Tag Archives: iPad

1984s

Egy ideje megy az adok-kapok thread a neten a Motorola friss reklámjával kapcsolatban. Először csak commentet kezdtem írni a meglevő postokhoz / megosztásokhoz, aztán úgy döntöttem, hogy mégis inkább saját post lesz belőle, mivel van az egész dologban egy gondolat, ami mindig elbújik, márpedig szerintem nem szabadna, hiszen az a legfontosabb.

Nézzük meg a Motorola releváns reklámját, mellyel az iPad-gyilkos tabletjüket kívánják beharangozni:

A reklámban emlegetett, Apple által készített 1984 reklám pedig:

Végül a Motorola által legyőzendő versenytársnak tekintett iPad első reklámja:

Jelen postnak nem az a célja, hogy elemezze, melyik reklám mennyire jó, mennyire eltalált. Az sem célja, hogy még jobban rám vasalja a "Steve-nek megtért Apple buzi" bélyeget.

Egyetlen egy dolgot szeretnék megértetni ezzel a post-tal - ugyanazt, amit minden egyes alkalommal elmondok a barátaimnak is, ha a "miért Apple" kezdetű kérdést nekem szegezik.

Nem érdekel a gigahertz mánia, nem érdekel a CPU magok száma, hidegen hagy a cserélhető memóriakártya opció is.

Egyetlen dolgot nem lehet kapni a boltban, amire szükségem lenne - pedig ha lehetne, minden pénzem arra költeném. Ez pedig az idő.
Amit jelenleg használok, az nekem időt spórol. Kivettem a dobozából és azóta hiba nélkül működik. Nem kéri, hogy konfiguráljam, nem idegesít halálba avval, hogy belassul, nem kell törődnöm vele. Amikor szükségem van rá, felveszem az asztalról és megy. Nem csak egy darab vasat, egy kis szelet időt is vásároltam vele.

Az iPhone/iPad esete a digitális kamerákkal

A feladat: digitális fényképezőgéped LCD képernyőjénél nagyobb felületen ellenőrizni az elkészült kép minőségét, lehetőleg úgy, hogy a kamerát ne kelljen egy computerhez hozzádrótozni.

A megoldás elmélete: WiFi kell a kamerába és már megy is.

A probléma hardware-es feloldása

Monitor funkciónak használjunk ezúttal iPhone-t, vagy iPad-et és nézzük a kamera oldalát. Az alábbi lehetőségekről tudtam ma hajnalig:

  1. Eleve WiFi-vel integrált kamerát használsz.
  2. Eye-Fi SD kártyát teszel az SD kártyát fogadni képes kamerádba, amely WiFi-t ad a kamerádnak a storage funckió mellett.
  3. CompactFlash-only DSLR-hez a szelén árával vetekedő WiFi adaptert vásárolsz (5D Mark II esetén ez >200kHUF - WTF?), már ha a DSLR-edhez kapható ilyen egyáltalán.

Vegyük ebből a legrosszabb esetet: CompactFlash-only DSLR-be kell WiFi-t hegesztenünk. Erre kínál megoldást a SynchroTech CFMulti CompactFlash Type II to Eye-Fi™ + Multi-Card Adapter, ami CF-nek mutat egy belerakott SD kártyát, ráadásul sikeresen tesztelték vele az Eye-Fi kártyáit is. Ha 2010 június 30-ig rendeled, itt egy 4 USD-t érő kupon: 1259098824. Vas kipipálva, már csak WiFi tethering alkalmazás után kell néznünk.

Az "App"

ShutterSnitch-nek hívják a varázslatot, ami egy 6 EUR-ba kerülő iPhone/iPad alkalmazás.
Az app az RGB hisztogramos review funkció mellett email/FTP integrációt, eltérő beállításokra figyelmeztető triggereket, valamint szerkesztési lehetőségeket kínál.

warnings_histogram

Sajna 63 USD a legolcsóbb FedEx posta a CF adapter kütyüre, de Jofkovék valószínűleg olcsóbban meghozzák.

Az iPad, a Magic Piano és én

A január 27-i iPad bejelentés után én is furcsán néztem Steve új kütyüjére. Hiányzott belőle a sok forradalmi hardware megvalósítás, amit a PatentlyApple.com-on sorra megjelent szabadalmak alapján a készülékbe képzeltem.

Lehetne most a cucc zártságán, vagy bármi más rossznak gondolt tulajdonságán vitatkozni, én azonban nem fogok - egyrészt ezt megteszik a témában szakérteni akaró tech és nemtech blogok, másrészt ez a post ezzel szemben azért jött létre, hogy megosszon egy friss élményt Veled.

A tegnapi nap csak úgy ömlött be a meló, valaki nagy kanállal keverte a problémás bödönt odafent. Kora reggeltől cirka este 8-ig dolgoztam, majd 8 óra tájban lehuppantam az iPad-del a fotelbe kiolvasni a világot. Ekkor jött szembe a display-en a Smule alkalmazásának, a Magic Piano-nak az ikonja.

Kisgyerek korom óta él bennem erősen valami látens zenélni akarás, amit egy fekete-fehér billentyűzet rögtön triggerelni képes: leülök elé és elkezdek a fejemben járó dallamokkal próbálkozni, egy-két ujjal, akkordmentesen, de nagyon élvezve mindezt. Per pillanat nincs itthon fekete-fehér keyboard, ellenben a Smule alkalmazásában pont van, így be is húzott a trigger és elkezdtem vele játszani.

Pár perc után jutott eszembe kipróbálni a duet módot, amit a coderek arra találtak ki, hogy összehozzanak két, iPad-re rajzolt zongorabillentyűzeten klimpírozó dilist a bolygón: az internet közvetíti a két gép között egymás játékát.
Természetesen az ilyesfajta "duett" nem egy klasszikus koncertélmény: sokszor jön disszonáns hang a másik oldalról, illetve nyilván te is adsz a másik fülének keményen. Azonban egyszer kell kifogni egy olyat, mint amire tegnap este én leltem: Jon, az USA Georgia államából lógott egy másik iPad-en és pöttyögött a saját Magic Piano alkalmazásában.

Sajnos csak a negyedik kör után jutott eszembe, hogy rögzítsem az egészet és az is lehet, hogy egy külső szemlélőnek nem ad annyit vissza, mint amennyit én átéltem. A legjobb, közösen produlkált részek lemaradtak, de azért talán mégis valamit visszaad a 3 perces mozi:

Magic Piano duet from Gabor Penoff on Vimeo.

A jólnevelt eFi.blog olvasó jól tudja, hogy nem szokásom frissen megjelenő gadget-ekről istenítve írni, így ezúttal sem ezt teszem. Mindössze arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy micsoda élményt képes adni ez az 1 dolláros alkalmazás egy ilyen multitouch eszközön. Ha emlékszel gyerekkorodból, mit éltél át, amikor a Harmadik típusú találkozásokban először szól vissza a pentaton dallamra az idegen űrhajó:

...na, ez pont ugyanilyen érzés. Jon, neked meg ezúton köszönöm az élményt és nagyon remélem, hogy találkozunk még a Magic Piano-ban!