Tag Archives: USA201206

USA 2012/06 – Miami, Seaquarium

Ilyen időre ébredtünk:

Miami-bad-weather

A látszat csal, azért a 30 fok feletti hőmérséklet most is megvolt, csak jött mellé nem kevés pára és megszűnt az égető napfény egy része. Ennek ellenére úgy gondoltuk, jó ötlet az egész napot a Miami Seaquariumban tölteni.

A Seaquarium a neve ellenére nem valami gigantikus akvárium (amilyen egyébként jó sok van a világ számos pontján), hanem egy állatkert-szerű show, amit én nem nagyon szívelek. Becsületükre legyen mondva, azért láttunk jópár sérült, gondozásba vett állatot is, de ez még nem billenti teljesen vissza a tegnap rossz irányba billent mérleg nyelvét.

Az állatok produkáltatása csak egy dolog. Az sokkal visszatetszőbb, amikor fogságban tartott állatok pl. ilyen akváriumban élik az életüket:

Seaquarium-dirty-water

Ez a zöld trutymós víz tele van rengeteg gyönyörű, ám így szinte alig látható állattal. Ebben úszkál ez a csodás barrakuda is, akiből egy ötszázas csorda már elég tekintélyt parancsoló lenne:

Seaquarium-barracuda

Kicsit odébb három óriási tengeri tehén van bezárva egy nagyjából 20 méter átmérőjű, henger alakú akváriumba:

Seaquarium-manatee

Egy kör alakú "halfuttatóban" ragadozók laknak egy kupacban: nővércápák és tonhalak nyüzsögnek benne - előbbieket eteti épp két néni:

Seaquarium-nurse-shark

Az állatok produkáltatása címszó alatt fókák és delfinek adják a műsort:

Seaquarium-bottlenose-dolphin

Életemben először láttam itt kardszárnyú delfint. Ez a lény élőben egyszerűen lenyűgöző:

Seaquarium-orca2

Ő az egyik vízi show spriccelős sztárja: a közel 4 tonnás test pár méterről a sós vízbe visszazuttyanva tud meglepetést okozni bőven. Az első három sorban ülő áldozatok még nem nagyon tudják elképzelni, mi következik:

Seaquarium-orca1

A műsorra késve érkező szerencsétlen se gondolta 10 másodperccel a kép készítése előtt, hogy mindjárt belemártják a tengerbe:

Seaquarium-orca3

Summa summarum, a Seaquarium szerintem akkor kötelező, ha nem láttál még kardszárnyú delfint. Ha most azt mondanák, hogy menjek vissza, fizessem be megint a sok pénzt a belépőre és előtte újra megsarcolnak 8 USD parkolódíjjal, de cserébe csak egy picit közelebb kerülhetek / több időt eltölthetek ennek a fantasztikus állatnak a társaságában, nem haboznék. Ám minden mást inkább a természetes környezetében néznék meg, legyen az sanctuary vagy snorkeling / merülés.

USA 2012/06 – Disney World, Cape Canaveral

Egy nap áztatás után átautóztunk Florida keleti partjára. Orlandonál lehajtottunk a Disney World bejáratának irányába, ami okos csapdának bizonyult: abban az esetben, ha meggondolnád magad és mégsem szeretnél bejutni a gyerekpénzgyárba, az utolsó ~5 km-en egyszerűen nem tudod kikerülni a gépezet elejére épített monumentális parkolók fizetőkapuit és le kell tenned a 14 USD sarcot, ami az ottani napi parkolás ára. Letettük, megnéztük a bejáratnál elhelyezett táblákon, hogy mennyire sarcolnak meg egy szülőt a 3 éves gyerek egy itt töltött napjáért, majd eljöttünk.

DisneyWorld-entrance

DisneyWorld-pricing

Délután még bementünk másnapra guided tour jegyet váltani a Kennedy Space Centerbe, végignéztük az Astronaut's Hall of Fame kiállítást, majd a közeli Cocoa Beach-en egy kiadós hullámzás után eltettük magunkat másnapra.

