Monthly Archives: November 2013

Sarlotka, a lengyel almás süti

Igaziból a lengyelek szarlotka-nak írják, de az mifelénk elég furán néz ki, ezért elloptam a címből a Z betűt és a poszt hátrelevő részében sem fogom használni, nehogy elvegyem a kedved ettől a fantasztikus almás édességtől. A csodás torta alakú sütiszeletben kompótszerűen bujkálnak a nagy almadarabok - ha bírod a gyümölccsel teli sütiket, akkor ki kell próbálnod mindenképp!

szarlotka

6 alma
3 nagy tojás
200 g kristálycukor
125 g liszt
1 teáskanál vaníliakivonat
1 csipet só
1 teáskanál őrölt fahéj
kevés vaj

Először is vajazz ki egy tortaformát rendesen, aztán hámozz meg 6 darab nagy savanykás almát, vágd negyedbe, szedd ki a magházat és a negyedeket szeleteld fel fél centis csíkokra. A tortaforma aljára mehet szép laposan egy réteg almagerezd, aztán a többi almadarab csak úgy zutty az első réteg tetejére, rendetlenül.
3 egész tojást egy bögre (=200g) cukorral addig keversz, amíg a krém tetején meg nem marad a keverés nyoma. Ezután mehet bele a vaníliakivonat és a fahéj (a lengyelek nem tesznek bele fahéjat, de mi így szeretjük), majd folyamatos keverés mellett kanalanként a bögrényi (=125 g) liszt. Nyugi, az egész kevergetősdi nem tart 5-6 percnél tovább.
Ha kész a masszád, öntsd rá az almára úgy, hogy lehetőleg mindenhova jusson, aztán a tortaformát kicsit az asztal lapjához ütögetve noszogasd meg a sűrű tésztát, hadd érje el rendesen a legalsó almaréteget is.
Innentől már csak egy 180 ℃-ra előmelegített sütő kell neki és 45-60 perc. Akkor van kész, ha a beleszúrt spékelőtűre nem ragad rá a tészta.
Ha elkészült, vedd ki a sütőből és fejjel lefelé borítsd ki a tortaformából - így a tésztás teteje lesz a sütid alja. Mehet rá egy nagy adag tejszínhab, aztán be a szervezetbe!

Fotós vállszíjak: ki lop kitől?

Találtam valami furát. Még 2011 elején próbálkoztam megtalálni a számomra ideális fotós vállszíjat - erről készült is anno egy poszt. Anno nekem a Luma Labs kommandós mountos szíja, a Loop volt a favorit - a mai napig azt a mountot használom, igaz ma már egy másik szíjon van, mert a Loop szíját és többi fémalkatrészét megette az idő.

Mikor kiderült a szabadalmi fiaskó a BlackRapid és a Luma labs között, akkor Luma labs-ék abbahagyták a Loop gyártását és helyette nekiálltak egy Cinch nevű új szíjnak. Ebben a szíjban annyi volt az extra, hogy kapott egy érdekes alakú fémdarabot, ami lehetővé tette, hogy a szíj hosszát egy ujjal azonnal változtathasd:

cinch

Aztán pár napja szembejön egy Kickstarter project, amiben pontosan ilyen megoldást használnak:

Emlékeztem a korábbi Luma Labs sztorira, gondoltam megnézem az oldalukat, hogy ők mit szólhatnak az új AirStraphez, és láss csodát: a Cinch-ről eltűnt a forradalmi fémrész:

cinch-trio

Most akkor ki lop kitől?

Update: Csabi a commentekben sajnálkozott, hogy lemaradt a Loop vállszíjról, ezért némi Orosz doki zaklatás és szűk 3 óra keresés után kitúrtam neki, hogy a Loop szíj lényegét adó gyorscsatlakozót amerikaiul push button detachable swivel névvel illetik és párosával árulják, párját 20 USD pénzért.

