 15 pont (my personal best!-)

Summa summarum, egy ~28000 pont feletti challenge-nél eléggé fel kell kötni a nadrágot!

Dr. Watson

BigPix ON

Régóta tervezem már, hogy egyszer rászánok valamennyi időt és szélesebbre ráncigálom a blogot. Sokszor zavart már, hogy a szöveget lassan túl apróbetűsnek érzi az öregedő szemem, az ide kikerülő képek és videók pedig az 500 pixelre nyomva szinte elvesztik azt a hatásukat, amilyenre én itt a 27" előtt komponálom őket.

Mostantól tehát konstans BigPix ON.

20130320-2084

Meggyes gibanica

Edit receptje hozzám hasonló kockáknak, akik azt hiszik, hogy nulla cukrászati rutinnal nem lehet tésztát csak nyomokban tartalmazó brutal de luxe sütikreációkat létrehozni:

20130508-5176

Kezdetnek tépj le egy akkora sütőpapírt, ami kibéleli a magasfalú tepsidet ÉS túllóg a hosszabb szélein legalább 8-8 centit. Ha ráhagyod a 8-8 centit, akkor sütés után egy mozdulattal ki tudod emelni az egészet a formából.
A papírt jól gyűrd össze, aztán simogasd bele a tepsibe (összegyűrni azért érdemes, mert akkor kisimítás után engedelmesebben simul bele a formába). Ha ez megvan, pici olaj a sütőpapírra, aztán jöhet Edit rétegrendje:

  • 2 réteslap, tetején pici olaj
  • cukros tejfölös túró
  • 2 réteslap, tetején pici olaj
  • mézes mazsolás mák
  • 2 réteslap, tetején pici olaj
  • cukros vaníliás diódarabok
  • 2 réteslap, tetején pici olaj
  • meggyszemek vaníliakrémben
  • 2 réteslap, tetején sok tejföl, amiben elkeversz egy pici olajat

Be a sütőbe 200 ℃-ra, amíg a tetején a tejföl meg nem barnul. Ha kibírod, akkor nem eszed forrón, hanem kiszeded a tepsiből egy vágódeszkára és hagyod szikkadni, amíg kihűl.

20130508-5168

MacFag-nek lenni jó

A feladat

Nemrég vettem egy Mac minit media centernek, amibe a hétvégén Dr. iPod beszerelt egy SSD-t. A már benne levő hard disken szépen felkonfigurálva ott figyelt az operációs rendszer és az egész media center librarystől, így most az lenne az optimális, ha ez mind gyorsan átköltözne az SSD-re.

A megoldás

A hard disken alig 10 GB adat volt, így az simán felfér az SSD-re, csak abban nem voltam biztos, hogy ezt hogy lehet a legegyszerűbben megcsinálni. A megoldás az lett, hogy összedugtam a Mac minit egy másik Mac-kel, felbootoltam őt target disk módban, elindítottam a host gépen a Disk Utilityt és kértem úgy egy Restore-t, hogy a forrás volt az eredeti hard disk, a cél meg az SSD.
Nem voltam biztos benne, hogy ez így flottul menni fog, tekintve, hogy két különböző méretű adathordozóról van szó - de simán ment minden. Az egész művelet a Thunderbolt drótnak köszönhetően pár percig tartott. Újraindítottam a Mac minit, meggyőződtem róla, hogy az SSD-ről korrektül ment a boot, aztán legyalultam a nagy hard disket és kész is volt a meló.
Természetesen mindez egy dd onelinerrel ugyanígy ment volna, én mégis roppant mód megörültem annak, hogy ilyen simán lezajlott a dolog a Disk Utility használatával.

Utólag persze nekiállt tekerni az agyam azon, hogy mindez működött volna úgy is, hogy recovery módban bootolok és onnan indítok egy Disk Utilityt. Mindazonáltal én úgy tartom, hogy a bölcs ember ilyenkor ahelyett, hogy a másik, ugyanazt megmutató utat is bejárná, inkább valami újat keressen. Ezért aztán kiültünk a teraszra és nekiestünk egy üveg Malbec-nek és némi zsíros sajtnak.