Astronauts-Hall-of-Fame-Neil_Armstrong

Astronauts-Hall-of-Fame-Neil_Armstrong-Apollo11-badge

Másnap a Kennedy Space Centerben felültünk egy cirka 2 órás buszos túrára. Általában nem vagyok oda a guided túrákért, de Paul, a mi túránkat vezető fickó egyszerűen magával ragadó volt. Olyan lelkesedéssel beszélt, annyira élvezte, amit csinál és mindezt úgy adta át, hogy azt tanítani lehetne. Álljon is itt Paul egy kicsikét:

KennedySpaceCenter-Paul

A Kennedy Space Center színültig van érdekes adattal. Az ürhajók összeszerelésére használt Vehicle Assembly Building (=VAB) pl. 80000 m² alapterületű, az ajtaja akkora, hogy 45 perc alatt nyílik ki, minden egyes nyíló ajtószegmens 3 tonna. Akkora mákunk volt, hogy ez a túra tartalmazta a VAB belsejébe látogatást is, így bele tudsz kukkantani Te is:

KennedySpaceCenter-7987

KennedySpaceCenter-7977

Paul a bejáratnál közölte, hogy van a csoportnak egy kis meglepetése. Bementünk, magyarázott az épületben üzemelő 71 darab precíziós daruról meg a többi hihetetlen ott fellelhető dologról, aztán egyszer csak sétál velünk beljebb és azt mondja: now look right!

KennedySpaceCenter-7982

És ott áll az Atlantis, aki tavaly júliusban még aktívan repült és hordta a cuccot az ISS-re! Ez volt hát Paul meglepetése.

Rengeteg érdekes dolgot mesélt a fickó, szinte alig tudok válogatni belőlük. Itt van pl. a gigantikus crawlereknek épített út, amelyen a lánctalpak részére készült kőzúzalék sáv darabja 15-15 méter széles (a jobb szélén az a fékony szürke csík a buszok számára épített 2 sávos úttest):

KennedySpaceCenter-8059

Ezen az úton cipeli ki a két giga nagy jármű a mobil indítóplatformra szerelt űrhajót, cirka 8-9 óra alatt az indítási platformhoz. A crawler mobil platformostól + űrhajóstól 8000 tonna.

Vagy pl. a magyarázat az űrhajók indításakor felgomolygó óriási füstfelhőre. Mielőtt elmondom, nézd meg ezt a kilövőállomást:

KennedySpaceCenter-8001

Látod azt a víztorony-szerű szürke magas bigyót a jobb szélen? Nos az valóban egy víztorony. Na de minek a víz a kilövéshez?
A rakétákban elhelyezett szilárd és folyékony hajtóanyag robbanóereje felér egy kisebb atombombáéval - indításkor a jármű 5 km-es körzetén belül az ember egészségkárosodást szenvedne. Az indításkor belobbanó hajtóanyag ~180 dB körüli hangnyomást indukál, ami már akkora, hogy károsíthatja a rakétákat szigetelő réteget - ennek a nyomásnak nem szabadna 140 dB fölé mennie, különben sérülhet a szigetelés. Erre jött az egyik mérnökből az ötlet, hogy közvetlenül indítás előtt a rakéták alatti teret vízzel árasztják el, amit az ilyenkor felszabaduló iszonyatos hő szinte azonnal gőzzé alakít - a gőz pedig hangelnyelő közegként viselkedve már le tudja csökkenteni az indításkor keletkező hangnyomást 140 dB körülire. Itt tesztelik az ötletet:

KennedySpaceCenter-8014

Most már Te is tudod, hogy mi a francnak cipeli fel a crawler az amúgy is dög nehéz rakétát mobil indítóállványostól arra a dombra: a domb közepébe fúrt lyukat árasztják el vízzel indításkor.

