Monthly Archives: January 2014

Wireless video broadcast: Airtame – FUNDED!

Még tavaly mikuláskor írtam a magyar srácok által gründolt kis eszközről, ami majd elhozza a "minden OS-ről szinte mindenhova videót streamelek" Nirvánát. Ma lezárult az Indiegogo kampány és a fiúk az általuk kitűzött 160.000 USD céllal szemben az egy nagyságrenddel nagyobb, elképesztő 1.268.148 USD összeget gyűjtötték be, ezzel utat nyitva egy, a lehetőségeikhez képest valóban limitek nélküli eszköz létrehozásához:

airtame-goals

Már a kezdetektől fogva nagyon tetszett az ötlet és amellett, hogy folyamatosan drukkoltam nekik, boldog-boldogtalannak meséltem lelkendezve az általuk megálmodott kis kütyüről. Kaptam is érte hideget-meleget: kezdve onnan, hogy már megint előjött belőlem a geek hardware junkie, odáig, hogy de hát van már AirPlay|Chromecast|Miracast és minek még egy ilyen, ez egy kis magyar csapat és ezért nem rúgnak majd labdába, nem lesz normális supportja a terméknek, et cetera.
Nagyon hittem/hiszek a kis kütyüben és remélem jó sok hozzám hasonló geeket sikerült rádumálni arra, hogy beálljon a támogatók sorába.

A konkurrenciával érvelőknek idebiggyesztem a posztba a srácok által készített összehasonlító táblát:

airtame-vs-competitors

A többi érv meg egyszerűen nem érdekel, inkább csak örülök a lelkes fejlesztők sikerének.

airtame-success-celebration

Csokis süti sok tejjel

Minimum ennyit kíván:

csokis-suti-sok-tejjel

Fél csésze vajat felolvasztasz, elkeversz benne egy csésze barna cukrot, picit kihűtöd. Egy egész tojást némi vaníliával habosra versz, lassan hozzáadod a vajas cukrot, másfél csésze lisztet, egy kiskanál juharszirupot, egy zacskó sütőport, két nagy csipet sót és egy tábla jóféle étcsokit, amit előtte darabosra aprítasz egy nagy késsel.
A masszát kis formákba öntöd, vagy csak rákupacolod egy sütőpapírra, aztán 190 fokra előmelegített sütőben adsz neki 20-25 percet.
Biztos jól bírja a tejszínhabot vagy a vaníliafagyit is, de én azonnal jó hideg tejet akartam hozzá, egy kis kupachoz legalább fél litert.

Egyszerű, kiadós és nagyon hálás anyag.

Ha a "csésze" definíciója idáig nem volt még meg, akkor javaslom, hogy nézz ki magadnak egy 2 deci körüli kisbögrét és azt használd minden ilyen recepthez. Sokkal kényelmesebb, mint grammokkal bohóckodni.

3D nyomtatás: rigolyák

Ha követed a 3D nyomtatós híroldalakat, jól látszik, hogy lassan minden garázsban új printert terveznek. Ennek ellenére a tökéletes nyomtató még mindig nincs készen.

Tavaly elmentem a Londonban megrendezett 3D print show-ra, hogy megtaláljam a kompromisszumok nélküli perfekt gépet, de hiába - ott sem volt meg minden jó dolog egyben. Összeszedtem az összes rigolyát, amik egy 3D nyomtatóval kapcsolatban felmerültek bennem idáig - nézzük végig a listát!

Nyomtatási térfogat

A mostanában megjelenő belépő szintű 3D printereknél általában a nyomtatási térfogattal spórol a gyártó. 20x20x20 cm-es befoglaló méret már elegendő lehet, különös tekintettel arra, hogy egy ekkora térfogatú test nyomtatása egy teljes napba is beletelik.

Fűtött tárgyasztal

A nyomtatáshoz használt műanyagok nagy része úgy ragad a tárgyasztalra, hogy azt felmelegítjük és az első réteg "ráolvad" a fűtött felületre.