Lifehack: Gillette eldobható borotvapengék élesen tartása

Naponta borotválkozom, a kezdetek óta Gillette cserélhető pengéjű borotvával:

gillette

Egyszer egy Vörös tengeri túrán tanultam meg úgy borotválkozni, hogy a rendesen hullámzó hajón a dive deck szélén a korlátba kapaszkodva a borotvát a tengervízbe mártogatva is ment. Azóta csak úgy borotválkozom, hogy bevizezem az arcom és mindenféle kence nélkül egyszerűen lehúzom a szőrt egy ilyen pengével. Tudom, hogy ilyenkor jön az adekvát "a tengeren minek borotválkozol te idióta?" kérdés, de aki ezt felteszi, azt még sosem zavarta a felső ajkánál a maszkba szivárgó víz 30 méteren. Summa summarum én így szoktam meg és így szeretem.

Persze a tengervizes stressz teszt elég extrém ezeknek az eszközöknek, a mezei fürdőszobai környezet sokkal jobban kíméli őket, ám ennek ellenére is borzasztó gyorsan képesek a pengék elhasználódni. Ismerek olyat, aki hetente cseréli ezeket a nem kevés pénzbe kerülő cartridge-okat.

Az előbb futottam bele a neten két videóba is, amelyek pont azt magyarázzák, hogyan lehet a pengéket sokkal tovább élesen tartani. Az első fickó egy farmernadrágon tologatja a pengéket:


A másik nem ennyire körülményes - a borbélyokhoz hasonlóan, ő is bőrt használ az élezéshez, csak éppen a saját karján levőt:


Egyik tipp sem kerül egyetlen fillérbe sem, ki fogom próbálni.

Természetesen a fent leírt módon csak a hozzám hasonló "no time Tolouse" fickók borotválkoznak: az igazi férfi úgy csinálja, ahogy Orosz Péter barátom leírja a kispadon.

A tökéletes sous vide tojás nyomában

A steak és kacsamell mellett a tojás volt a harmadik dolog, amit mindenképp szerettem volna kimaxolni a frissen gyártott konyhai laborszerzeménnyel, ezért ma csak tojás volt reggelire. Korábban már két alkalommal is próbálkoztam, előbb 64, majd 66 ℃-on, de egyik eredmény sem tetszett, így a mai kísérletben jött a 68 ℃-os próbakör. Ez már volt annyira meggyőző számomra, hogy érdemesnek tartsam a publikálásra.

A hőfok tehát 68 ℃, az időt 15 perces léptékkel növeljük - íme az eredmény:

68 ℃, 30 perc

68C-30m-white

fehérje: gusztustalan, foltokban még nem teljesen koagulált

68C-30m-yolk

sárgája: már tökéletesen krémes, de még nem zselés

68 ℃, 45 perc

68C-45m-white

fehérje: már nem halszagú, de még jobban összeállhatna

68C-45m-yolk

sárgája: picit zselésebb, így perfekt

68 ℃, 60 perc

68C-60m-white

fehérje: picit túrós az állaga, de már ehető

68C-60m-yolk

sárgája: eltűnt a folyósság, helyette egy szép zselégolyó lett a sárgájából

68 ℃, 75 perc

68C-75m-white

fehérje: teljesen OK fehérje

68C-75m-yolk

sárgája: ugyanaz a zselégömb, mint az előbb, de picit még jobban összeállt

68 ℃, 90 perc

68C-90m-white

fehérje: nincs változás, ízre és állagra is ugyanaz, mint a 75 perces

68C-90m-yolk

sárgája: picit már szárazabbnak érződik, mint az előző, de külsőleg ez is rendben van

Szummárium

Nekem a 45 perces sárgája már tökéletes, de fehérjéből legszívesebben a 75 percest enném. A 60 perces arany középút megfelelő lesz a következő reggelihez.

Sous vide tojás

Ezzel csináltam ezt:

sous-vide-egg

66 ℃, 60 perc - ez már +2 ℃ a gasztroguruk által diktált etalonhoz képest, de még így sem tökéletes. Nekem teljesen zselés állagú sárgája kell, ez meg még picit folyt. Most elég volt befalni ezeket, de jövő héten újabb darabokat áldozok fel.

Update: egy titkos rajongó kérésére zoom a legjobban sikerült példányra:

sous-vide-egg_zoomed.jpg