A túra végén a busz letesz egy, többek között a Saturn hordozórakétákat és a korábbi űrprogramokat bemutató épületben. A szétszerelt, kiállítótér fölé függesztett Saturn rakéta valami leírhatatlan látvány:

KennedySpaceCenter-8091

KennedySpaceCenter-8096

KennedySpaceCenter-8152

KennedySpaceCenter-8156

Ha körbecsodáltad és elolvastál mindent, ami téged érdekelt, akkor mehetsz megnézni a régi Apollo űrprogram parancsnoki központját, ahol eljátszanak neked egy indítást:

KennedySpaceCenter-8080

A szimulált kilövéskor az erre a célra épített lépcsőzetes előadó padjai ugyanúgy remegnek, mint a mögötted levő ablakok. 2004 őszén egyszer már átéltem ugyanezt, de így is beleborzongtam, hogy tudtam, mi következik.

A műsor után kihajtanak holdkőzetet taperolni és további tárlókat nézegetni, végül mehetsz IMAX mozikba Hubble teleszkóp javítást nézni - summa summarum, a Kennedy Space Center jól kitölti a napot.

KSC után irány Miami, az elkövetkező pár nap ott telik. Ellátogatunk még a Seaquariumba, úgyhogy továbbra sem maradsz szárazon, just stay tuned!

USA 2012/06 – Crystal River, manatees

Ma korán kelés volt ütemezve, mivel 9:30-ra a Homosassa melletti Crystal Riverbe kellett érnünk, ahol vártak minket a sok manatik. A swimwithmanatees.com-on foglaltunk be és fizettünk ki egy manatis túrát jó előre - lényegében az egész floridai program ehhez igazodott, mivel az eredetileg tervezett július 2-ai időpont helyett a cég július 5-ére igazolta vissza a foglalást mindenféle kérdés nélkül úgy, hogy el is vitték érte a zsetont. Már eleve unszimpatikus egy módszer, de gondoltuk sebaj, az élmény, amit árulnak, csak jobb lehet.

9-re oda is értünk a célhoz. Első körben jött egy meglepetés: 5 USD-ért parkolhatunk náluk az isten háta mögött a napon a fűben, cash only - azaz bankkártyát ugyan nem fogadtak el, de az belefért nekik, hogy egy masszív ATM-et üzemeltessenek az irodájukban.

A helyszínen kaptunk elég bő 3 mm-es neoprén ruhákat, amibe a WC-ben beöltözhettünk, majd egy intro video következett, ahol kristálytiszta vízben úszkáltak körbe nyugodt búvárokat sok kíváncsi manatik. Megnéztünk még egy mozit, ami elmesélte, hogy hogyan kell viselkedni az egyébként veszélyeztetett állatokkal, aztán feltereltek minket egy hajóra, ahol John, a kapitány és egy speaker csávó várt minket.
Izgatottan vártuk, hogy a hajó kifut és a mocsaras, ~50 cm mély, ~30 cm látótávolságú vízből majd kifut és megyünk az emlegetett kristálytiszta vízbe a tömérdek állat közé. Ehelyett azonban non-stop azt hallgattuk, hogy a tegnapi tűzijáték mennyire elijesztette az állatokat, milyen nehéz lesz őket most megtalálni és várhatóan mennyire nem akarnak majd azok velünk interakcióba kerülni. Mindezek mellé a kapitány a 30-50 centis iszapos vízben állt neki navigálni és keresgélni az iszapban kajáló állatokat. Mikor meglátott egyet, egy helloTurisztot beparancsolt a vízbe és a hajó korlátján állva ordítozott neki, hogy épp merre ússzon. Ja igen, a hab majdnem lemaradt a tortáról: a neoprén tetejére még kaptunk nyakba akasztós, patkó alakú mentőmellényt, amely pöcsben szorít, továbbá torokban fojt.

A manati keresés szűk két órán át tartott. Találtunk 3-4 állatot, a hajón mindenki látott is vízben testközelből legalább egyet, ám ez körülbelül az az élmény volt, mintha a Dunán ráeresztenének egy ember nagyságú kődarabra fél méter távolságra és azt nézegetnéd. Mindezt 40 USD/koponya pénzekért.

Crystal-River-manatee1

Crystal-River-manatee2

Ha megnézed a cég oldalán található fotókat, akkor megérted, mi nem tetszett igazán. 30 cm-es látótávolságról, 50 cm mély vízről és iszapos mederről szó nincs sehol.