A fűtést rendszerint sima nyákkal, filmszerű kapton heaterrel, vagy szilikonos fűtőelemmel oldják meg. A nyomtatófelület általában 3 mm vastag közönséges, vagy jobb hőtűrésű boroszilikát üveg, CNC-vel egyenesre mart 6 mm vastag alumínium, valamint egyenesre polírozott bazalt, esetleg karbonszálas lap. Én próbáltam még 4 mm-es ROBAX kandallóüveget, ami szintén korrekt megoldás, csak kicsit drága.

Szilikonos fűtőbetét és bazalt tárgyasztal van a QU-BD-nél (a bazalt nagyon nehéz, ezért ennek mozgatásához combosabb motor kell!), alumíniumot általában házilag használnak és kaptont ragasztanak rá, minden máshol üveg a standard. Az üveglapokat cserélhetőre tervezik, hogy azonnal lehessen újat printelni, ne kelljen megvárni, míg kihűl és a nyomtatott tárgy leválaszthatóvá válik.

A tárgyasztal jellemzően rugós lábakon áll, 3 vagy 4 ponton alátámasztva. A 4 pontost nagyon macerás kézzel vízszintesre kalibrálni (Ultimaker 1 ilyen felfüggesztésű), a 3 pontos sokkal korrektebb megoldás. Lényeges szempont, hogy a meleg egyenletesen oszoljon el a teljes felületen, különben lesznek foltok, ahol elengedhet a tárgy rögzítése nyomtatás közben az asztalon, ami lényegében tönkreteszi a printet. Én azt csinálom, hogy egy szilikonos fűtőbetét fűt egy 4 mm-es alu lemezt, amire egy 3 mm-es sima üveglap fekszik fel. Az alu lemez azért van az egész szendvicsben, hogy segítsen elosztani a hőt. Így kicsit tovább tart az előmelegítés, viszont cserébe egyenletesen meleg lesz a tárgyasztal.

A fűtőelem nyomtatófelülethez rögzítése az Ultimakereknél újabb probléma forrása: általában binder clipekkel oldják meg, ami nem túl szerencsés, mivel sokszor útban van a nyomtatott réteget hűtő ventilátornak. Én ehelyett megfurattam anno a ROBAX üveget és így rögzítettem a fűtőelemet közvetlenül alá.

A fűtött tárgyasztaloknak van még egy szignifikáns problémája, amit nem oldott még meg senki: a hőmérőt általában a fűtőelem közepébe integrálták, így az nem a tárgyasztal felszínén érzékelhető hőmérsékletet méri.

Automatikus tárgyasztal szint kalibrálás

A legnagyobb szívás avval van, hogy a tárgyasztalnak szintben kell állnia a nyomtatófej XY síkjával (ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy vízszintben van!). Ehhez a 3-4 felfüggesztési pont magasságának változtatásával be kell lőni a tárgyasztalt.

A nemrég megjelent Marlin firmware-ben a firmware maga képes automatikus Z tengely korrekcióra, ezt azonban még nem láttam senki kereskedelmi printernél implementálva. Az auto bed leveling helyett viszont a német Kühling&Kühling kitalált egy félautomata, ám brilliáns megoldást, amit azóta már mások is alkalmaznak:

Indirekt "etetés"

A nyomtatófej etetése kétféléképp történhet: vagy közvetlenül a fej mögött ül a feeder mechanika és az azt hajtó kis léptetőmotor, vagy a fejbe egy bovden vezeti be a műanyagszálat és így a feeder mechanika motorostól a külső vázon ülhet, nem jelentve ezáltal plusz cipelendő tömeget a nyomtatófejnek.

A fejen ülő etetőmechanika mellett szól, hogy kisebb a súrlódás, precízebben képes az anyagot adagolni, illetve a fej nyomtatás nélküli utaztatása (=amikor anyagnak nem szabad elhagynia a fejet, mert csak két pozíció között mozog) előtt a kisebb súrlódás miatt precízebben képes visszarántani a fejből a nyersanyagot.

Temperált, szellőztetett kamra

Temperálni azért kell, mert így elkerülhető a nyomtatott modellünket tönkre tevő "warping". A warping jelenséget az okozza, hogy a kihűlt rétegeket a felettük levő kihűlőben levő zsugorodó rétegek elgörbítik:

warping

Szellőztetni pedig azért ajánlott, mert egyes nyersanyagokból nem túl élőlénybarát hidrogén-cianid szabadul fel az olvasztás során.