A túra végén a nem túl boldog fejeket látva a két fős legénység még elnavigált minket egy megállóhoz, ahol be lehetett úszni a helybéli csatornákat tápláló három édesvízi forráshoz. A víz itt már kristálytiszta volt, sőt, iható és finom, ám errefelé manatiknak már a nyomát nem láttuk. Summa summarum: semmiképp nem ajánljuk a swimwithmanatees.com-ot.

Mindettől függetlenül vízben lenni mindig öröm, víz alatt meg még sokkal inkább, szóval jó kis nap volt a mai is. A végét lekerekítettük egy kis stranddal a motelnál, amihez egy gallonos Lipton Ice Tea dobozba kevertünk némi jeget, citromot, gint és tonikot (dacára annak, hogy a kaja nem túl olcsó, most 98 cent volt a 4 liter tonik), aztán a nem kis mennyiséget megsétáltatva a parton elbúcsúztattuk ezt a napot is.

Clearwater-gin-tonic

USA 2012/06 – Everglades

Reggel felkerekedtünk, hogy cirka 8 óra út után Clearwaterbe érve az elkövetkező 3-4 napon az ott kinézett motelt használhassuk bázisnak.
Út közben áthaladtunk az Everglades mocsárvidékén és megálltunk az Osceola Panthersnél, amely egy indiánok által üzemeltetett kisvállalkozás, akik 5-6 személyes, "családias" méretű airboat-okkal visznek el egy körre. Annyit tudok csak mondani: ha erre jársz, mindegy, hogy mennyi szúnyog csípett meg addig, amíg odaérsz az airboat ride-hoz, fel ne add! Az a fél óra élmény, amit ez ad megér minden centet.

Everglades a mi szemünkkel, Neked:

Everglades1

Everglades2

Everglades3

Everglades4

A mocsárvidék gyakori állata az alligátor, akiről most már jó sokat tudok, de nem eleget ahhoz, hogy érdekes adatos post legyen belőle, ám ez csak átmeneti állapot, mert hazaérek és jön a nagy alligátoros mese! Addig is keressük meg a képen elbújt tizenéves példányt:

Everglades-alligator1

Majd nézzünk meg egy egy éves fiatalt:

Everglades-alligator2

Bő nyolc óra utazás után végre beértünk Clearwaterbe. A helyről még számos kép jön, most azonban be kell, hogy érjed egy kis esti vízzel:

Clearwater-beach-sunset

Ennyi fért bele a mai postba. Stay tuned, jövünk még!

USA 2012/06 – Key West

Reggel viszonylag korán ébredve nekivágtunk újra a Key West felé vezető útnak. A forgalom némileg ritkábbnak bizonyult, ám az éjjel nem nagyon szedtek le a sebességkorlátozó táblákból, így most is kín-szenvedés volt odaérni.

A parkoló melletti kikötőben döbbenetes méretű hajó horgonyzott éppen, nagy eséllyel nem kevés helloTurisztot hozva a gyomrában:

Carnival-Valor1

Carnival-Valor2

A monstrum 10 emeletes, legalább 35-40 méter magas lehetett.

A városközpont felé haladva belefutottunk egy igazi buzi turista csapdába, ahol hegyekben állt a tenger kincse:

Underwater-thiefs1

Underwater-thiefs2

Underwater-thiefs3

Underwater-thiefs4

Még sosem láttam ekkora leopárdcsigákat, a többi itt díszelgő dologról nem is beszélve. Cápák állkapcsai és fogai kosárszámra, gyönyörű fehér korallok tonnaszám - ezért néz ki a nagy kék alja olyan lelakottnak sok helyen. Búvárként mélyen elítélem az ilyet.

Lesétáltunk Hemingway házáig, megcsodáltuk a kertjét és a mai napig ott élő, mellső lábaikon hat ujjal születő cicákat:

cat-in-Hemingways-home1

cat-in-Hemingways-home2

A ház kertjében az itt élt cicáknak komplett temetője van:

cat-cemetery-in-Hemingways-home

Pár kép Key West utcáiról, hogy beleélhesd te is magad:

Key-West-street1

Key-West-street2

Key-West-street3

Visszaindulás előtt még elbandukoltunk a legdélebbi pontra, ahonnan az 1. sz. főút 0. km-e számozódik. Megdöbbenve láttuk, hogy vagy száz ember áll sorban azért, hogy a 0. mérföldet jelző határkőnél lefotózhassa magát. Mivel mi egy percet sem pazaroltunk volna erre, így most az odaértünkkor pózoló két okossal tudom prezentálni a követ:

US1-0-mile

Kurta 3 órás visszaút, aztán anyag tankolás az esti grillhez (a tegnapi nagyon bejött, de erről majd később), fürdés a motelnél a 35 (!) fokos tengervízben, vacsora, aztán el is tesszük magunkat a holnapi nagy útra.

USA 2012/06 – Key Largo

Nem túl korai ébredés után nekiláttunk delfinnel úszós helyeket keresni. A moteltől jó 20 percnyire találtunk is egy ilyet, ám egyfelől mocskos drágán mérték az attrakciót (195 USD / fő / fél óra), másfelől a recepción székelő 2 mázsa körüli értékesítő néni 100%-osan lefedte a vérparaszt definícióját, így inkább távoztunk és eldöntöttük, hogy ma semmittevős napot tartunk: Era olvashat a napon, Somának ott az EB döntő, meg egyáltalán mindenkinek a Mexikói öböl, szóval jó lesz.

Út közben megálltunk egy búvárbolt mellett, ahol sátrakban szinte pár üveggyöngyért kínáltak ABC felszerelést (ilyen sátrak egész Florida Keys mellett általánosan minden búváros felszerelés áruda mellett laknak), feltankoltunk belőlük és irány a motel strandja.

Key-Largo-snorkeling1

Key-Largo-snorkeling2

Key-Largo-snorkeling3

Este még rátöltünk egy csomó faszénen sütött mindenféle finomságot és egy üveg bort, aztán holnap irány Key West!

USA 2012/06 – Florida Keys, megérkezés

Előző este kicsit aggódva keressünk szállást Key Largo környékén a neten - viszonylag drágák és szinte mindenhol csak pár hely maradt. Ennek ellenére úgy döntünk, hogy nem foglalunk előre sehol sem, inkább kockáztatunk és megpróbálunk a helyszínen találni valami nekünk megfelelőt.
Fort Lauderdale-ből relatíve hamar leérünk Key Largo-ig, ahol be is esünk az első Visitor Centerbe. Itt a francia reptereken tapasztalt rendszer van kiépítve: egy asztalon több telefon, mellettük egy motellista, rövidített 4 jegyű hívószámokkal. A telefonok csak ezeket a moteleket tudják hívni a listán felsorolt shortcutokkal, ám ezeket ingyen. Neki is állok beszélni egy csomó nénivel - két, még elfogadható árú szállást sikerül is találni, felírjuk a címeket és go.

Florida Keys egy sajátos terület: apró szigetek, egyetlen úttal összekötve, sokszor az úttól 50-50 méterre balra-jobbra van mindössze anyaföld, utána már víz következik: egyik oldalon a Karib tenger, míg a másikon a Mexikói öböl.
Ennek megfelelően a motelek mindegyike vízparti szállás, egy részük sziklás, más részük homokos / Poseidon füves tengerparttal.
Kiválasztjuk az egyiket, aki 4.5 pontos tripadvisor értékeléssel rendelkezik. A szobák kicsik, de tiszták, viszont mindegyikükhöz tartozik barbecue placc, úgyhogy ebből valamelyik este végre rendes kaja sütés lesz!-)

Lepakolunk, majd irány a Visitor Center után észlelt Divers Direct - minden búvárzok Mekkája.