Szíjak nélküli direkt hajtás

Akármennyire nyúlásbiztos szíjakkal történik a pozícionálás, a szíjhajtás mindig fog eredményezni egy minimális, akár észrevehető mértékű holtjátékot. Abban az esetben, ha a szíjhajtás helyett a CNC-knél de facto standard bordás tengellyel megy mindhárom irány hajtása, az egész backlash elmúlik.

NO PEEK

A nyomtatófej és az azt cipelő kocsi közé illesztik hőszigetelési céllal, általában teflonból készül - az Ultimaker tipikus esete ennek. A PEEK nagy hátránya, hogy max. 260 fokot bír a teflon, így a fölé nem lehet menni, pedig több nyersanyag magasabb hőmérsékletet kérne. Szerencsére ez csak az Ultimakerek baja és van korrekt alternatíva, pl. az E3D vagy a J-head.
A peek egy másik, sokkal bosszantóbb problémát is generál: ha a peeknél mégis összegyűlik annyi hő, ami az arra mondjuk legérzékenyebb PLA-t egy picit is ellágyíthatja, akkor annak dugulás lesz a vége.

Megfolyás nélküli nyomtatófej

Ez Robox fejlesztés, hogy a nyomtatófejet szoftveresen nyitják/zárják, így nem fog kifolyni a printerből felesleges műanyag a nyomtatás megkezdése előtt és befejezése után sem. Én ezt jelenleg úgy hackolom meg, hogy a nyomtatófejet a nyomtatás befejeztével visszarakatom 0 Z pocízióba, így csak minimálisat tud szivárogni.

Külön, nagyobb térfogatáramú nyomtatófej a belső részek kitöltéséhez

Ez is régi ötlet, de most láttam először megvalósulni (szintén Robox): egy kisebb és egy nagyobb térfogatáramú olvasztófej dolgozik egyszerre. A precízebb fej csinálja a külső éleket, de a belső részek kitöltését a nagyobb térfogatáramú, kevésbé precíz fej végzi.

Fém váz, fém komponensek

Sok nyomtató váza készül az olcsóbban gyárthatóság miatt HDF lapból, vagy akrilból, amiből aztán lézerrel szabják ki az alkatrészeket. A fa a páratartalom függvényében mocorog, így az a lehető legrosszabb választás (=Ultimaker 1!). Az akril törékeny és nem hőtűrő - ennek megfelelően alumínium vagy acél vázat kell építeni. Sok hobbiból printert gyártó használja az alu profilokat:

printer-frame

Belső megvilágítás

Mindössze arról van szó, hogy a printer belsejébe érdemes led csíkot ragasztani azért, hogy látsszon, mi készül. Filléres dolog, mégis sok kereskedelmi termékből hiányzik.

Zárt nyersanyagkazetta

A nyersanyagra tapadó por egy idő után képes eltömíteni a nyomtatófejet, vagy legalábbis csökkenteni a térfogatáramot - ekkor jelenhetnek meg az ilyen nyomtatási "hézagok":

flow-problem

Ha a nyersanyag zárt térben lakik, akkor az egyfelől kevésbé fog porosodni, másfelől a konzisztensebb páratartalom miatt kevésbé lesz deformált.
Sajnos ebből a feature-ből marketing bullshitet is sikerül kovácsolni egyre több printergyártónak. A pormentes tárolás mellé még odateszik azt, hogy a kazettába ágyazott elektronika számon tartja, hogy mennyi anyag van a cartridge-ben és kész is a tintasugaras nyomtatók gyártói által előállított rémálom-recept: vége az olcsó, bárhonnan beszerezhető nyersanyag használatnak! Ha ilyen nyomtató tetszene meg, ezt jól gondold át!

Könnyen karbantartható nyomtatófej

Ultimakerék egyik legnagyobb baja, hogy amennyiben a nyomtatófej eltömődik, azt egy rémálom szétszedni és eltávolítani belőle a dugulást. Erre sehol nem láttam még megfelelően könnyű megoldást.

Legalább 100 μm függőleges pontosság

A legtöbb printer ma már tudja, az olcsósítottakat adják csak el 0.2 mm minimum rétegvastagsággal.

Magas hőmérsékletre méretezett nyomtatófej

Ugyan a teflon 327 ℃-on olvad, ám 260-270 ℃ körül már képes meglágyulni, így a PEEK-kel szerelt fejek nem tudnak 260 ℃ fölé menni. A megoldás a fém bordával hűtött fej (E3D, J-head, Prusa nozzle, Pico).

Gépfüggetlenség

A legtöbb gyártó úgy képzeli a független nyomtatást, hogy csinál egy elektronikát, amibe SD kártyát kell dugdosnunk és a kártyára másolt GCODE fileokat tudja majd a printer kinyomtatni. Ez 2014-ben egyrészt rém kényelmetlen, másrészt totálisan béna megoldás, különös tekintettel arra, hogy egy 35 USD-s Raspberry Pi-hez létezik teljesen ingyenes 3D printserver disztró, az octoprint.

Intergrált scanner, marófej

A FABtotum volt az első, aki kitalálta, hogy 3D scannert és marófejet is tesz a printerébe úgy, hogy cserélhető lesz a munkát végző fej. Hasznos, de nem kötelező feature szerintem.

Summa summarum, a tökéletes printer szerintem még mindig nincs kész. A szerencse az, hogy új printerek szinte naponta születnek, így nekünk csak várni kell a jóra. Ha mégsem várnál és ajánlanom kellene egy darabot, akkor per pillanat ezt javasolnám.

Elektronikát csak a Farnelltől rendelEK

Tegnap rendeltem pár kütyüt a Farnell magyar oldalán. Még most sem hiszem el, hogy a tegnap 15:41-kor feladott rendelésemet az angliai Leedsből a UPS futár _ma_ 15:00-kor a fiam kezébe adta Baján - mindezt 1400 HUF szállítási költségért.

Proof:

farnell-order_Speedy-Gonzales-delivery

Srácok, nem tudom, hogy csináltátok ezt, de nyertetek egy lelkes gadget vásárlót magatoknak. Le a kalappal!

2013 képekben

Az előző képes mesélős poszthoz hasonlóan a mostani is a tavalyi év összefoglalója lesz.

Január

Dormi nézett ki a fejéből:
20130103-1657

A csülök most is ropogós volt a Pod Wawelemben:
20130126-1665

20130126-1681

Február

Nem kellett nagyon keresni a havat:
20130216-1821

20130217-1832

20130220-1896

20130223-1926

Március

Március 16:
20130316-2018

Aztán 20-ára megjött a tavasz:
20130320-2057

Április

Közel 300 spártai futott maratont:
20130428-2765

De nem csak ők "zakkantak meg":
20130428-4237

Május

Lementünk a főtér alá 6 méterrel:
20130517-5302

20130526-5356

Június

Wrocław:
20130615-0215

Július

Párizs, gondolák:
20130714-

20130714-5528

20130714-5613

20130715-0204

Mont-Saint-Michel:
20130715-5618

20130715-5641

20130715-5680

20130715-5685

20130715-5701

20130715-5724

20130716-0286

Verne szülővárosában épített elefánt locsolja a helloTurisztokat:
20130716-5791

Carcassone, a gigavár:
20130717-0323

20130721-0564

Augusztus

Kazimierzben találtam:
20130805-5955

Ollókezű Edwardot Freddy Kruegert meg a Florianskán:
20130805-5989

Ez Wieliczka, a föld alatt 100+ méterrel:
20130806-6014

Ez meg Bogi:
20130810-6231

Szeptember

Búvárbázis Krakkóban:
20130907-6414

És a lufi, ami még mindig várat magára:
20130912-6474

Standard lengyel "zamek":
20130920-6610

Október

Hintó a főtéren:
20131019-6769

20131019-6771

Kisember:
20131019-6776

Ez is krakkói étterem:
20131020--2

November

Őszi reggel:
20131020-6782

December

Ez meg egy téli este:
20131201-7285