Divers-DIrect

Ala barátom kedvéért: a langusztát a lusta amcsik nem puszta kézzel fogják ám, hanem célszerszámmal:

crayfish-catcher-tool

...és nem natúr zsákmányhálóba tuszkolják bele, hanem spéci előtétesbe:

crayfish-net

A búvárbolttól Key West felé vesszük az irányt. Az apró földdarabokat összekötő hidak látványa lenyűgöző:

Keys-bridge1

Érdekes módon sok helyütt két híd is fut egymással párhuzamosan, ám a régebbi, fémszerkezetes átkelők egy-egy darabja néhol kompletten hiányzik:

Keys-bridge2

Keys-bridge3

Keys-bridge4

Útban Key West felé támad egy hülye ötletünk - álljunk meg és fürödjünk egyet valahol. Nos, ez egész addig nem hangzik hülyén, amíg nem szállsz ki a kocsiból, ugyanis abban a pillanatban azonnal mindenkit elborít több tucat szúnyog - hiába, közel a mocsárvidék, ami ezzel jár.
Miután jól megetettük a vérszívókat, vissza a kocsiba és megyünk tovább Key West felé.

A szállástól Key Westig mindössze 158 km az út, ám ezt levezetni két okból is egy örökkévalóságnak tűnik: egyrészt az 1-es úton a maximális megengedett sebesség 55 mph (=88.5 km/h - ne felejtsük el, hogy a Dodge-ban egy 3.6 literes benzines v6 lakik), másrészt nagyjából egy megyényi ember gondolta ma úgy, hogy ezen az úton megy ebbe az irányba, lehetőleg méretes hajót kötve az autója után, ennek megfelelő méretű lassulásokat generálva. Mire Key Westre érünk, elég jól összeérik bennünk az elhatározás, hogy itt valami extrém látványosságnak kell előfordulnia ahhoz, hogy a környéken eltölteni kívánt 2 további napból bármennyit is még egyszer ennek az útnak a megtételére áldozzunk.

Nos, odamentünk, megláttuk, hogy mi van ott, tekeregtünk egy kicsit autóval, majd szűk 3 óra alatt visszaértünk este fél 11 körülre a szállásra. Szummárium: Key Westre vissza kell menni és el kell ott tölteni egy napot! A városka telis-tele van a gyarmatosítás korából hátramaradt szebbnél szebb épületekkel, Florida Keys többi részéhez képest pedig szinte new yorki zsongás van. Úgyhogy hétfőn korán kelünk, visszabócorgunk max. 55-tel, eltöltünk itt egy fél napot és beszámolunk róla - addig viszont be kell, hogy érd a sziget egyik déli pontjáról fotózott vízfelület látványával:

Key-West-calm-water

USA 2012/06 – Fort Lauderdale

Mára a Fort Lauderdale-ben lakó Flamingo Gardens volt a tervezett program. A hely egy úgynevezett menedékhely (=sanctuary), amely ellentétben az állatkertekkel nem azért tart fogságban élőlényeket, hogy mutogassa őket, hanem azért, mert azok valamilyen sérülést szenvedtek és az újra egészséges állapot eléréséig a kezelés / spéci diéta idejére "látják vendégül" az itt egyébként megtekinthető élőlényeket. Persze akadnak olyanok is, amelyek egész életüket a sanctuaryben kénytelenek leélni - állatok, amelyek olyan sérüléseket szenvedtek, amivel a vadonban nem élnének túl.

A Flamingo Gardens semmiféle állami támogatást nem kap - a látogatóktól beszedett belépőkből, a gift shopjukból befolyó bevételből és adományokból tartják fenn magukat. Mindig is nagyra tartottam az ilyen munkát végző emberek lelkesedését.

Nézz körül Te is egy kicsit a parkban:

FLL-Flamingo-Gardens-6857

FLL-Flamingo-Gardens-6866

FLL-Flamingo-Gardens-6877

FLL-Flamingo-Gardens-6878

FLL-Flamingo-Gardens-6881

FLL-Flamingo-Gardens-6883

FLL-Flamingo-Gardens-6894

FLL-Flamingo-Gardens-6902

FLL-Flamingo-Gardens-6947

FLL-Flamingo-Gardens-6955

FLL-Flamingo-Gardens-6993

FLL-Flamingo-Gardens-7038

Naplemente után jön még egy óceános pancsolás, majd holnap irány Key Largo!